Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Szilágyi Erzsébet: Adatok Mátyás Flórián életéhez, nyelvészeti és történetírói tevékenységéhez

A történettudományról így alkotott véleményt: „A történettudomány egyik fő követelménye, hogy rég múlt idők tényadatai híven közöltessenek, mert valamint a historikus sem való tényekre törekedve, úgy a históriát olvasó sem elégedhetik meg mesebeszéddel."

18 Első történelmi előadása 1866. június 4-én hangzott el a Magyar Tudományos Akadémián, amely „Anonymus idökora bizonytalan voltáról" szólt. Munkájához fölhasználta a Gesta Hungarorum-ot, a Képes Krónikát és a spalatói (Split) esperes által írt Hungária Magnót. „Anonymus művéből 180 magyar szót sorolhatunk elő; személy-, hely és folyóneveket." Toldy Ferenc és Szabó Károly állítását — a szavak a XI. századból valók — nem fogadta el, hanem bebizonyította, hogy a mű a XII. század közepe előtt nem születhetett. Anonymus korát hat külön értekezésben I. Béla helyett III. Béla idejénél állapította meg. Értekezését az Akadémiai Értesítő 1871-ben közölte.

11

' Különböző népeknél találkozunk a pogány szokások és hiedelmek továbbélésével a kereszténység köntösében. Mátyás Flórián is megírta a „Pogány szokások őseinknél" c. történeti és „Keleti adomák rokonnemű keresztény példákkal hasonlítva" c. nyelvészeti munkáját. Az előbbiben két szokásról beszélt, az egyik a vérszerződés, a másik a lóáldozat. A „Történeti egyezések és tévedések" c. értekezése két fejezetre oszlik, az első az egyezések kimutatása, amelyben a „pajzsonfelemelés" szertartásáról és Sz. Imre herceg „Ruziorum" címzéséről beszélt. A második fejezetben a tévedések helyreigazítása van, amely szintén két részre bontható: hiányos törvénymagyarázat és Bulcsú vezér nyársra huzatása, élő ember sírba temetése, az élveeltemetés magyarázata. 1881-ben a Magyar nyelvtörténeti szótár mellett a másik legnagyobb munkáját kezdte meg. A „Históriáé Hungaricae fontes domestici" c. négykötetes, a magyar elbeszélő forrásokat publikáló sorozatát eredetileg öt kötetre tervezte. 1882-ben jelent meg az első kötet, amelyre a külföld is azonnal fölfigyelt, a lipcsei „Brockhaus" könyvkereskedő cég bizományba vette. Az Akadémia is jelentős támogatást nyújtott a kiadáshoz, de az ötödik kötet mégsem látott soha napvilágot. Utolsó megjelent része 1885-ben hagyta el a sajtót. Igen nagy volt iránta az érdeklődés; minden példánya elkelt.-" 1883. május 16-án átment az MTA bölcseleti, társadalom- és történettudományok osztályába.1 1898. április 24-én, rendes taggá választásakor tartotta székfoglaló értekezését, amelynek témája a „Magyarok első hadjáratai Európában.'"

1

'

1 Hangja egyáltalán nem meghatott — sőt, szemrehányó, ugyanis negyven évvel levelező taggá választása után lehetett csak rendes tag. Ennek okát abban látta, hogy: „Sérelmes eljárásnak tárták ugyanis akkoriban, ha alsóbb rendű egyén magasb rangú tudós véleményét nyilvános bírálattal gáncsolni merészelte: Alázatos meghódolást követeltek a levelező tagoktól." Mátyás Flórián a keleti nyelvek közül ismerte az arabot, a perzsát és valamelyest törökül is értett. Érdekes vállalkozása volt, hogy megírta „Zrínyi Miklós »Szigeti veszedelem« c. költeményében előforduló keleti (Arab, perzsa és török) szók történeti és nyelvészeti magyarázata" c. munkáját. Sajnos kézirata csak töredékében maradt fönn, nyomtatásban nem jelent meg. Sokat foglalkozott az Árpádházi királyok történetével. Szent Istvánról írt értekezésében annak népies kanonizációját (szentté avatását) vitatja. „Gizella királynénk védelme" c. munkájában tagadta, hogy Vazult a királyné vakíttatta meg és, hogy Péter Gizella ármánykodása segítségével jutott trónra. Abban az időben vitatott téma volt a történészek között Sz. László király temetése és halálának, ill. szentté avatásának napja. Ezekre, Imre és II. Endre királyaink történetének vitás kérdéseire keresett választ az Értekezések a Történettudományok köréből XIX. éf. 1. számában megjelent Sz. László és Imre királyok végnapjai és II. Endre életévei, fogsága és temetése c. dolgozat.