Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: A bólyi és sellyei uradalom 1848—1849-ben

A bólyi és sellyei uradalom 1848—1849-ben KARDHORDÓ KÁLMÁN Baranya egyik legnagyobb földbirtoka, gr. Batthyány Iván bólyi és sellyei uradalma 106 853,5 magyarholdjával (80 140 kat. h.) döntő változáson ment keresztül 1848 tavaszán. A bólyi uradalom 805, a sellyei uradalom 431 3/8, összesen 1236 3/8 jobbágytelke

1 szabaddá vált a feudális szolgáltatások: a dézsma, a robot, a füstpénz alól. Az 1848-as áprilisi törvények a feudális terhek alól az úrbéres vagy úrbérpótló szerződéses földeket felszabadították. De nem volt tisztázott kérdés, hogy egyáltalán mi számít úrbéres földnek. Minden kétséget kizáróan csak azok a szántók és rétek, amelyek a jobbágyok telki állományát alkották. A jobbágyok kezén azonban nemcsak ilyen földek voltak. Sessióján felül a jobbágy birtokolhatott még kender-, káposztás-, remanenciális földet és árendálhatott majorságit is. Mindezeket kiegészíthették különböző szerződések alapján bírt szőlők, valamint erdő- és legelőhasználat. A telki állományon felüli föld mennyisége egy-egy jobbágy esetében számottevő, s nem volt közömbös a földesúr számára, hogy e területek megmaradnak-e saját kezelésben mint majorsági föld, vagy azok is paraszti tulajdonná válnak. Magyarországon a felszabadult jobbágyok, ellentétben több más kelet-európai jobbágyfelszabadítással, nem fizettek megváltási árat, a földesurak kártérítését az állam vállalta magára, s a jobbágy tulajdonába került föld is teljes egészében szabaddá vált, avval tulajdonosa tetszése szerint rendelkezett. Az állami kárpótlás azonban még az 1853. március 2-i császási pátens után sem vonatkozott a maradvány földekre, kender és káposztás kertekre, a házas zsellérek külsőségére, ezekért a volt jobbányoknak és zselléreknek megváltási összeget kellett fizetniük.-' A kérdést bonyolította, hogy a földhözjutás csak a jobbágyokat érintette, a kisházasokat és hazátlan zselléreket nem, azok továbbra is föld nélkül maradtak. Pedig számuk igen jelentős volt a polgárokéhoz viszonyítva. A bólyi uradalom 1848. évi úrbéri összeírása szerint 805 telken 1398 jobbágy osztozott, s kívülük 571 kisházast és 365 zsellért tartottak nyilván.

3 0,57 telek jutott egy-egy jobbágyra, ami jó aránynak volna mondható, de már közel sem az, ha a földterületet az összlakosságra vonatkoztatjuk, amikor is 0,34, azaz 1/3 telek jut egy-egy családra. A lakosság 40%-át kitevő zsellérség jó, ha házzal s a hozzá tartozó belsőséggel (1 hold) és külsőséggel (150 négyszögöl) rendelkezett. Az országos átlag már az 1828-as adóösszeírás alapján is csak 1/3 telek, ami a jobbágyfelszabadításig még tovább csökkent. A jobbágyok és zsellérek számaránya még rosszabb: 1846-ban 619 527 jobbágyra 911 754 zsellér jutott. Az arányok természetesen vidékenként különbözőek.

4 A márciusi pesti és pozsonyi események híre kb. egy hét múltával jutott hozzánk. A sellyei tiszttartó március 19-én még semmiről sem tudhatott, ugyanis gazdasági jelentésében egy szóval sem tesz említést.

5 A Somogyban lévő hatvani kerület ispánja március 27-én már arról tudósította gazdasági jelentése közben Strázsayt, a bólyi és sellyei uradalom jószágkormányzóját, hogy „Az utóbbi pesti forradalom nagy mozgalmat szült a közönség közt, már is azt rebesgetik, hogy robotra többé nem mennek, hanem mindentől szabadok."