Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Sándor László: Klivényi Jakab. (Források életére és irodalmi munkásságára)

oka, hogy sokszor elkeseredem ,s magamat olly életbe óhajtom, mellyben e' veszedelmes Törpék' hanyakodásait bátran nevethetném. Vonzódom a' világhoz, de nem az örömek miatt, hanem a' szabadság édesget magához. Azonban, ha újra nem születem, nehezen fognak teljesülni vágyaim." A „veszedelmes Törpék", „buták", „vakok" világából küldött segélykiáltásoknak nagy része lehetett abban, hogy a papi iskolában felnőtt Vörösmarty később antiklerikális lett, és egész életében a felvilágosult vallási közömbösség alapján állt.

5

' Klivényi az idő múlásával belenyugszik sorsába. Érzései lehiggadnak, panaszai megszűnnek. Nagy hatással volt rá harmadéves korában két tanítója: Vörös Mihály és Kolb Konrád. Az előbbi „Tanítását tanulni öröm, magyarázását hallani gyönyörűség", az utóbbi „magyar lelkű német ember". Mélyreható változását nekik köszönheti. Újból kedve támad a teológiához, a papi pályához: „Térhessen esett ugyan először pappá lennem, osztán megmaradnom, de most már örülök, és pedig szívemben örülök, hogy azzá lettem, a' mi vagyok, és megmaradtam" — írja 1823. február 17-én. Estéit pipája társaságában olvasással tölti. Forgatja az Aurórát, a Hébét, megismerkedik Janus Pannonius verseivel, Schiller csodálatos költeményeivel, Klopstock ódáival. Ekkor olvassa Vörösmarty „Salamonját" is.

52 A szemináriumi évek alatt a harmad- és negyedéves hallgatókból tisztségviselőket neveztek ki. Feladatuk az újoncokra való felügyelet. Klivényit „mesteri" rangban szintén a fiatalok mellé osztják. Havonként magatartásukról, cselekedeteikről jellemzést kellett készítenie. Ezek alapján döntötték el, hogy alkalmasak-e a papi hivatás betöltésére. Költőnk örömére szolgál, hogy részükről szeretet és megbecsülés sugárzik. „Nevendékei" üdvözlő verseket írnak hozzá, amelyre ő így válaszol : „Érdeklő szavakat zengtek füleimbe, Legények! Mellyekben szivetek tiszteletemre buzog. Örvendek, 's köszönöm; ha idővel mesteri tisztet Hord egyitek, merjen járni Klivényi' nyomán. Klosz Lajos átkot okád, 's koponyáját rázza, de sok más, A' ki nemesb lelkű, tettedet áldja, tudom."

53 „Mesteri" tisztet kíván nekik, de olyant, amilyent ő visel. Merjenek szembenézni az igazságtalansággal, a begyöpösödött regulákkal. Klivényi, Klosz Lajos

51 jóvoltából sokat szenvedett a szemináriumi évek alatt. Klosz a „Pécsi Papnevelő Intézetben" lelkiatya (spirituális) volt. Amint költőnk versei bizonyítják, sok összetűzésük lehetett egymással. Klivényi minduntalanul tollhegyre kapja epigrammáiban, megírja sírversét, még a halálát is kívánja. Nagy örömére szolgál, hogy megszabadul tőle. Közeledik a pappá avatásának ideje. Klivényi mindkevesebbet áldoz „Phoebus' húgainak". Vörösmartynak erről így ír: ,,A' verselés éppen nincs kezemre. Jele, hogy ez előtt nem a' poétái tüz, hanem a' szive önté tollamba a' verseket... Mind az által henyén még sem folyik életem: foglalatosságom' fő tárgyai azon könyvek, mellyek nekem, mint papnak, részint hasznosak, részint szükségesek". Klivényi Jakabot 1824. augusztus 12-én szentelték pappá.

55 Első állomása Nádasd (Mecseknádasd.) Gazdájára nem panaszkodik, emberségesnek tartja. Botlásait feljebb nem viszi, „hanem négyszem közt, ha lehet, orvosolja; ha nem lehet — a' mig teheti —• eltűri".

55 Itt töltött évei alatt szinte alig ír. A ránkmaradt kézirat szerint 1824-től 1829-ig mindössze tíz verset írt, ebből is egy fordítás. Költészete elsekélyesül, „lelkét megnyerte az oltár, elvesztette a poézis".

57