Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Baranya megye 1848—1849-ben

Az összes fegyvereket beadták, köztük sok olyat, amit ereklyeként őriztek, s amely legfeljebb csak muzeális értékkel bírt. Visszatértek a Hardegg vasas ezred lovasai is, akiket annak idején Pécsváradon lefegyvereztek. Ezek most bosszúból a lefegyverzésben részt vett pécsieket 4000 forinttal megsarcolták, Vizi István orvost 50 majd 25 botütéssel büntették. Több letartóztatás is történt. A megyei tisztikar egy részének magatartásáról méltán írhatta Batthyány Kossuthnak, „Baranyában mint másutt találkoztak gyáva s hazaáruló tisztviselők, kik ahelyett, hogy ellenálltak volna az ellenségnek hódoltak szolgálatnak. Ez által terjednek proclamátiók hírek rendeletek."

95 A város és megye hazafias érzelmű vezetői Majthényi József alispánnal és Kocsis István városkapitánnyal együtt a csekély számú nemzetőrséggel Mohácsra vonultak vissza. A császári katonaságot a belvárosban szállásolták el, ami a 15 000 főt számláló városban azt jelentette, hogy egy-egy házra 30—40 beszállásolt katona is jutott. Ifj. Majláth György elbocsátotta a város éléről az 1848. május 28-án választott tisztikart s új tisztikart és ún. beltanácsot nevezett ki konzervatív elemekből. Gazdasági ügyekben a volt képviselők ellenőrzési jogát 35, általa kinevezett polgárra bízta „... közügy és saját érdekük egyaránt igénylik, miként a Tanács által nekik jó eleve tudtul adandó ülésekben pontosan megjelenni és a tárgyalásokat tellyes illedelemmel hozzájárultokkal gyámolítani kötelességöknek tartsák". Az elkövetkező időben lényegében minden ügyet a királyi biztos intézett, különös eréllyel kezelve a város adóügyeit, s a hátralékok behajtását.

96 Időközben azután megtörtént az, amire az előjelekből már számítani lehetett — elesett Eszék vára. Batthyány Kázmér az OHB utasítására elhagyta a várat, hogy a gróf Eszterházy Sándor árulása miatt válságosra fordult Bácskai helyzetet megmentse. Olyan reményekkel távozott a várból, hogy az képes lesz tartani magát addig, amíg a bácskai helyzetben fordulat áll be. De alig távozott, a gondosan tervezett árulás a várat az ellenség kezére játszotta. Éder vezérőrnagy, akinek feladata a vár megerősítése, a védelem irányítása lett volna, semmit nem tett ennek érdekében, sőt összejátszott az ellenséggel, ismertetve a vár gyenge pontjait. Az eszéki külvárosok elvesztését még nem kellett volna szükségszerűen a vár elvesztésének követnie. Ha nem is volt a vár különösebben jól felszerelve, ha katonaanyaga döntő többségében csatát még alig próbált újoncokból állott is, a falak biztonsága lehetővé tett volna néhány hetes ellenállást. De felütötte fejét az árulás. Ez már a külváros elfoglalásában is döntő szerepet játszott. A tiszteknek, korábban a császári hadseregben szolgált része most is inkább a császárt kívánta szolgálni, más jelentős része viszont személyes gyávaság miatt állt az ellenség oldalára. Amikor híre terjedt, hogy a forradalom seregei Bácskából teljesen kivonultak s ennek következtében Eszék vára az ellenségtől teljesen körülvéve elszigetelten áll, ez annyira lehangolta az egyébként sem különös harci vágytól fűtött tiszteket, hogy Trébersburg őrnagy már február elején jelentette Nugentnek, hogy a várban jelentékeny párt létezik, amely kész a várat feladni, amint a kapitulációt császári katonasággal kötheti meg. A vár ellenálló képességét jelentősen lazította az is, hogy beeresztették a nagyobb részt tolnai és baranyai honvédekből, nemzetőrökből álló várőrség nő rokonait, feleségeit, kik számtalan rémhírt hoztak — hogy egész Magyarország meghódolt Windischgraetznek s ez megengedte, hogy ne katonáskodjanak, hanem menjenek haza. Természetesen az ilyen hírek az amúgy sem szilárd fegyelem további lazulásához vezettek. Február 12-én haditanácsot tartottak s ezen megállapították, hogy a védelem kellő szervezésének elhanyagolása miatt a vár olyan állapotba jutott, hogy ellenállás esetén is el kellene veszíteni. így azután elhatározták feladását. Nugent február 13-án értesítette a pécsi Térparancsnokságot, hogy a császári hadsereg