Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 1.—augusztus 1.

Feltettem magamba: mihelyt ilyes többször történne, azonnal öszve pakolok és útnak indulandok. A Hídnak felszedése tsak ugyan azért volt, mert a megszökött Nádor Huszárok széjjel veretetvén, minden Hidat megkísértenek az általmenetelre, következőleg a Grätzi hatóságok attul tartanak, ne hogy ezen elszánt tsapat valahogy e város 4 hídján tsapjon keresztül. Sem új hír, sem új menekülő kedves Hazánkbul nem érkezett. Sőtt, amint a postán értesültünk már ezentúlra azon tájról levelet ne is várjunk, mert minden rész, szorosan el van zárva. Istenem! Mint hatott ez reám, ki nem mondhatom. Hát már ezen túl még hírét sem fogom hallhatni azoknak akiknek kedvükért egyedül élni kívántam. Minden nap szomorítóbb helyzetünk. A jelenben nincs örömöm, a jövőben nincs reményem. Uram Isten mi lesz belőlünk szerencsétlenekbül.. . "

N Június 13 Már régen feltettük magunkba Martzival, hogy Steyernak valamely nevezetes Vas — hámorát meglátogatjuk. A mai nap gondoltuk meg magunkat és elmentünk Übelbachba. Az út ide egészen Pegganig az isteni szépségű Mura Völgyébe, gőzösön megy, és ismét egy óra, ismét egy más végtelen Völgyön hosszában — Übelbach.. .

4U A hámorok többnyire kaszákat és vasszegeket készítenek. Fogalmunk még egyikről sem volt. Tsodáltuk az egyszerűségét. Sokáig kiállani a kalapácsok lármáját, melyeket mind víz hajt, lehetetlen volt, hogy kijöttünk legalábbis félig süketek voltunk. Peggaiba visszaérvén, míglen a gőzös megérkezett, a természet ezernyi szépségét, mellyel különösen e vidéket megáldott, néztük és tsudáltuk. Végtére egy eddig előttünk tökéletesen esméretlen tárgynak megszemlélésére is szerencsélettünk : ti. a Telegraf működésének. Azt gondoltuk Isten tudja minő nagy gépeket és készületeket fogunk látni, azonban az egész egy legközönségesebb almáriomba foglaltatott. Éppen akkor értekezett a Bétsi Telegraph a Triestivel. Meg állt az eszünk az egyszerű tökéletességen. Ugyanezen Telegraftul értettük, hogy ma Marburgnál 1 órakor a szökevény huszárokbul 66. elfogtak, ötöt agyonlőttek és 3 megsebesült. Megérkezvén a gőzös, villám sebességgel, 3 állomásnyi utat 3/4 óra alatt tettünk meg Grátzig. Bevártuk még az alsó gőzöst is, amelyen semmi ismerős, kivévén Rabit

50 Gleichenbergből, nem érkezett. Június 14 ... A bétsi úton jött Sax Ignácz Kamarai Titoknok, régi ismerős, jó Barátom, Sötétlő orczája mutatta: hogy velünk rokon sorsú, tsak szállását kérdeztem tőle, azonnal eleresztettem, hogy podjásza után láthasson... Kevés vártatva megérkeznek az alsó kotsin Barthos Eduárd, Perczel Vince és Kákonyi József. A két első világ szerte esméretes politikus, veszedelmes emberek, a harmadik pedig igen, igen nagy Sz: — Midőn messziről megpillantani őket, éreztem, hogy elsápadtam. Részint mert féltem: hogy ilyen veszedelmes konkoly faj tenyészik itt is, részint pedig mert bizonyosnak tartottam a veszedelmet Pécsre nézve, mihelyt már ily szőrű embereknek is távoznia kellett; Barthos és Perczel a Debrecenbe nem ment követek közé tartoztak. Szóba jővén vélük, értettük, hogy Pétsen még mindig Császári katonaság vagyon, ámbár a Megyébe szerte, Magyarok űzik

51 rettentő mesterségüket. Beszélik, hogy az úgynevezett Csikós Csapat

5- Országh Lajos feő bíró után ment, hogy őtet elfogja. Kit azonban meg nem találván, útjukba szegény Vömet, Czirer Józsefet fogták meg és elhurcolták Székre,

53 ahol mondásuk szerént, már több ily szerencsétlen tartóztattatott le. Czirer azonban hogyan, hogy sem megszabadult.