Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1974-1975. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS 15.-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Baranya népeinek pusztulása a 18. század elején. Újabb dokumentumok a „rác" és a dunántúli kuruc csapatok dúlásáról

A fejedelem kiáltványai eljutottak ugyan e területekre, de az udvar ellenagitációja osztrák fegyverekkel alátámasztottan, hatásosabbnak mutatkozott. (Lásd errevonatkozóan Kollareck jelentését. Négy egykorú jelentés im. 35 p.) Az ellenakciók nem vezettek eredményre. 24 Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. Rákóczi Tükör I. köt. 73 —128 p 25 Kollareck János emlékirata. Rákóczi Tükör I. köt. 450—459 p. 2G A levél eredetije és róla készült hiteles másolat Bm. L. Diplomatáriumban 27 Conscriptio domestica Baranaensis 1706, 1709. 28 Uo. 29 Lásd a dolgozat függelékében Somogyi Ferenc által készített összeírást. Ezt az összeírást Galambos Ferenc lelkész őrizte meg és ajándékozta a Baranya megyei Levéltárnak. Az összeírás a Batthyány-Montenuovo család levéltárából került ki, amikor is azt a háborús események pusztították. Szívességének, hogy megőrizte s hogy lehetővé tette ezzel közlését, ezúton mondok köszönetet. 30 Szita László: Adatok a délszláv népcsoportok betelepüléséhez a török utáni Baranya megyében. Baranyai Művelődés. 1973. december 4. szám. 131 — 133. p. 31 Ezeket a dokumentumokat először Hodinka Antal: „Négy egykorú jelentés az 1704-i pécsi rácdúlásról" címen közölte a Magyar Történelmi Társulat 1932. december 4-i pécsi kirándulása alkalmából. Pécs, 1933. Legújabban „Kollareck János emlékirata" címmel (fordította Kenéz Győző) jelent meg a dokumentum : Rákóczi Tükör. I. kötet. Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról. Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes szerkesztésében kiadott műben. Sándor László és Zana hadjáratai többek között azt a célt szolgálták, hogy a fejedelem felhívásai alapján Szlavóniát a szabadságharc oldalára állítsák. (450-451. p.) A jelentésben igen sok adat van arra, hogy a parasztság nemzetiségre való tekintet nélkül szimpatizált vagy egyenesen a kurucok oldalán lépett fel. Ugyanakkor élesen elválaszthatók a szerb határőrvidék csapatai és a „ráchajdúk", akik a császári tisztek vezetésével a legtöbb esetben azoktól függetlenül is — a szabadságharc ellen harcoltak. Sajnos sem ezek a források, sem pedig a dolgozatunkban most közölt források nem elegendők arra, hogy a dunántúli parasztság követeléseit is bemutassák. A kép, meg kell mondani, egyoldalú. A Dráva menti parasztság (magyar és horvát) a kurucokkal vesz részt a közös akciókban. Pécs környéki parasztság a városban részt vesz a rendházak elleni támadásban, de a városháza kifosztásában is. E területen tehát különösen nagy feladatok várnak a helytörténeti kutatásra, amelyek egyben megszabják a kutatás irányát is.