Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Baranya népeinek pusztulása a 18. század elején. Újabb dokumentumok a „rác" és a dunántúli kuruc csapatok dúlásáról

A városokba telepítettek között nem volt akkora súrlódás, mint a falvakba telepített rácok és más nemzetiségek között. A más gazdálkodási metódus azonban mind élesebb ellentétekhez vezetett. Mint fontos tényt—jóllehet kevéssé felderített még — szögezhetjük le, hogy mind élesebb ellentétek figyelhetők meg a görögkeleti szerb és a katolikus horvát, sokác, stb. telepesek között is. A különböző népcsoportok között élesedő ellentét jellemzi a Rákóczi szabadságharc előtti Baranyát. Ennek döntő okát a kiváltságot biztosító udvari politikában, itt Baranyában is érvényes és érvényesülő hatásában látom. A vallási ellentétek, amelyek figyelembe véve a kor emberének tudati felépítettségét és magatartását, nem jelentéktelenek. Döntő tényezőnek mutatkozik mind az, ami ebből következett. A kiváltságos helyzet, adófizetés, tized alóli mentesség, a fegyveres szolgálattal járó hatalom és hatalmaskodás lehetősége stb. Mindezzel szemben a horvát, bosnyák, magyar jobbágyság mind erősebben kényszerül már a kamarai kormányzás idején is a feudális adórendszer súlyát is vállára venni. S amikor zömében német és idegen földesurak kezébe kerül a megye, jobbágy népének tovább emelkedik szolgáltatási kötelezettsége. Jelentékeny azoknak a községeknek a száma, amelyeket a kamara bérbe adott. Az itt élő rácok újabb kiváltságokat kaptak, nyilván összefüggésben Lipót szabadalmi levelében biztosított és Magyarország teljes területére kiterjesztett privilégiumokkal. A kiváltság fenntartásának udvari támogatása összefüggött nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a gyakorlott, katonaszolgálatra kitűnően alkalmas szerbséget, a török ellen felhasználhassa védelmi háborúban.'" Nem ismeretlen azonban az sem, hogy a szerb telepeseket Thököly Imre ellen is felhasználta az udvar, s a kortársak előtt nem volt titok, hogy a szabadságharc elleni fellépésre, a határőrvidék jelentős katonai erejét közvetlenül osztrák katonai vezetés alatt, az első sikerek után azonnal be fogják vetni. Baranya megyében is, mint mindenütt, ahol a görögkeleti délszláv népcsoportok nagyobb tömegben éltek, az. ellentétek további fokozásához járult a vallási türelmetlenség, valamint az, hogy az újjászerveződő pécsi egyházmegye érdekében a püspök, a feudális földesúri hatalom szokása szerint a görögkeleti (tehát a privilégium adta lehetőségek miatt nem adózó) szerb népcsoportot feudális szolgáltatási rendbe igyekezett szorítani.

18 Az unióélharcosa, Radanay Mátyás, kiváló pécsi püspök volt, aki úgy vélte, hogy az unió létrehozásával a püspöki székben is megerősíti magát.

19 Rómába írt levelében 1691-ben arról számolt be, hogy eddig több mint 10 ezer embert vittem vissza a katolikus egyházba üdvös intelmekkel, finom eszközökkel és buzgósággal. ..". Ezek az eszközök valójában a politikai és gazdasági pressziót jelentették. Pécs pravoszláv lakosait 1700-ban kitelepíti a városból.'0 Az erőszakos katolizálás, a tized és a megyei adóprés a privilegizált szerb falvak lakóit baranyai telepeik, a falvaik elhagyására kényszerítette. 1700—1702 között 11 falura van adatunk, hogy pravoszláv lakói Szlavóniába költöztek. Urosevics: A magyarországi délszlávok története c. füzetében

21 azt állítja, hogy a Baranyában települt szerb és magyar nép között annyira megromlott a kapcsolat 1703-ra, hogy a szerb lakosság fegyvert fogott maguk sérelmeinek megvédésére. Erre az egyébként nem csodálni való feltevésre azonban semilyen hiteles forrás nem áll rendelkezésre, valószínű, csupán a költözés volt az az ellenállási forma, amely a baranyai szerbek sajátja volt a szabadságharc előtti években. Összefoglalva az 1703. előtti legfontosabb történetformáló tényezőket, megyénkre nézve a következőket kell leszögeznünk : Baranya megyét, amelyet a török megszállás utolsó félévszázadában, majd különösen a török megszállás utáni évtizedben, a betelepülések következtében, magyar és délszláv nemzetiségű (szerb, horvát, bosnyák, bunyevác) lakosság-szerkezet jellemezte, rendkívül nagymértékű pusztulás érte a felszabadítással járó háborúk révén. Majd ezt követően a török szomszédságában, katonai felvonulási területté vált, ahol jelentékeny erőket állomásoztatott a bé-