Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Baranya megye 1848—1849-ben

Eszékre minden ellenállás nélkül bevonult, s ezt Pécs város tanácsa kiáltványokon hirdesse a város közönségének. A vár feladásáról Kossuth a következőket írta Batthyány Kázmérnak: „Eszék átadása borzasztó ! ötezer ember őrség, háromszáz ágyú 2400 mázsa puskapor három hónapi élelem, 190 ezer forint pénz —• és feladja magát egy lövés nélkül — ennyi ezer emberrel és fegyverrel kevesebbünk van! Irtózatos! Csak Méltóságod el ne jött volna Eszékből; ez nem történhetett volna. E levelem célja az, hogy Méltóságodat sürgetőleg megkérjem, küldjön szét emissariusokat és szedesse össze amennyire lehet az Eszék átadásával szerte hazabocsájtott legénységet. Legalább valami romokat szedjünk össze az eszéki armadából."

97 Batthyány 1849. április 12-én szózatot intézett a Dunántói népeihez a vár szégyenletes feladásáról. „És most hozzátok szólok hazafiak, kik Eszék gyalázatos feladásában részt vettetek. Reátok nem vár más, mint örök gyalázat. El fogtok hurcoltatni Olasz honba és gyávaság átka követendi lépteiteket." A nagyfontosságú vár elvesztésében feltétlenül komoly felelősség hárul az OHB-ra is, amely bár felismerte az erősség jelentőségét a déli harcok színterén, nem látta el azt annak a jelentőségnek megfelelő mennyiségű és minőségű védősereggel s főleg nem látta el megfelelő hazafias szellemű tisztekkel, s a vár parancsnokságát is olyan személyre bízta, akinek a haza iránti hűsége nem látszott eléggé meggyőzőnek, mint később kiderült, nyílt áruló volt. De hibázott a Honvédelmi Bizottmány akkor is, amikor Batthyány Kázmért válságos időben elmozdította a várból, s más harci területre helyezte át, oda, ahol esetleg más személy is eredményes működést fejthetett volna ki. Nem vitatható azonban az sem, hogy a vár elvesztésében Batthyányra is felelősség hárul, aki bár minden energiájával, jó szándékával a vár biztosítására törekedett, sokat ártott azzal, hogy nem lépett fel eléggé kemény és határozott eszközökkel az ingadozókkal és árulókkal szemben, nem tisztította meg időben ezektől a várat, még ha olyan fontos és nehezen pótolható feladatkörben dolgoztak is ezek. A vár elvesztésében a döntő felelősség az árulóké, tiszteké, s az őrség döntő többségét kitevő gyáva védőseregé. VI. • Eszék elvesztése után megyénk az osztrák hadsereg által meghódított területnek tekinthető. A vármegye testülete politikai dolgokba nem avatkozik — gyűléseit törvényszéknek nevezte. A forradalom teremtette feladatai a toborzás, az állítás a honvédsereghez, nemzetőrséghez megszűntek, a védvonal felbomlott, s a nemzetőrség elment haza, úgy látszott, többé nincs, aki fegyverbe hívja, lelkesítse vagy, ha kell kényszerítse. A nép hangulatának ilyen alakulásában döntő szerepe volt a vezetők, a megyei tiszti kar áruló, megalkuvó magatartásának, de az ellenséges terrornak és propagandának is. A vármegyét ifj. Majláth György királyi biztosként irányította. Tevékenysége valójában alig állt másból, mint tisztviselők kinevezéséből, azon túl, hogy Puchner báró zár alá helyezett birtokát feloldotta. A vármegyei gyűléseket, amelyek politikai összejövetelekre adhattak volna alkalmat, teljesen beszüntették. A főbírák és segédszemélyzetük kerületükben működtek, az alispánok rendeletileg kormányoztak, melyekhez utasításokat a királyi biztostól kaptak. Valójában azonban a vezetés a katonai parancsnok kezén volt. Ez az állapot még az ellenséggel teljesen megalkudott Perczel Imre alispánnak sem tetszhetett, mert romlott egészségi állapotára való hivatkozással hivatalából bizonytalan időre való felmentését kérte. Bácskában áprilisban kiújult az ellenállás, mire Nugent serege különböző irányokban elhagyta a várost. Egyidejűleg ezzel Jellaâié a Duna—Dráva háromszögben jelentős sereg-