Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos—Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története

bontotta az utcákat. A jég felvágása, kiszállítása, mint már említettük, a várost terhelte. Lammer tanácstag 1870-ben a közgyűléshez beadvánnyal fordult ebben az ügyben. Megállapította, hogy a jég kiszállítására a városi kocsik már nem elegendők. Javasolta, a magánkút tulajdonosok is járuljanak hozzá a költségekhez. Beadványára csak ennyit írtak ceruzával: „Elhalasztatik".

150 Jó tíz év múlva a Pécsi Figyelő ugyanilyen tárgyú cikkét sem méltatták több figyelemre.

151 A nagy, köztéri, medencés kutakat („szandervár") télre kádhoz hasonló faépítménnyel vették körül. Az úgynevezett „ganaj feltartó fák"-kal ősszel körülrakták a medencét. A deszkafal és a víztartály fala közötti hézagba trágyát raktak. A bomló trágyában (istálló trágya) keletkező „biológiai hő" megakadályozta a kút szétfagyását. A veszély kettős volt. A kőmedencét a víz tetején képződő jég szétfeszítette az illesztéseknél. A medencék fala — több megmaradt tartályéhoz hasonlóan — valószínűleg nem fagyálló kőből készült. A trágya a vezetékből kifolyó vizet nem szennyezte. A trágyát tároló hézagot bizonyára befedték. Az így felhasznált trágya összmennyisége jelentős lehetett, mert tavasszal 4—8 forintért adták el.

152 A vizet elosztó tartályokat az illetéktelenek elől zárakkal védték. Említettük, a török kor után már 4 zárat tart számon a városi leltárkönyv. 1796-ban a „Tettyében lévő vízforrás fejéhez" készítettek két új kulcsot.

153 1 8 5 3-ban a városi kutakhoz zárakat és kulcsokat készítettek.

154 A városi „kútfőhöz" tartozó kulcsok egy példányát a város vasládájában őrizték, a hasonmását a mérnöki hivatalban. Szükség esetén, ha a víz elosztását szabályozni kellett, a kútmester az egyik kulcsot elkérhette.

155 A köz- és magánkutak gondos karbantartását II. József 1788-ban kiadott tűzvédelmi rendelete előírta. Az állandó tűzveszély miatt, amennyire ennek az anyagi feltételeit biztosítani tudták, a rendeletet be is tartották. Pécsen a múlt század első felében is évente 30 és 400 forint közötti összeget fordítottak a vízvezetékek és a kutak karbantartására. A levéltári anyagban sok számlát találtunk, amelyeket az iparosok nyújtottak be a kutak és a vízvezetékek javításaiért. A számlákból tudtuk meg több kútnak a helyét és az elnevezését is. Az iparosok feljegyzései műszaki adatokat is tartalmaztak. Legtöbb számlát a kőművesek, a kőfaragók és a lakatosok nyújtottak be, de még harangöntő is szerepel közöttük.

15

" (A harangöntő fémrúdból csövet fúrt.) A romossá vált közkutakat a Tanács bontatta le és építtette is újjá. A főtéri kutak XVIII. század eleji építtetésének, vagy átépíttetésének az okát feljegyzések hiányában nem tudjuk. Említettük, a térnek azon a részén a török korban is állt medencés kút. A Teréz-utcai kút újjáépítését korábban már említettük. 1853-ban a budai külvárosi Mitza- és a Jáger-féle öreg kutakat a kútmester „minden tudománya mellett" sem tudta rendbehozni, azért két évvel később lebontották mind a kettőt.

157 Mindkettőt 1829-30-ban építették; az egyiket Micza Ádám háza elé, a másikat a Czigány utcában.

158 1892. szeptember 13-án felavatták Pécs új vízvezetékét.

1511 Szeptember 21-én együtt ülésezett a Vízvezetéki Nagybizottság, a Gazdasági Választmány és a Vízvezetéki Munkálatokat Ellenőrző Bizottság. Közös jegyzőkönyvük szerint mindössze 9 régi kifolyós kút további fenntartását engedélyezték. Csak néhány lebontott kút helyére szándékoztak új, korszerű közkutat helyeztetni. Döntésükkel azt akarták elérni, hogy minél több háztulajdonos vezettesse be a telkére az új vízvezetéket; ezáltal a közterhek egyenletesen elosztódtak. A régi pécsi kutak sorsát elsősorban a városnak ez a pénzpolitikai taktikája pecsételte meg. A kutak lebontatását siettették a múlt század 90-es éveiben fellépett tífuszjárványok is. Az 1890—91. évi járvány Galíciából terjedt át az ország határán, 1890. novembere végén Pécset is elérte, majd nemsokára az olaszországi továbbterjedéséről is beszámoltak a lapok. A Pécsi Figyelő november 29-én a tífuszjárványról írva, az alábbi megállapítást tette: „A betegedések csakis ott fordulnak elő, ahol vízvezetéki vizet isznak," Loewy Lipót