Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: A bólyi és sellyei uradalom 1848—1849-ben

Ugyanő arról is panaszkodik ehelyütt, hogy a „megye részérül semmi némű rendelés hírül nem adatott".

6 Nagy a tájékozatlanság, bizonytalanság nemcsak az uradalmi tisztség, hanem a jobbágyság körében is. A miniszterelnök március 23-i rendeletére a vármegye ugyan megtette a legszükségesebb intézkedést Baranyában március végéig, meghagyva a jobbágyoknak, hogy mint eddig, úgy ezután is szolgáljanak robottal a törvény kihirdetéséig, de további intézkedéseket nem hozott. Bizonytalanságot, tartózkodást tapasztalhatunk a falvak vezető embereinél is. Az oszrói jegyző, Nagy Ignác a hozzá tanácsért forduló jobbágyoknak se igent, se nemet nem mert mondani : ,,ha akartok, mennyetek robotra, ha nem, maradjatok vissza... "

7 Miért e bizonytalanság, tartózkodás? A jegyző esetében még csak megértjük, hisz az ő sorsa, megélhetése igencsak függött a földesúri kegytől. Március utolsó napjaiban mitől félhetett a jobbágy? Addig minden felszabadulási törekvése megtört, az uradalmi tisztektől az úriszéken keresztül a vármegyéig mindig a Törvény cikkelyeit szegezték mellének, annak paragrafusait olvasták fejére, bármit tett vagy akart tenni. S most éppen törvény következtében áll be ilyen nagy reform, s ilyen rögtön álljon be változás? Ez zavart, nyugtalanságot, de félelmet is szült, „vesztét érzi, mert aligha a lengyel sorsára nem jut".

8 E kezdeti bizonytalanságban az uradalmi tisztek igyekeztek a volt jobbágyokat hangulatilag a földesúr oldalára állítani. E célra felhasználták a falusi bírót, jegyzőt, oskolamestert, hogy a jobbágyok között, a jobbágyok gyülekezetében továbbra is képviseljék az uradalom érdekét. Bertalan János kisasszonyfai jegyző arról tudósítja április 11-én levélben Strázsayt, hogy a községben békesség uralkodik, s más uradalmakbeli viszonyok összehasonlításával elérte, hogy „örömhangal felkiáltottak, hogy Éljen Gróff Batthyány Iván Kegyes Földös Urunk... Megerősítették azt, hogy Ő méltóságának úgy hasonlólag a Tiszt uraknak is engedelmeskednek és jó szó fogadók fognak lenni. . ."

9 A jobbágyságnak a márciusvégi bizonytalanságában még volt reménye, hogy nemcsak jogilag lesz végleg szabad, hanem gazdaságilag is azzá válik, hogy az általa művelt föld, szőlő, rét, erdő az övé lesz. A feudális jogi megkülönböztetések: úrbéri föld, maradványföld, szerződéses föld, írtások, kertek stb. a jobbágyi használat tekintetében alig különböztek egymástól. A felszabadítás után is használatában maradtak az ilyen területek, amit úgy tekintett, mint saját tulajdonát. De nap mint nap csalódnia kellett, s miután hiába várta reményei megvalósulását, cselekedni kezdett: nem volt hajlandó többé semmiféle jogcímen teljesítendő robotra, dézsmára, részre. A forradalom itt nem március 15-én, hanem a törvények kihirdetése után kezdődött. Nem „vérszemet kapott" a parasztság az úrbériség eltörlésével. A kisasszonyfai jobbágyok már 1845. május 10-én kelt, gr. Batthyány Ivánhoz benyújtott kérelemlevelükben megfogalmazták mindazt, amit 1848-ban is vártak: „mi alább írattatott egész Helységbeliek, mint 171/2 sessióbul állók a magunk örökre leendő megváltásunkra alázatosanengedelmet kérünk a következendő kinyilatkoztatásunk mellett: — Ugyan is tehát mi a többi közt kivánnyuk a Malmot is áltadatni, kivánnyuk a szőlő Hegyeknek külön leendő taxa mellett kezünkre botsájtani, mivel minden embernek nintsen szölleje, ismét kivánnyuk a fajzást a Gilvánfai határbul mint eddig volt, mert a magunké kevés, végre kivánnyuk a Kotsmát, minthogy amúgy is fél esztendeig a miénk szokott lenni.. . "

1W A könyörgő levelet benyújtó 36 jobbágynak azonban ismét csalódnia kellett. Amint a jobbágyok kérelme magábanfoglalta az örökváltságról vallott elképzelésüket, akként Batthyány válasza is tartalmazta az örökváltsággal kapcsolatos földesúri állásfoglalást: ,,.. .hajlandók nem vagyunk... folyamodók megváltási kérelmöket tellyesíteni, s ezt annyival kevesebbet, mivel tulajdon földes Úri Malmunkat és Kotsmánkat eladni vagy ebéli Földes Úri jogaink megválthatásába béegyezni soha nem fogunk, — soha sem engedjük, hogy az úrbéri fajezás a Gilvánfai határunkban fekvő erdeinkre kiterjesztessék,