Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 1.—augusztus 1.

Május 29 Németh Péter elhívott magához mái napra reggelire. Hajóssal elmentünk. Útközben láttuk a Nyomdánál kifüggesztve az „Extra Blatt" megjelenését, azonnal megvettük. Tartama reánk nézve a legszomorítóbb volt. Ti. hogy Görgey serege Buda várát május 21-én bevette és a benne talált császári sereget mindegyig lekoncol tattá. Borzasztó meg lep és szomorú sorsunkra nézve hosszabb üdőre kivetett legszomorítóbb koczka. Reménylettünk és vigasztalást vártunk, helyette iszonyatos leveretés. Hogy a Budai Őrseregnek utóbb is így kelle áldozatul esni, azt minden elfogulatlan kebel előre tudhatta. Azonban Istenben bízva egészen el nem tsüggedtünk. Ebéd alatt Khol kapitány a Budai kellemetlen hírekre egészen odavolt, de nem tsuda szegénynek elhagyott családja Budán lévén, ki tudja mi sors érhette őket. A délutáni gőzösön megjött Bétsből Czindery, a budai szerencsétlen hírt igazolta, mivel a Hírlapok az esetet nem hivatalos czikbe közlötték és így az ellenkezővel ketsegtetthettük magunkat. Már most kicsinyhitűekké válván, levertségünk is annál komolyabbá lön. Nem tetszett már ez a nap, mint szoktunk volt sétálni menni, kiki haza bujdosott, és hihető ki ki az esemény felül elmélkedett, úgy mint én, gyászolta az édes szerencsétlen Hazának napról napra mélyebb örvénybe rohanását. Levelem nincs. Május 30 ... Czinderivel összve jöttem, az Isten áldja meg őtet, oly vigasztaló adatokat közlött, hogy ha tsupa ámítás volna is, már köszönetettel tartoznék neki. A hadi operátcziókrul beszélt, jó sikert következtet, tsak hogy ő szerénte a dolog húzódni fog: — mindegy — tsak egy keskeny remény sugár is a távolba, elég a kétségbeeséstől megmenteni. A Martzi Barátom hiányát igen sajnosán érzem, kirándulásoknak a többi társ nem igen barátja, pedig az én tapasztalásom szerént a lelket nyomorító setét búskomolyság egyedül a kirándulásokba feltalálható szórakozásba oszolhat szét. Levél mai nap sem jött. Már fel tétettem magamban, hogy nem gondolok véle. Szegény megnyugtatás, testvére a kétségbeesésnek. Május 31 Német Pétert szállásából már kibötsülték, felmondott nékie gazdaasszonya. Ő egyik a kevesek közül köztünk a legszerencsésebb, mindig jó kedvű, nevetkező stb., ha nem könnyelműség, akkor természete az irigylésig jó. A mai vaspályán érkezett nagy kíséretbe a Görög Királyné. Gyönyörű egy Szelíd jó kép. Az Indóházba volt számára készítve asztal. A nép tódult nézésére. Egy negyedóra után tovább ment Bétsbe. Ugyan azon gőzösön érkezett a Tolna megyei Feő Bíró, természetesen mint kényszerített utazó: Nagy Lajos és Dőry Gábor volt Tolnai Kir. Biztos.

32 Kotsin mentükbe kiáltottak reánk, a Vadembernél lesznek szállva. Ma már késő, holnap vágyom, vágyunk, tőlük valamit hallani Vidékünkről. Mindannyiszor amikor egy földimet pillantok meg idegen földön, villámszikraként ömlik el rajtam egy olly érzés, melyet szerencsétlen helyzetünk miatt, keserves fájdalomnak nevezhetek. Örülök mint a gyermek a szép rózsának, és sírni tudnék, midőn a tövise megvérez. Csak esmérni kell és érezni a Honvágyat és esmérheted szenvedéseink és fájdalmaink nagyságát is. Június 1 Igen nyugtalan éjszakám volt. A ház kertjében mulatság volt. Ilyenkor azután van helye a rémképeknek, jaj ha egyszer elkezd az ember gondolkozni és visszaemlékezni, egy óriási