Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos—Fetter Antal: Pécs régi vízvezeték rendszereinek története

Egy később benyújtott kérelem alapján az Aranyos-kút téren felállított díszkút vízellátását is az elosztó kútból biztosítják. A Szemináriumi forrás vízhasználatának az ügyében is hozott véghatározatot az alispán

54

. A forrás vizét a Papnevelő Intézet és a r. k. Tanítóképző használhatják fel. Az alábbi vízművek létesítését engedélyezték a részükre: ,,a) Forrásfoglalás a Mátyás Flórián utcában lévő 6236 hrsz. ingatlan udvara alatt. A forrásfoglalás részére falazott medencét kell készíteni." ,,b) Alagút. Az alagút a forrásfoglalástól kiindulva a 6236 hrsz. ingatlan udvara és épülete, majd a Mátyás F. utca útteste alatt húzódik 60 m hosszan. Az alagút alsó végén a Kinizsi utca betorkolásától 20 m-re északra levő leszálló aknán át lehet megközelíteni." ,,c) 80 mm belső átmérőjű öntöttvas nyomócső a forrásfoglalástól a Mátyás F. és az Inczédy Dénes utcák alatt a Papnevelő Intézet ingatlanára vezet és ott az épület I. emeleti folyosóján létesítendő vízcsapnál végződik..." ,,d) Elágazó vezetékek kötik a c) alatti nyomócsőhöz a vízhasználatot lehetővé tevő vízcsapokat és kerti csapokat. Az elágazó vezetékek egyike a Papnevelde utca alatt áthaladva a Tanítóképző kertjébe és épületébe vezet." A megokolás egyik mondatát idézzük : „Tekintettel arra, hogy ez az alagút és a forrás már beláthatatlan idő óta fennáll, és mindig a szóban lévő vízhasználat tartozéka volt és így a forrást a pécsi r. k. Papnevelő Intézet már kétségenkívül elbirtokolta, a 6236 k. hrsz. ingatlan tulajdonosát a jelen véghatározatom megküldése utján értesítem arról, hogy a magánjogi alapon már amugyis fennálló vízszolgalmat a tulajdonában lévő ingatlan terhére megállapítottam." A vízvezetékek létesítésének az idejét a vitatkozó felek nem említették. A Szemináriumiforrásra a város nem tartott igényt, talán azért nem került szóba a város vízellátásában játszott korábbi szerepe. A vizsgálat szerint a források pontos helyét sem tudták már. A Szemináriumi alagút fölé házat építtetett a telek tulajdonosa. A Lukrits-féle térkép, az előkerült csőszakaszok és a levéltári adatok szerint a Kaposvári utcai-forrás és a Szemináriumi-forrás vize a mai Hunyadi út alatt húzódó vízvezetékeken évszázadokon át táplálta a városi közkutak és a magánkutak egy részét. Az alagutakba épített ismeretlen korú és a földbe fektetett törökkori vezetékek által ellátott kutak helyét nem tudjuk. Török idők utáni vörös csővezeték kettő is halad a Hunyadi út alatt a Széchenyi tér irányába. Mint a térkép jelzi, száz évvel ezelőtt a Kaposvári utcai forrás vize eljutott az akkori Kaposvári és Kálvária utcák találkozásánál 1874-ben épített közkuthoz, onnan az egyik vezeték vize a Mária utca sarkán kiképzett elosztó medencében keveredett a Tetytyéről vezetett vízzel; táplálta a Széchenyi-térről a Hal térig és a Kert utcáig a közbeeső köz- és magánkutakat. A másik ág a Káptalan, Szepesy, Iskola, Vörösmarty utcák köz- és magánkútjait látta el vízzel. A térkép a káptalan magánvezetékét nem jelzi. Ennek az elosztó medencéje a mai Káptalan utca 4. számú ház kertjében volt, a régi városfalba építve. A Szemináriumi-forrás vezetékéről korábban említettük, hogy 1836-ban a tervezett rekonstrukcióját, mint a tanácsi jegyzőkönyv írja: „boldogabb időre" halasztották.

55 A Szemináriumi forrásról és a vízvezetékről nem is találtunk lényeges feljegyzést 1939-ig. 1785-ben a feudális kötöttségeitől hosszú harc után már megszabadult Pécs szabad királyi város Tanácsa az alábbiakat jelentette a Helytartó Tanácsnak: „A város vízvezetéke régi, az idő megemésztette, olyan rossz állapotban van, hogy a bőségben levő egészséges forrás dacára sincs a lakosságnak elegendő ivóvize". Ekkor jelentették be, hogy a Vaskapu feletti forrásból a Fő téren levő közkúthoz és a tettyei-forrásbcl kiinduló vezetéket meg akarják újítani fa és cserép csövekkel. A Helytartó Tanácstól véleményt és beleegyezést kértek.

56 A beleegyezést meg is kapták; 1786-ban a vízvezetékek helyreállításáért 8000 forintot