Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 1.—augusztus 1.

ségtelen a reakciós magyar vezérkar elitje tartózkodott. Éppen ezért a gráciák, amolyan harmadik vonalnak számítottak. Horváth János naplója egykorú az eseményekkel. Ő maga környezetében a német nyelvet használta. Visszatértekor tüntetőleg németül beszélt s bár az igazoló bizottmány kiadmányozása magyarul történt, mégis a németet részesítette előnyben. A naplója intim gondolatainak egész tárházát tartalmazza. Kifelé, a hivatalos környezete felé megnyilatkozásai, ha ez egyáltalán lehetséges volt, még naplójánál is jobboldalibb hangvételűek. Önmagában az a tény, hogy Grácból visszatértekor Scitovszky Márton és Szabó József császári sópénztárnok társaságában a megyei és városi tisztikart igazoló bizottság élére kerül mutatja megbízhatóságát a császári biztos előtt, akit egyébként naplójában lépten nyomon bírált, méltatlanul, erélytelensége miatt. A napló fekete kötésű, kisméretű füzetecske : „Három holnapom" címmel. A szöveg elemzése sok nehézséget okoz, mivel sem nyelvtanilag sem stílusban nem egységes, következetes. Maga állít fel szabályokat az írásjelek használatában. Gyakran úgy tűnik, hogy csupán esemény részeket vázolt fel, a kifejtés igénye nélkül. Csupán emlékeztetőként rövid folytatásnélküli mondatokat írt le. Máskor kevésbé jelentős epizódokat részletesen fejtett ki. A nagy betűket rapszodikusan használta. Alapos vizsgálódással, összehasonlítással megállapítható, hogy nem jelképes a használatuk. Inkább arra vall, hogy Horváth az egykorú magyar helyesírás általános szabályait nem ismerte. Mindenek előtt a latin és német nyelvtudása volt erősebb. A napló szöveganyagának mintegy 98°/

Q-át adjuk közre. Az elhagyott szöveg nincsen kapcsolatban semmiféle módon a politikai eseményekkel. Inkább a saját egészségi és lelkiállapotának részleteit, vagy olyan tájleírást tartalmaznak, amelyek felszínesek és nem utalnak konkrétan a helyre, ahol járt. Inkább ár adózás a táj lényeges részeinek bemutatása nélkül. Tekintettel arra, hogy sem helyesírási, sem nyelvi helyességre nem ügyelt, továbbá írásjeleket nem, vagy csak igen ritkán használt, ezért ahol a megérthetőség veszélye forgott fenn, a pontot illetve vesszőt kitettük. Egyébként mindenütt a naplóban leírt módon közöljük a szöveget. Lezáratlan gondolatait néha pontozással (... ) jelölte. Ahol a lényegtelen részeket kihagytuk, ugyancsak pontozással jelöltük, azonban lábjegyzetben ilyenkor utaltunk a kihagyott részekre. Horváth János naplójának közrebocsátásával adatokat nyújtunk az emigrációhoz. Célunk továbbá helyi viszonylatban is felhívni a figyelmet egy igen fontos, a történeti irodalomban teljesen mostohán kezelt kérdésre: ti. a szabadságharc alatti ausztriai emigrációra. A naplót a Janus Pannonius Múzeum Helytörténeti Osztálya őrzi. E helyütt mondok köszönetet B. Horváth Csillának a Helytörténeti Osztály muzeológusának, aki felhívta a jigyelmet Horváth János naplójára és a közlését lehetővé tette. * Május 5 Dél előtt Majláth György Királyi Biztos Úr értésünkre adá: hogy holnap a Császári Katonaság Pétsről el fog menni — és miután ekkép a Város, és annak mi féle emberei az Isteni gondviselésre lesz bízva, —javaslá hogy arra: amerre lehet, menekedjünk. Részemrül néhány podjászaim már néhány napok óta bepakolva lévén, készen voltam; csak szegény családom sorsa volt még nehéz teher Szívemen. — Azonban az is felfogván a parancsoló körülményeket, ámbár halvány arczáik, és hulló könnyeik ellenkezőt mutatott, beleegyezni látszottak Sorsomba. Elmentem Barátaimhoz, kiknek Sorsuk az enyimhez hasonló volt, — közlöttem vélük a rettenetes feladást — elkeseredett szívvel kimondottuk: hogy délután 5 óra felé, merre? még nem tudtuk, útnak indulandunk.. .

J