Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos—Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története
fizettek ki 57 , 1788—89-ben ugyanerre a célra 2673 forintot fordítottak. 58 Reczenvingler kőműves 1788-ban 285 forintot kapott a Mór utcai vízvezetékek átépítéséért. 59 1836-ban Furthényi városi kapitány, aki állásánál fogva nemcsak a város rendjére vigyázott, hanem a vízellátás főfelügyelője is volt, az alábbiakat jelentette a Tanácsnak: ,,... a földfölötti víztárolókban a nagy szárazság miatt a víz kifogyott, a csatornákban többé nem foly víz, és a fő fórásokban már 1 y 2 hüvelyknyire leapadva a víz." A továbbiakban javasolta: ,,.. .a Tettye fórása lecsapoltatván vezettessen le a víz kürtök által." 00 A jelentés után, mint a korábbiakban említettük, három helyen tervezték a víz keresését: Bálicsban, a Kálvária hegy alatt és a Tettyén. A kutatás két helyen eredménnyel járt, ezért a Kaposvári utcai vízvezeték gyűjtőterületének a bővítését nem valósították meg, a Papneveldéi-forrást sem újították fel. Míg a kutatási munkálatok folytak, a molnár céh kérte a Tanácstól a tettyei víz meghagyását. Indokolásukban arra hivatkoztak, hogy víz hiányában nem tudnak majd őrölni a katonaságnak, a városnak, és a környéknek. 61 Az új forrásban % hüvelyknyi vizet találtak, amelynek x /\ részét a Budai-külvárosba, 14 részét pedig a belvárosba juttatták el. 62 A talált vizet elegendőnek találták, a tettyei víz „némely része lecsapoltatását szükségtelennek" tartották. 63 1841- ben Piatsek „h. szószóló" kérte „a már 1836. esztendőben a tettyei forrásból rendelt egy résznek letsapolását". Indokolásában a szárazság miatti vízhiányra és a tűzveszedelemre hivatkozott. A Tanács elrendelte, hogy „minden halasztás nélkül csapoljanak le a tettyei fő vízforrásból a városi Közönségnek most már elkerülhetetlenül szükséges használására" két hüvelyknyi vizet. A költségekről a Tanács utólagos jelentést kért, hogy az Udvari Kamara jóváhagyását kieszközölhessék. 61 A molnár és a pokrócos céh levélben tiltakozott a lecsapolás ellen. Javasolták a magánkutak megszüntetését. 65 November 13-án rendelték el a tettyei fő forrás részleges lecsapolását, december 22-én a polgármester és Piatsek jelentették a munkálatok befejezését. 06 A molnár, pokrócos, tímár, kordoványos és szűcs céhek a Helytartó Tanácshoz folyamodtak segítségért. 67 A Választott Község (képviselők) sem akarta tudomásul venni a Tanács intézkedését. A képviselők nem járultak hozzá a lecsapolás költségeinek a kifizetéséhez sem. Az utóbbi ügyben a Tanács az Udvari Kamarától kért engedélyt, csak azután fizethette ki a 396 forint 49 krajcárt. 08 1842- ben a Helytartó Tanács is állást foglalt a tettyei fő forrás megcsapolása ügyében. A céhek levelére írt válaszban felszólították a Városi Tanácsot, gondoskodjon arról, hogy „a folyamodók a mesterségük űzéséhez kívántató víztől szükségen túl meg ne fosztassanak" 69 A Városi Tanács a lazán fogalmazott választ úgy értelmezte, hogy a Helytartó Tanács elutasította a céhek kérését. 70 A céhek újabb kérését a Helytartó Tanács elutasította, a lecsapolást, más víznyerési lehetőség hiányában, jóváhagyta. 71 A céhek ezután bírói szemlét kértek a „Tettye folyó" ügyében. 72 A kiküldött bizottságok lassan intézték az ügyet. A molnárok a Pécsen tartózkodó Csernyus királyi biztost is megkeresték a panaszukkal, eredmény nélkül. 73 Az iratokból az is kitűnik, hogy a Választott Község a iecsapolással később sem értett egyet. 1847-ben a molnár céh Somsits Pál királyi biztoshoz fordult panaszával. A beadvány a Belső Tanácson keresztül a Választott Község gyűlése elé került. A képviselők levélben közölték véleményüket a Tanáccsal. A levél szerint a Választott Községnek ,,el kell esmérnie azt, hogy a tettyei forrásbul folyó víz azon mester embereknek is tulajdona, kik eme víz nélkül mesterségüket nem űzhetik, kiknek használatára öröktül fogton szolgált, és kik egyedül azért, mivel csak ezt a vizet korlátlan használhatják, itt megtelepedtek és adó alá vétetődtek. 71 A választott képviselők azonban hiába támogatták a céhek kérését, a felsőbb fórumok elutasították őket, pedig a Tettye patak abban az időben még számottevő szerepet játszott Pécs iparában. Kiss Károly 1845-ben az alábbi megállapítást tette: „A tettyei forrás olly
