Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: A reformkori Pécs ábrázolása a korabeli irodalomban
Szőlők — borok — szüretek A „termények tömegéből és sokféleségéből" azonban kiemelkedik a szőlő s a bor. A bor árának alakulása ekkor még igen jelentősen befolyásolta a pécsi polgárok életszínvonalát. Ezért hangsúlyozza a már többször is idézett Fényes: „A lakosság jövedelmének a fő kútfeje a bortermesztés, melly szép fekvésű szőlőhegyen igen becses fejérés vörös borral fizet." 39 Jankó János a reformkori szőlőtermelésre ma is alapvetőnek tartott munkájában a baranyai borvidékek között első helyen említi a Mecseket, amelynek „Megszámlálhatatlan hegyoldalain és halmain ... rengeteg szőlő terem. Jankó azt is tudja, hogy az oldalaikon aranyfürtöket termő hegysorok „...megyénk munkás lakosainak sok izzadságát kijsatolják..." (Egyéb korabeli források legfeljebb a pécsi vincellérek szakértelmét hangsúlyozzák, a kizsákmányoltságukat nem látják). Ő emeli ki a baranyai szőlőkben termesztett közel százféle szőlő közül az alábbiakat: „fehér, zöld és vörös bajor, fehér és vörös fügér, fehéres fekete tökös, mohácsi, galambláb, kéknyelű, a muskotályok több fajtája, petrezselyemszőlő, királyszőlő, ökörszemű, fosóka, hárslevelű, zirifán, többféle színű és fajú kecskecsöcsű, kétféle dinka, diána, hamvas, rongyos, molnárszőlő, bárányfarkú, cigányszőlő, rizling, tramini, ele a-veni, oportó stb... Azt is megtudjuk aztán, hogy a Mecsek háton „biztos termést ad a fehér kadarka, gyümölcse időben érik, nem könnyen rohad, édes, erős bort ad." A pécsi szőlőkben viszont „legjobbnak tartják a dinkát, tököst, kéknyelűt, mert finom zamatú bort adnak." Ennek ellenére — folytatja a tudós szerző — boraink „Sem oly cukor és szesz dúsak, sem oly színtartók, hogy a külföldi jelesebb borokkal versenyezhetnének." Aztán kitör belőle a minden területen jobbítani óhajtó, bírálva segítő reformkori patrióta, és máris szemébe mondja kortársainak: „...borunknak ezen fogyatkozását sem éghajlatunknak, sem hegyeinknek nem tulajdoníthatjuk, hanem egyedül csak magunknak." Baranyában ugyan az uradalmakban is, a dézsmamentes szőlőkben „.. .törvénnyé vált Szt. Mihálykor, vagy még korábban szüretelni", Jankó a jobbítás céljából mégis késői szüretet követel, a borok minőségének javítására pedig többszöri fejtést. 40 Megfelelő szakértelem hiányában nem vállalkozhatunk itt a borkészítés — szállítás szakmai kérdéseinek taglalására, hanem inkább megkíséreljük a reformkori Pécs híres szüreteinek fölidézését. A régi pécsiek szerettek jól és kényelmesen élni és különösen a bőséges evéssel és ivással egybekötött társas összejövetelekben lelték örömüket. Ezek között első helyen állt a híres pécsi szüret, amelynek vígság tekintetében nem volt párja az országban. Pécs szőleiben átlag éveken 100 ezer akó bor is megtermett. A bor kitűnő, zamatos volt, „igen jól hagyta magát vizezni." A szüreten mindig sok volt a vendég. Ezek egyike Adolf Grünhold 1844-ben felfigyelt arra is, hogy a szüretelők között Baranya minden nemzetisége megtalálható. „A vármegye különböző vidékeiről való, különböző ruhájú és nyelvű szüretelő nők sajátos látványt nyújtanak. Itt a völgyben szép barna magyar nők ajkáról a magyarok bús-komor dalai hangzanak; ott a hegyről a szerb asszonyok vidám éneklése hallatszik, akikkel a szomszéd szőlőhegyen kedves német lányok látszanak versenyezni" — „A napi munka bevégzése után az estet lakmározással, zenével és tánccal töltik, s a levegőt a késő éjszakáig szakadatlan örömujjongás tölti be, amelyet ezer meg ezer rakéta tesz hangosabbá." 41 „Este venyigéből nagy tüzet rakattak, melyek lángjain körösztül deákok ugráltak", közli egy másik forrásunk. Talán ezek fényénél látta olyan „bájosnak" „szép termetűnek" a pécsi nőket Grünhold, „.. .milyeneket lángoló képzeletével Ariosto... írt le, s ... Tizian mesteri ecsetje festett." .. .Aztán további megjegyzések jöttek, amelyekből kiderült a tapasztalt utazó összehasonlító véleménye: „Az erkölcs törvényei azonban itt nincsenek olyan szűk korlátok közé szorítva, mint a hidegebb és komolyabb népeknél. A nap heve, a jólét és fényűzés, az érzékeket izgató termékek bősége csak némileg magyarázza meg a gyengébb nemnek ezt az erősen érzéki hajlandóságát." (Az utolsó mondat aligha vonatkozik a néhány krajcárért szüretelő