Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Baranya népeinek pusztulása a 18. század elején. Újabb dokumentumok a „rác" és a dunántúli kuruc csapatok dúlásáról
13 Már a felszabadító háborúk idején (1686-tól) a magyar seregek (hajdúk, magyar huszárok, stb.) szerb falvakat pusztítottak. A rác csapatok magyar falvakat dúltak fel a megye déli részén. (Lásd erre vonatkozóan az 1747-ben készült vallomásokat. Acta Commissionalia. Bm. L. Gyűjtemény.) 14 Urosevics Dani/ó: A magyarországi délszlávok története. Bp. 1969. 38—40. p. 15 Uo. 38-42. p. ,s Az udvar a megnyerésükre fokozatosan tágította a privilégiumokat. 1690. április 6-án Lipót által kibocsátott kiáltvány a „szerbek és arnautákhjz, mint Magyarországtól jogosan függő néphez" szólt. Ebben szabad vallásgyakorlatot és vajdaválasztást, továbbá a végeken általuk elfoglalt területek birtoklását ígérte, amennyiben a császár részére és a földesúri adókat lefizették. Augusztus 21-én a császári kancellária Lipót aláírásával kiadott privilégiumlevele a következőket hangsúlyozta: a szerbek az ó naptár szerint élhetnek, érseküket szabadon választhatják, akiknek a görög nem egyesült egyházban teljes intézkedési jogot biztosít. Dézsma- és adómentességüket megerősíti. Október elején Csernovics Arzén pátriárka vezetésével 37 ezer szerb menekült Magyarországra a török közvetlen támadása elől. December 11-én a magyar kancellária is megerősítette a szerbeknek az egész országra kiterjedő privilégiumait. 1691. március 10-én kelt újabb császári rendelet a szerbek részére az a/vajda szabad választását biztosította. (Itt katonai vezetőt jelent). 1691-ben végezetül újra kiadják (VIII. 21) az átírott privilégiumot, megerősítve minden kedvezményben a szerbeket, utalva arra, hogy majd hazájukban „akarja beigtatni, hogy saját magistratusuk alatt maradhassanak. . ." 17 Ezt reprezentálja az 1694. május 31-én a bécsi haditanácsban kiadott rendelet, amely szerint a letelepedett szerbek kiváltságban részesülnek. S ha majd eljön a béke napja, akkor hazájukba visszatérhetnek. 1695-ben Lipót császár rendelete a magyar egyházi és világi főhatóságoknak adta tudtára, hogy a görög nem egyesült vallású szerbek szabadon gyakorolhatják vallásukat, dézsmamentességet élveznek, továbbá a patriarcha és a püspökeik szabadon eljárhatnak egyházi tisztükben. Ezzel a privilégium-rendszerrel a szerbek jelentős része bécsi járomra került. Az egyházi és katonai vezető réteg Bécs feltétlen kiszolgálójává vált. Az udvar így a török ellen jelentős erő fölött rendelkezett, amelyet felhasználhatott a magyar kuruc mozgalmak ellen is, mint ahogy erre sor került valamennyi hadszíntéren 1703—1712 között. 18 Babies András: Radanay Mátyás pécsi püspök kinevezése. Pécs, 1937. klny. A Regnum 1937. évi kötetéből. la Uo. Radanay fellépése az unió érdekében nem hozott sikert. Általa kidolgozott módszerek nem iliettek bele a bécsi udvar koncepciójába. Az uniót csak lassú és diplomatikus módszerekkel lehetett szorgalmazni akkor, amikor a császár a privilégiumok egész rendszerével kívánta a szerbeket magához láncolni. 20 Adatgyűjtemény más szóval: História Domus Residentiae et Loci Gratiosi Mariano -Gyüdensis. Mindenekelőtt a 131 — 133, továbbá a 115—116. oldalakon. A dúlás részletes leírását itt alapos történelmi elemzés előzi meg. Bár e tényeket természetesen máshol is megtaláljuk az irodalomban. Az ellentéteket az unió végrehajtása kiélezte. Tény azonban, hogy az éleződés fő siettetői maguk a szerb pópák voltak. Mint jellemző esetet említi e forrás a pécsi rácoknak a templom használatot megtagadó eljárását. A rácok az ún. Lyceum-templom udvarán álló török mosét kapták, de megtagadták benne a szertartások elvégzését, mert korábban katolikusok részére is felszentelték. A városi rác lakosság előtt úgy tüntették fel, mintha a püspök a templomhasználat lehetőségét tagadta volna meg tőlük. 1700-ban a városból történt erőszakos kitelepítésük a mai rácvárosba, csak olaj volt a tűzre. 1704-ben a vérengző szerb határvidék csapataihoz nem véletlenül csatlakoztak tömegestül a helyi kitagadottak. 21 Urosevics Dani/ó: Id. m. 22 Szita László: Adatok a délszláv népcsoportok betelepüléséhez a török utáni Baranya megyében. Biranyai Művelődés. 1973. december 4. szám. 131—137. p.) Az 1703—1714 közötti délszláv falvak lakossága kicserélődik. A megyében jelentékeny volt a migráció is. Uo. 23 Már 1703 augusztusában, amikor a várad-olaszii szerbek a kurucokhoz állt magyar falvakat fenyegették, felszólította, hogy hajdú szabadságban részesíti őket, ha a kurucokhoz állnak. November 1-én újabb kiáltványt intézett a fejedelem a szerbekhez: „Akarjuk inkább velünk egyetértenének, hogy sem ellenönk kellenék hadainkat támasztanunk." A felhívásoknak a hadszíntereken nem volt eredményük. Az ország belsejében a német- szerb zsoldos csapatok pusztítanak. A Dráván túlról Herberstein horvátországi osztrák hadparancsnok szerbekkel és horvátokkal (Jelacic György al-bántól támogatva) a Dráván innen gyújterat és pusztítja a falvakat. 1704. június 18-án a fejedelem a horvátokhoz is intézett kiáltványt, amelyben saját maguk felszabadítására és a kurucokkal való összefogásra hívta fel őket, de eredménytelenül.
