Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: A reformkori Pécs ábrázolása a korabeli irodalomban

leányokra-asszonyokra). Ha aztán másnap reggelre hidegre fordult volna az idő, akkor paprikás must lett főzve, mert az ... jól kimelegítette az élvezőket."

41 A szőlőtermelés már a reformkorban is gyümölcstermeléssel párosult. Rúzsás Lajosnál olvashatunk arról, hogy ,,A tavaszi virágzáskor a hegyoldalt színessé tevő mandula-, barack-, fügefák ősszel gazdag termést küldtek a város piacára, ahol később felváltotta őket a szelídgesztenye, amelyet a tereken és utcákon sütve, fazekakban árultak."

42 A kortárs Strázsay is azt írja, hogy „.. .méltán dicsekedhet ezen Város különbféle szép és jóízű gyümölcseivel, kerti zöldségeivel és gesztenyés Erdeivel. Említést érdemelnek végtére az Olajfák, amelyeket itten több kertekben találtatnak, és elősegíttetvén a' hevesebb vegetátio által, gyümölcsöket is hoznak."

43 A reformkori Pécsett Nendtvich Tamásnak a természettudós gyógyszerésznek gyümölcsfa-iskolája volt az Ágoston utcában lévő gyümölcsösében. „A kertek közül — viszont — különösen említésre méltó a Taitl János úré. .. figyelmet érdemel, hogy földjét különös épületben erjedzteti s' aztán használja a növényekhez; ritka külföldi csemetékkel, 's ültetvényekkel bír, georginái különös szépségüek, mit csekély áráért adogat el. Pestre is visznek belőle." „Fügefa pedig melly télen nyáron fedetlen, édes fügét terem, a' makári hegyen lévő Horváth úr szőllejében található."

11 Nendtvich ismertet meg bennünket a pécsi gyümölcstermesztés lehetőségeivel: „A föld itt porhanyós, meszes márgájú írja — ezért kajszi és őszibarack, valamint a szilva vígan tenyészik benne." Az alma és a körte azonban — amelyek gyökerei méllyebbre hatnak — megsínylik a talajt. Különösen az alma, amely az első években tenyészik csak vígan, majd növése megszűnik, elkókad, néhány év múlva kivesz. A körtefa épebb lesz ugyan, tartósabb, termőbb, de ritkán ér magas termetet és korosságot. Sokkal épebb, díszlőbb e földön a szilva, melly bőséges gyümölcsét örömest nyújtaná, ha az e tájékon megjelenő rovaroktól megmenekülhetne."

45 Nendtvich remek leírását adja az általa alkalmazott és éppen ezért melegen ajánlott nemesítési eljárásnak is. „A gyümölcstermesztésben a nemesítésnek közönségesen ismert legáltalánosabb módja... az ágkapcsolás. A nemesítés e módja már régtől fogva ismert, de magános kertekben ritkán, nagyobb faiskolákban pedig éppen nem használtatik..." Ő ennek ellenére az alábbi pontos leírást adja az ágkapcsolásról: „A vadcsemete és a vele kapcsolandó ugyanazon egy vastagságú nemes gally megfaragtatnak vastagságukhoz képest 3/4—1 1/2 hüvelyknyi hosszú ugyanolyan őzlábvágásra, és ily alakban összeeresztve s a balkéznek hüvelyk- és mutató ujjaival szorosan egymáshoz tartva, a könyvekben ajánlott faviaszos háncs vagy vászonszalag helyett 1 1/2—2 1/2 lábnyi hosszú közönséges, erős parasztcérnával felülről kezdve erősen körültekerni..." „E bánásmód szerint 20 ágkapcsolás közül ha, mind a vadcsemete, mind a nemes gally egészségesek voltak, alig marad el egy. Az eképp kapcsolt ág 14-ed napra megindul, hajtása arasznyira serdül. A kötelék és cérna levétetik."

46 Bár a szakszerű kertészetet csak az ötvenes évek elején honosította meg Pécsett Novotarszky Antal,

4

' mégis hasznosak voltak a reformkorban is a pécsi gyümölcsösök és nagyon szépek a házak körüli virágos kertek. A negyvenes években a pécsi asszonyok-lányok legkedvesebb virágai között találjuk a rózsát, a dáliát, a szegfűt, a rozmaringot, de ott virította többi között a muskátli, a rezeda, a fehérliliom, a sárga és nyári viola, a bazsarózsa, a tulipán, a hortenzia, a harangvirág és a jácint is. 18 Búcsúzóul a reformkori szőlős és gyümölcsös kertektől csak azt kell még megjegyeznünk, hogy míg a szőlőkbe és kertekbe a pécsiek mindig szívesen mentek ki, a Mecsek erdeiben csak favágók, fuvarosok és pásztorok jártak. A pécsi polgár a Tettyénél tovább nemigen merészkedett. Túristáskodásról és Mecsek-kultuszról még mit sem tud a reformkori polgár.