Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Petrovich Ede: Baranya megye népoktatása a reform korban (1810—1848)

Ha leszámítjuk a 4 pécsi plébániát, azt kell látnunk, hogy a 169 helységből 85 volt a fiókegyház. Időközben emelkedett ugyan a plébániák száma, de még 1855-ben is csak 90 volt, tehát a gyarapodást főként a filiálék okozták. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a plébániák száma már 1782-ben is 84 volt, tehát a fejlődés kizárólag a kisebb községeknek köszönhető. Mária Terézia tehát nagyon is reális utat választott, amikor az iskolázást a plébániákra bízta. A plébániákon már mindenütt volt tanító és faluhelyeken nem volt más értelmiségi, aki az iskolát komolyan szívügyének tekintette, mint a falusi lelkipásztor. Különben ez a feladat nem kis terhet rótt a lelkészek vállára, mert nekik kellett megküzdeniük az iskola érdekében a földesurakkal épp úgy, mint a falu tudatlanságával. Nehéz lehetett a szegény népet rávenni anyagi áldozatokra, de még nehezebb megértetni az oktatás hasznát, sőt szükségességét. Bár megnyugtató a kép a plébániákra vonatkozólag, nem megnyugtató a filiák helyzete. Hisz 1810-ben a 333 filia közül 248 (74%) maradt tanító nélkül, sőt még 1848-ban is 202. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a 333 filia között nagyon sok volt, főként az Ormánságban, ahol a katolikusok összlétszáma nem érte el a 100-t. Ha kielégítők is a külső keretek, a számok, nem mondható ez az épületekről. Alig van olyan hely, ahol a hatóság nem kifogásolta az épület állapotát. A sok panasz mögött az a vigasztaló tény lappang, hogy az iskolát már régebben szervezték. A tanterem legtöbbször egybe van építve a lakással, ha ugyan volt tanterem, Bogádon, Izsépen a tanító a saját lakásában tanít, Görcsönyben pedig a kertben. Vigasztalóbb, hogy 1810-ben csak 5 falut találtunk, melyek iskoláiban hiányzanak a padok (Siklós, Gyód, Babarc, Dárda, Majs). Emelkedő tendenciát mutat a tanulók létszámának alakulása : 1810-ben 4631, 1829-ben 10960, 1848-ban 17213. Csakhogy 1810-ben a tanulók feltüntetése roppant hiányos. Ezért ez évben a tanulók nem állíthatók arányba a lakók számával. Ha erre mégis kíváncsiak volnánk, csak azokat a falvakat lehetne figyelembe venni, amelyeknél a tanulók száma is ki van téve. Kíváncsiságból ezt a számítást is elvégeztük a találomra kiválogatott alábbi 10 plébániánál : Falu Lakók Tanulók Abaliget 1015 97 Baranyabán 1432 184 Bogád 767 29 Bükkösd 1178 64 Hímesháza 1458 190 Jánosi 851 74 Pécsvárad 1552 243 Szebény 1646 184 Szentkirály 987 50 Uj perte 2795 476 13681 1591 Az így nyert 11,6% aligha fedheti a valóságos átlagot, mert a többségben azok a plébániák voltak, ahol aránylag kevesebben jártak iskolába. Viszont ha ugyanezt a számítást elvégezzük az 1829. és 1848. éveknél, akkor azt látjuk, hogy 1829-ben a lakók 7,5%, 1848-ban 11,3% járt iskolába. Tehát volt fejlődés! Ha azonban ugyanezt az arányosítást elvégezzük az 1896. évnél, amikor adataink szerint megyénknek 222 814 kat. lakója volt és 21429 gyermek járt iskolába, akkor csak 9,6%-t kapunk. De ebből a számból hiányoznak azok a tanulók, akik 1896-ban a közös iskolát látogatták. Ha ezeket is figyelembe vesszük, akkor valószínű