Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 1.—augusztus 1.

Kotsiainkat a Siklósi Vámházhoz rendeltük-: a Városon keresztül Gyalog mentem Németh Péterrel, ki úti társam vala, a másik kotsiba ült Seitovszki Márton, és sógorom Országh József.

3 Kotsira ültünk, és Siklós felé hajtottunk, ahova estére hálásra érkeztünk, — az estvét szótlan Komolysággal töltöttük el, még vigasztalni sem tudtuk egymást, tsak az orczáinkból magyaráztuk, költsönösen fájdalmunkat, és szomorúságunkat. Az kérdezhetné a kívántsi olvasó — de hát mi oka volt távozásunknak ? Feő oka az volt: hogy bűnnek tartatott királyához hívnek lenni — pedig hogy azok voltunk renddítlenül tanúsítottuk minden alkalommal, tanúsítottuk pedig azért, mert hivatalbéli ember lévén, a betsület úgy hozza magával, hogy kötelességünknek mindenkor meg feleljünk. Voltak még más mellék okok is: p: o. hogy a fejetlenségbejutható Városba, oly gondolkozású emberek mint mi, könnyen egyes gonosz akaratnak bosszú áldozatjaivá leendheténk, mit a fenyegetések igazolni látzottak : Csima ügyvéd* hálaadatlan és chameleon színű gazember, nyíltan kimondotta: hogy naplót vezet, és mind azokat kik úgy nem gondolkoznak mint ő, mint az akasztófára éretteket, be fog mutatni a bejövő magyaroknak. Ok volt az is, hogy a császári Sereg, mely jelenleg Pétsen vagyon, nem éppen leg emberségesebben viselte magát, jelesen azokra nézve a kik valaha a Pécsváradi Katonai Depónak kiraboltatásába résztvettek.

5 Kegyetlen demonstrációval élt, előkelő embereket megbotoztatott, s ámbár meg kell vallani: hogy éppen azok, akiknek ez úttal Szenvedni kellett, legkevesebb alatt lehettek, mert nékik engedelmeskedni kellett azoknak, akik mint elöljárók rendelkeztek, ilyen volt B. Majthényi József Al-Ispány, aki még azon alávalóságra is vetemedett: hogy egy Katona Tisztnek a nevezett Depóba létező fedeles Kotsiját tulajdonává tévén, azon menekült Debreczenbe.

6 Eme kihágás tehát a katonaságnak, azon okoskodást szülte bennünk: hogy maholnap a Magyarok bé érkezvén, könnyen repressaliaval élendnek — és „ha te vered az én Zsidómat én is verem a Te Zsidódat", — a veszedelembe mi eshetnénk. Erre még Siklóson elhatároztuk: hogy Miholátzra

7 Menendünk. Május 6 Harkányon keresztül elértük a Miholátzi Révig. Túl a Dráva folyón egy sereg vörös sapkás és Isten tudja mi öltözetű őr — katonákat pillanték meg. Eleinte testemben megborzadtam, de azután, Uram Isten bocsásd meg az elkeseredés szülte bűnt, örömestebb láttam őket, mint sem ha Honvédek lettek volna. Átok reátok, bosszú, és hiúság magzatjai — politikai viszonyok. Szörnyeteg, mely emberrel az Istent megtagadtatott, mely belőle minden ami szent, minden érzelmet száműzöl. Az által szállító komp a túlsó parton lévén, üdözni kellett... Azonnal túl valánk. Kotsira ültünk és ameddig csak szemem látott, búcsúszómat, és fohászomat küldém, Kedves édes Hazám, messzebb, messzebb tűnő bérczeire. Közel volt dél hogy Miholáczra értünk. Ebéd alatt bé érkezett 3 előttem nem ösméretlen, de kikre világosan még sem emlékezem, a rokon sors hamar közéleti az embert egymáshoz, hozzánk hasonló szerencsétlenekre találtunk benne ki egyik volt Madarassy László Pesth megyei Első-Alispán, és hajdan tanuló társam, a másik Hajós Antal feő Jegyző, és 3-ik Ekstein Rudolffeő Bíró, mind Pesth Megyéből. Ismét néhány perc után bé jött Augusz Antal Tolna megyei Alispán, Nőjével és gyermekeivel.

8 Ezen Urak Jelaőié Bánnak Eszékre vonuló Seregével jöttek és útjukat vélünk folytatni szándékoznak.

9 Csak ekkor kezdettük irányt adni utunknak, de czélunk bizonyos, még nem volt. Itt tartózkodásunk alatt utazott ezen keresztül a fent érintett Bán, a fogadtatási készületek tanúsították, miként tiszteltetik, és szerettettik ő ezen Nép által, mindenhol új nemzeti