Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos—Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története

dr. megvizsgálta a tettyei és a Kaposvári utcai vízvezeték több kútját, a vizükben kimutatta a tífusz kórokozóit. A december 3-án közzétett újsághír szerint, a Budapestről küldött közegészségügyi állami felügyelő a Püspökmalmi-forrást mondotta veszélyesnek. December 6-án hírt adtak a Czenger kaszárnya udvarán áthaladó szennyes cserépcső vezeték kicseréléséről. Ezután Fodor Józseftől, a nemzetközi hírű budapesti közegészségtan professzortól kértek szakvéleményt. Fodor mindössze egy ízben talált a tettyei vízmintában tífusz kórokozókat. Később az Országos Közegészségügyi Egyesület laboratóriuma sem észlelt a kutak vizében tífusz bacillusokat. December végén Pécsre érkezett dr. Frank Ödön magántanár. Frank dr. átvizsgálta a vízvezetékeket, a szennyes falú csőszakaszokat újjal cseréltette ki. Kéthetes itt tartózkodása alatt számos vízmintát vizsgált meg. Az újság szerint több közkútban „a víz oly szennyeződési jelenségeket mutatott, melyek miatt ártalmas lehet az egészségre". Tífusz bacillusokat Frank dr. pécsi tartózkodási ideje alatt sem talált a vízmintákban. Az 1891. január 14-i újsághír beszámolt Frank dr.-nak elutazása előtti jelentéséről, amelyet a polgármesternek tett. A „vizek minőségének a megítélésére" jellemzőnek tartotta, hogy számos közkút vizében az összcsíraszám magas volt: 48 és 5400 közötti értékeket talált. (A most érvényben levő Országos Szabvány 100 csírát enged meg a víz egy köbcentiméterében.) 1891. január 10-ig Pécsen 862-en betegedtek meg tífuszban, közülük 53-an meghaltak, 39 embert még gyógykezeltek. A kaszárnyákban, a Szemináriumban és a Fogházban január 7-ig senki sem betegedett meg. A járvány 1891. május 20-án szűnt meg hivatalosan. A Pécsi Figyelő 1890. december 24-én ismertette Fodor professzornak az Országos Közegészségügyi Egyesület szakülésén a pécsi tífuszjárványról tartott előadását. (Megemlítjük, hogy a járvány idején Fodor professzor néhány napig Pécsen tartózkodott.) Előadásában ismertette a megbetegedések számának a gyakoriságát a város különböző helyein; ugyancsak térképen mutatta be Pécs vízvezetékeit is. Beszámolt arról, hogy a vízvezetéki csövek még a törökök idejében (!) készültek agyagból; a cserép permeábilitása miatt a bemutatott cső „árnyékszéktől fertőzött volt". „Konstatálható, hogy a vízvezeték oly viszonyok között van, hogy lehetett tífusszal fertőzve" — állapította meg Fodor professzor. Az előadásban elhangzott utóbbi feltételezést más adatok is alátámasztják. A Pécsi Figyelő 1891. januárjától több cikkben ismertette a vízellátás kérdését. Az újságíró megállapította, hogy kutakra senki sem felügyelt. A Megye utcai kútban hatalmas vízibogarak éltek, a kutakon nem volt vízszűrő.

1Gn A vízvezeték a Czenger-féle kaszárnya (1890-ben már bérház) udvarán haladt át. A csöveket védő téglák kilátszottak a földből. A lejtős udvar felső részén árnyékszék állt, az istállót és a disznóólat már elhordatták onnan, de a talajt átitatta a szenny. Az új csöveket azért a házon kívül vezették.

161 A puturluki vezeték egyszerű téglavályú volt, amelybe régen a közeli kis forrást is bekötötték. A kis forrás elapadt, az üregét pöcegödörnek használták. A régi forrás szája a pöcegödör túlfolyója lett.

16- A Püspökmalmi-forrás egy hosszú, barlangalakú üregből, nyitott mederbe folyt ki. A barlang a régi Püspökmalom alatt húzódott; istálló, árnyékszék, trágyadomb, disznóól és piszkos malomárok volt felette. A barlang föld boltozata szivárgott és csepegett. A forráshoz bárki bemehetett, mert nem zárták le, de a fenti „rondaságokkal" sem törődött senki sem, a forrásokat nem ellenőrizték a hatóságok.

163 A város orvosi kara nyílt levélben fordult a polgármesterhez. A levelet a Pécsi Figyelő vezércikkben jelentette meg, 1891. február 18-án. Az orvosok véleménye szerint is szerepe volt az elhanyagolt vezetékekből származó víznek a tífusz terjedésében. Az orvosok és az újságírók részéről ért támadások is hozzájárultak ahhoz, hogy a város vezetői az elavult, és az új vezeték közeli építése miatt évek óta elhanyagolt régi vízvezetékrendszereket, ahol csak lehetett felszámolták. Az 1892. után még meghagyott tartályos kutak egy részét 1898-ban és 1899-ben bontot-