Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: A reformkori Pécs ábrázolása a korabeli irodalomban

Pécsett Farkas József igazgató vezetésével. A színház a Schneckenberger féle házban volt, az egykori Kis-téren, amely a mai Jókai tér.

ö5a Ugyanitt volt az ,,Aranynaphoz" címzett fogadó is. Ugyancsak a mai Kossuth utcában, a Fegyveres erők Klubja helyén nyílt meg 1839. aug. 12-én, hétfőn, kényelmes helyiségekkel a Nemzeti Kaszinó. A vezetőség minden áldozatot meghozott, hogy a „Nemzeti Casinó díszes és csinos gyülhelye legyen jóízlésű, müveit és nemes érzésű hazafiaknak.""

B A tagok művelődését, széles körű tájékozódását az alábbi újságok szolgálták: Jelenkor, Társalkodó, Hirnök, Századunk, Athenaeum, Figyelmező, Regélő, Honi és Külföldi tudósítások, Tud. Gyűjtemény, Wiener Zeitung, Augsburger Allgemeine Zeitung, Spiegel, Ofner Zeitung. A kaszinónak lehetett nemes, polgár és honorácior tagja is, de benne a vezető szerep a fő- és köznemességé, tehát a vármegyéé volt.

57 — Meg kell itt jegyeznünk, hogy volt Pécsett egy másik Kaszinó is, a Bürgerliches Casinó, amely a Fünfkirchener Actien-Gesellschaft-tól évi 600 forintért bérelt egy házat és mellékhelyiségeit, valamint a siklósi külvárosban lévő kertjét 1837 január 1-től, 1848 december 31-ig. Az épület a Nádortól északra feküdt a mai járásbírósági épület helyén. Jószándékban s eredményekben nem volt tehát hiány, mégis úgy tűnik, hogy a megnyíló művelődési lehetőségekkel a pécsiek nem igen éltek. Bright angol orvos még a Szepesy-féle változtatások előtt 1818-ban jár a Klimó könyvtárban. Elismeréssel szól munkájában Klimóról és annak legnagyobb alkotásáról, a nyilvános könyvtárról, ismerteti az értékes könyv- és kéziratgyűjteményt, de megjegyzi, hogy „a könyvtárnak Pécs lakosai közül nem igen akad olvasója.""

8 Talán az sem véletlen, hogy huszonegy év múlva, 1839 őszén 1. G. Eisner éppen itt Pécsett jegyzi be naplójába a következőket: „Magyarország legnagyobb részében még nem találni azt az olvasási lazát, mely a nyugati Európában, nevezetesen Német- és Franciaországban uralkodik. Itt Pécsett, ahol nagy számú képzett elem lakik, láthatólag a német dominál, az egyik legrangosabb kávéházban a Pest-Budai Újságon kívül nem találtam egyebet, még az egész magyar földön elterjedt Augsburgcr Allgemeinet sem... "

Bü Nem kapunk vigasztalóbb képet akkor sem, ha a kor könyvkereskedésére velünk egy pillantást. A XVIII. sz. végén Pécsett csak egy könyvnyomdász és két könyvkötő akadt, könyvkereskedő viszont egy sem. Csak 1837-ben nyílt meg Weidinger Alajos könyvkereskedése. Fivére, Weidinger János 1843-ban szintén nyit könyvkereskedést. Ugyanabban az évben egy Popovics György nevű mohácsi lakos is kér könyvkereskedői engedélyt, de a Tanács elutasítja a következő indokolással: „Weidinger Alajos és János a piatzon külön két nyitott boltban könyvekkel kereskednek és a közönség szükségének és kévánatának bőven megfelelnek és tulajdon házokkal és más vagyonokkal bírván, tehetősek könyvkereskedéseket a közönség szükségéhez mértékelve bővíteni."

70 A „jobbító szándék" A fenti idézetek szerzői — Kelemen kanonok kivételével, aki csak a megörökítés szándékával vetette papírra a Szepesy püspök alkotásaira vonatkozó sorokat — valamennyien a jobbítás szándékával fogtak tollat, hogy megmutassák a szűkebb vagy tágabb közvéleménynek a baranyai valóság egy-egy darabját. A kortársi írók azonban nemcsak írtak, hanem bíráltak is. Bírálatukat olyan mély szülőföld-szeretet s olyan erős közéleti töltés jellemzi, hogy méltán tarthatnak számot az utókor figyelmére. Az első baranyai monográfia szerzője, Haas Mihály, hosszú munkája végén egészen modernül szól hozzá a városrendezés-szépítés kérdéséhez: „Mi lehetne még Pécs regényes, szép vidékéből, ha mesterség és ipar a' természettel még jobban kezet fogna, ha valakinek eszébe jutna a' város számos üres helyeit, utait sorfákkal, ligetekkel beültetni szépítésül, ha a' város utczái a' lehetségig tisztán tartatnának mindenkoron."

7

' Aztán talán a korabeli vezetés bírálatául vagy az utókor számára figyelmez-