Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS REFORMKORI TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: A reformkori Pécs ábrázolása a korabeli irodalomban

A város társadalmi rétegződéséről tömör fogalmazásban Jankó János tudósít: „Az ö lakosai a' papságon kívül a' Nemesek, Polgárok és Napszámosok vagyis parasztok."

31 A lakosság zömét olyan polgárok alkotják, akik — úgy tűnik — igen nagy polgári öntudattal rendelkezhettek, mert Jankó ezt írja: „Pécsen a polgárságnak a Városra nézve igen nagy száma vagyon, mert még az is, aki hetenként az ő szőlőjében kapál, gyakran kérkedik azzal, hogy ő polgár."

3-' A szőlőtermeléssel is foglalkozó pécsi polgár szorgalmáról, szakmai fejlődéséről egyik forrásunk nem éppen hízelgőén nyilatkozik. „A mesteremberek a' kik egy kettőt kivéve, mívhelyeket csak mint egy mellékes időtöltésnek tekéntik, és megavulván abban, a' mit mint vándorló legények tanultak, minden mívbéli pallérozódástól szinte viszsza rettegnek."

33 Minden esetre a Jankónál napszámosnak említett kategóriáról lényegesen jobb véleménye van. „Egy átalján pedig szorgalmatos a' pécsi köznép, és mind a' mezei munkában, mind és főképpen a szőlő mívelésben különösen járatosak."

31 Jankó a nemességet sem kíméli jobban, mint a polgárságot. „A nemesség — állítja — sokkal kevesebb, hogy sem különös értelmezést és figyelmet érdemelne, annál is inkább, hogy az is, ami a' városban tartózkodik, egy néhány napig bent mulatván, ismét elhagyja azt."

35 „Magyarország Eldorádó] a" A reformkori Pécs életében a mezőgazdaság a mainál sokkal nagyobb szerepet játszott. A polgárok jelentős része nemcsak szőlőkkel, kertekkel rendelkezett, hanem jelentős kiterjedésű szántófölddel, réttel, legelővel is. Minden bizonnyal ezzel a jelentős szereppel magyarázható, hogy Fényes a város „kiterjedéséről" szólva, minden adatot katasztrális holdakban ad meg, és az alábbi gondossággal ismerteti a határ művelési ágak szerinti megoszlását: A reformkori Pécs 12128 kh területen feküdt. Ebből beltelek volt 257 kh, szántóföld 248 kh, rét 1805 kh, szőlő 1745 kh, legelő 788 kh, az erdő 5020 kh területet foglalt el, s még tavakra is jutott 3 kh.

36 A hatalmas Batthyány uradalom jószágigazgatója, Strázsay értő szemmel látja a megművelt terület értékeit, amikor így ír: „Pécs városának határja egyáltalán termékeny és a' Mecseket kivévén róna, s egynehány domboktól által metszettetik ; haszonvehetetlen földet alig lehet találni, azolta leginkább miolta a' város Tanácsnak ügyelete és felserkentése által az előbb motsáros rétek (a Tüskésben) árkokkal által metszettek, és így a városnak környéke az egyes birtokosoknak jeles hasznokkal, kellemetesebbé és haszonvehetővé tétetett". Nem ez az egyedüli olyan lépése, az akkori tanácsnak, amellyel az állattartás fejlődését kívánja előmozdítani. „Van még Balokán tava, — olvassuk másutt — a' város végén, mit monda szerint valaha' törökök ástak, és a' nemes város néhány év előtt kitisztíttatott, soha ki nem fogyó vizével, melly a' mellette levő forrásból buzog, a' marhák usztatására, itatására a' község háláját érdemli. A' partjaira ültetett eperfák szépen növekednek."

37 Az így megnövekedett részeken, valamint a város nyugati oldalán elterülő réteken szarvasmarhát tartott a városi szegénység. A pásztorok a hegyoldalakon legeltettek pusztítva az erdőt, s kopárosítva a hegyoldalt, de ugyanakkor az ő nyájaik látták el nyersanyaggal a helybeli kalló-malmokat és a takácsokat. A reformkori Magyarországnak nyilván jó néhány területe bővebben ontotta a mezőgazdasági termékeket, mint a pécsi határ, mégis jól esik ideírni, hogy Adolf Grünhold, akit ismerősei meghívtak a pécsi szüretre, úgy véli, hogy „Pécs Magyarország Eldorádója." Aztán meg is fogalmazza e kitüntető cím tartalmát: „Nem ismerek vidéket, amely a termények tömege és sokfélesége dolgában evvel a szerencsés vidékkel versenyezni tudna. Ehhez járul még hozzá... a pompás termények rendkívüli olcsósága, ami mind hozzájárul ahhoz, hogy itt az ember számára az életet igen kellemessé tegye."

38