Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Sándor László: Klivényi Jakab. (Források életére és irodalmi munkásságára)

levéllel. Sajnálja, hogy nem kapta kézhez. Elmondja, hogy hogyan élnek a szemináriumban

s milyen ruhákban járnak, közli tanárainak nevét és jellemét. Szabadidejük kevés; hetente kétszer sétálhatnak: kedden és csütörtökön. Sorsával megelégedett. „Arról, ha éppen panaszt akarnék indítani, méltán panaszkodhatnám, hogy köztünk kevés van, ki magyar lángomat ébresztené, vagy, kit magyar lángom ébresztene!" Levele végén megemlíti, hogy augusztus 21-én próbatételének „vége fog szakadni" és hazafelé menet meglátogatja „Barátom Uramat". A próbatétel után Klivényi hazalátogat övéihez Szekszárdra.

48 Itt találkozik Vörösmarty Mihállyal. Valószínűnek tartom, hogy Vörösmarty pár napig a család vendége is. Ősztől kezdve pedig ismételten a szemináriumban tanul, legnagyobb bánatára. Ebből az időből fennmaradt levelei, amelyet a „költő királyhoz" címzett, megdöbbentő képet adnak lelkivilágáról: „Mert mi tagadás benne, a' kinek Magyar a' szive, azaz: egyenes, érzékeny és büszke — az ide nem való: ha pedig ide vetődik, annál nyugtalanabb, minél hathatósabbak az említett tulajdonok. Tavaly véteknek tartottam volna ezt csak gondolni is; de most midőn a' legmíveltebb elme lecsüggő fővel szolgál a' színlett erkölcsnek, vagy a' mint itt nevezik, ájlatosságnak, lehetetlen, hogy meg ne borzadjak, lehetetlen, hogy illy érzésekre ne fakadjak. Szent ugyan, és idvességes a' rend, mellyben vagyok, de átkot érdemelnek némelly sorsosi, kik a' szentség palástja alatt bitangolnak. Igen világosan szóllok, de olly kebelbe hintem panaszimat, mellyben koporsójukat lelik. Ez előtt azt gondoltam, 's megesküdtem volna: hogy ez a' rendeltetésem; de ha vagy hajlandóságaimat, vagy állapotom' rendszabásait vizsgálom, szomorún megkell vallanom, hogy a' természet' szavát vagy nem hallottam, vagy elismertem. De már későn jövök észre: benn vagyok az örvényben, mellyből se útam se módom nincs a' kiszabadulásra. Itt kell tehát sinlenem, itt kell éltem' virágát dísztelen eltemetnem. Vajha lenne mindég annyi erőm, hogy e' csapást magas és megrendűlhetetlen lélekkel tudnám viselni!"

19 Kimondatlanul is érezzük, hogy szemináriumi elöljáróiról van szó. Ugyanakkor egyes osztálytársai részéről is bántalmazásban részesül. Vissza-vissza gondol a Pesten töltött évekre, gondtalan napjaira, az ott érzett első szerelemre. Érzései felett azonban uralkodnia kell. Melankóliáját, hogy ne mélyítse, németül és franciául tanul. Vörösmarty ismételten felkereste levelével, aminek tartalmát sajnos nem ismerjük. Klivényi válaszát azonban igen.

50 „Nevekedő munkájának levélben közlendő helyeit óhajtva várom, hogy előmenetelének örülhessek, 's láthassam, mit köszönhet neki, mit várhat barátomtól a' Haza. Nekem is volt egykor kedvem ebben, a' mezőben dolgoznom, de ellent áll mind tehetetlenségem, mind rendünk, némelly agyafúrt sorsosinak dühe. Püspökünk esküdt ellensége minden színjátéknak, 's azokat, a' kik azt akár kedvelik, akár elő segítik erkölcs-rontóknak tartja. Azért nem régiben minden megyénkbeli lelki pásztoroknak kemény tilalom alatt meg hagyá, hogy muzsikát házoknál ne tartsanak, és a' játékszínbe se magok ne járjanak, s a' tőlök függőket oda járni ne engedjék. A' Böjtben minden vasárnap akaratunk ellen egy illyen dühös szószóllót kellett hallanunk, ki minden beszédében nem csak a' játék szin, Román, költés, és muzsika ellen okádá szentségtelen epéjét, hanem azokat is kárhoztatá, kik nagyobb gyönyörűséget lelnek serdülő Litteraturánk' remek szüleményiben, mint vagy az olvasó' eregetésében, vagy a .Szentek' életének olvasásában. Sokan vágynak illyenek, kik a' játék szint ördög' iskolájának állító arany szájú Sz. János utánn, minden kivétel, minden különbség nélkül gyűlölik, csipkedik, üldözik mind szerzőjit, mind olvasójit a' Litteratura' ezen gyönyörű Leányának. Hah, édes Barátom, miként vérzik illyenkor a' becsületes ember' szive, midőn az illyetén Buták a' hit' szent oktatásait nem lelkek' épületére, hanem önnön gyengeségek takargatására, bosszujok' ki öntésére, ,s ál-czéljaik' el érésére fordítják. Miként sír illyenkor az értelem, mellyet a' vakok tapodnak, gázolnak? Ez az