Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 1.—augusztus 1.

Az ablakokba égő gyertyák emelik a pompát. A polgári katonaság

43 és pedig gyalog, lovas, és gránátosok késérek a menetet. Sálvét adnak, melyet több ágyúk a várfokárul mindenkor viszhangoznak. Oskolás kis leánykák, lehet mondani több ezren csinos, csinosabban a ki mint teheti, de mind tiszta fehérban, fején zöld koszorúval, viasz gyertyát, vagy rózsával rakott tányérokat, kosárkákat kezébe tartva, nem lármás, hanem csendes harmoniás énekkel. Minden ember, öreg, apró, példás buzgósággal imádkozik, kivévén a deákokat, akik felvett kalappal égő czigárréval ólálkodva botránkoztatja az ájtatos híveket. Grátz —• igaz, szép — földi paradicsom, és itt élni halni egy kívánság lehetne, de ha énnékem erre soha erre kedvem nem jönne, annak egyedüli oka a deákság lehetne. Nálunk is sokszor ötlik valami szemünkbe, amit az ifjúság magaviseletébe nem helyeselhetünk, de a mi deákjaink a Grätziakhoz tsakugyan angyalok. Már viseletük olyan különös, hogy az ember utálattal veszi le róla a szemét. Mindenkinek hosszú haja és ez alatt oly egyenes vonalra van nyírva, mintha egy formátlan paróka volna. Fején van valami, ami ha nagyobb volna és fél fejét takarná bé, sipkának lehetne mondani, de így Isten tudja miféle madár fészek. Kabátjuk elöl atila zsinórokra, hátul pedig németh gombokkal. Nyakkendőjük nints, hanem széles inggallér fekszi meg a pasendt — atilának egyenesen felálló gallérját. Jobb kezével, a szájába, egy kazány térségű, és karnyi vastagságú szárral, melynek alsó végén egy gyilkolásra is használható csont hegy van — ellátott égő pipát, bal kezével pedig egy miniatűr durung botot czepel, ennek végét közönségesen vas, vagy ólom erősíti. Na már most monda meg valaki, nem valóságos ijesztő maskarák ezek? Betyár magaviseletüket nem is említem, mert azt részletesen festeni nem lehet. Valóban tsodálatos, hogy ily jámbor nép között, olyan példás rend, és rendőrség mellett, mint itt egyébiránt tapasztalhatni, a társas élet ily kinövései a maguk éretlenségükbe tenyészteni engedtetnek. Martzinak érkezett levele és nints itt, ki tudja mikor jön meg, pedig kimondhatatlan kívántsiak vagyunk tudni annak tartalmát. Különös, hogy rendes postán érkezett és sértetlenül. A gőzösökön nem jött senki, ismét jót és rosszat következtetünk. Midőn Csorba barátunk Május 30-án Pécset elhagyta, az ő mondása szerint még az őrség bent volt. Lehet tehát hogy előbb mint sem kellett álmodott az ördögökrül, lehet, hogy őtet is úgy mint minket Majláth K. Biztos bolondított el, az elmenetbe. Nagy szerencsétlenség a szegény Baranyai menekvőkre nézve: hogy ilyen gondatlan dologtalan és résztvétlen Biztos jutott nékiek. Menekvő Társainktól halljuk minő gonddal és segedelemmel, ápolással, iparkodnak más Biztosok a szerencsétleneket vigasztalni. E részben mi Baranyaiak soha, de soha, midőn még mint párt emberei szerepeltünk is, nem dicsekedhettünk.

43 Sőt a mai napig ellenkezőrül veszünk tapasztalást. Csorba mondja: hogy most a vész pillanatiban is, ugyan ő kegyelme a Biztos naponta Reők és Hölblinggel (dühös ellenségeinkké vált gyalázatos Renegátok) kártyáz éjjel.

44 Nappal pedig aluszik. Az Isten áldja meg őtet úgy mint szívén hordozza, hivatalának kötelességeit és embertársainak sorsát. Hajóssal sétálva összejöttünk egy ösmerősivel: Hetyei volt és Debreczenbül visszamaradt Vasmegyei képviselő, lehet, hogy jó ember, de nékem nem tetszik, igen hangos ő, tsak mulatságból jött Grátzba, mert hazája tsendes, és az úgynevezett Magyar Sereg ott nem léte, nem rettegteti. Június 8 ... Ma egyszerre két levelet kaptam. Egyikébe tudósít Martzi 4-ről, hogy ma meg fog jönni, mit szívesen várok, a másikat Szokoly Pál Barátom válaszul, Majernak írt levelemre. Szerencsére a Pétsi Őrsereg még június 2-án ki nem indult, adná az Isten, hogy ki se kellene