Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 1.—augusztus 1.

\ Felolvasta előttünk. Feő dolog ami bennünket érdekelt, családjaink viszonya volt — és ez Istennek hála — annyiból, hogy eddig mentesek valának minden veszedelemtől, egészségesek, bennünket megnyugtatott. A politikáról egy bető sem volt benne. Ez ugyan igen óvatosan de éppen ezért reánk nézve ki nem elégítő. Csak hiába, bizony olyanok vagyunk mi mint a bor betegek, tudjuk hogy árt, mégis örökké szomjazunk — iszunk, lerészegszünk, árokba dűlünk, kezet vagy lábat törünk. Én és Martzi levelet nem kaptunk, bizonyára a rendes úton küldeni nem merik, a nékiők javallott út pedig hosszabb üdőt kíván.

26 Május 21 Martzi ma kapott levelet Bécsből Püspök Eő Mgtól. Tehát tsak ugyan van valami a dologban. A bétsi útbani megtámad tatásra nézve: röviden érénté levelében, hogy Gerilla tsapat tőle 2000 Ftkat pp. rabolt el.

27 A többiről említést nem tesz. Szegény jó öreg. Aki oly féktelen Csoport kezébe jut, hogy az a kiraboltatáson kívül mást ne szenvedjen, az alig hihető. Talán később mindent meg fogunk tudni. Május 22 Mily megbecsülhetetlen kincs, egy olyan ember, aki a bal sorsban vélünk rokon természetű. Arrul senki hűbb tanúságot nem adhat nálamnál. Martzi barátom oly szerencsétlen mint én. Kinek akaratja az enyimé, és az enyim az övé, egy oly áldott bajtárs, amilyent minden szerencsétlen száműzöttnek szívemből kívánok. Németh barátunk igen betsületes ember, vénségére némelykor ki rí belőle valami pesti jurateria, az ő hivatása egészen más és különböző. Ő a természetbe nem gyönyörködik, ezért azt fel sem keresi. Nékie városi látogatások (mert már is sok az esmeretsége) fő elementuma. És ugyanazért hagyjuk őtet azután járni. Országh fiatal ember. Az ő világa nem a mi világunk. És azért semmi baj, tsak az egy hiba, nem akarja felfogni, nem akarja elhinni, hogy mi szerencsétlen menekvők, száműzöttek vagyunk, kik ahova jutnak, tsak tűretetnek. Majd csak egész nap nem látjuk.. .

2N Május 23 .. .Fogadott egy fogaton elmentünk a régiségéről ismeretes Tobel Baad-ba. Fekszik a városnak délnyugoti részén, mintegy kétórányi távolságra. A fördő és annak épületei Nagyszerűek, a táj pedig isteni regényes, hogy elegendően csodálni, élvezni nem lehet. Megförödtünk. A víz igen tsipte testünket, és utána, kivált a múlt napon tett hosszú gyalogolás miatt, jól éreztük magunkat. Németh Barátunknak tsak nincs nyugata. Ő ma Bétsbe utazott. Részemről annyiban szeretem, hogy több Dicasterialistákkal összvejövén, talán nékem is hozhat valami irányt, hivatalombani miheztartás végett. Az éjjel felriasztattam: melyre mivel az embernek sem teste se lelke úgy sincs helyén, rosszul lettem. Országh társunk megfeledkezvén számkivetési minőségéről, közönségesen késő estve verődik haza. Ma pedig már éjfél után 1 órakor érkezett. Minden tsukva volt. Szobájába bé nem mehetett és tsupa bizodalomból, nálam zörgetett, beeresztettem és ott aludt szobámba. Reggel-úgy dé! felé-mikor felkelt Martzi ugyan megmosta de.— Levél nem érkezett, haj pedig akár egy betű csak kedveseimtől a legboldogabbá tehetne. Május 24 Délután Martzival elmentünk sétálni a Kálvária Hegyre. A természetnek egy tsoda műve. Mely emberi mű és az ájtatos hívek bőkezűsége még tökéletesebbé tett. Az egyenes nagy rónának közepette emelkedik egy óriás nagyságú Keő Szirt, ennek vég csúcsán van 3 kereszt és közötte a sok szebbnél szebb kápolnák és utánzott Remete lakások. Fel szerencsésen