Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 1.—augusztus 1.

vállalt a császári hadseregben, Nugent táborában főélelmezési biztosi funkciót. Scitovszky Márton megyei alispán, aulikus országgyűlési követ, a pécsi püspök unokaöccse. Országh József ügyész, járásbíró, Horváth János főbíró sógora. Rabel Gusztávot a megrettent polgárt ugyancsak a gőgös hivatalnokok között találjuk. A pécsi Rabel — bankház vezetője volt. Hölczl Ferenc a pécsi vártemplom karnagya. Csorba János a reformoktól elfordult siklósi uradalmi mérnök. 1840-es évek lelkes demokratája, 1849 nyarán a gráci emigránsokhoz dörgölődzik. Sax Ignác kamarai titkár, Barthos Eduárd és Perczel Vince országgyűlési követek, akik végül szembefordulnak a kormánnyal és emigrációba menekülnek, sem hogy a kormányt Debrecenbe követnék. Tolna megyéből Augusz Antal első alispán, Pater Ubaldus a pécsváradi alapítványi uradalom bátaszéki jószágkormányzója, Perczel Gyula tolna megyei főbíró, Nagy Lajos főszolgabíró, Dőry Gábor császári biztosa volt a megyének. Forster Zsigmond, Forster Károly. Az utóbbi az abszolutizmus első időszakában Tolna megyei megyefőnöki tisztet töltött be. Perczel család aulikus csoportjának igen sok tagja Grácba emigrálk Somogy megyéből mindenek előtt Czindery László császári biztos, továbbá Spisits Lajos somogyi földbirtokos, Hetyei földbirtokos család több tagja. Pest megye reakciós vezetői közül Madarassy László első alispán, Ekstein Rudolf megyei főbíró, Hajós Antal megyei főjegyző. Június első hetében újabb emigránsok követték őket. Nagy József pécsi városbíró, Börzsöny városi főbíró, Mamert hadi biztos, Vízer táblabíró, Balaskó Imre baranyai főbíró. A névsor közel sem teljes. Horváth naplójának vannak kevésbé ismert és meghatározható szereplői. Azonban valamennyi hasonló társadalmi státusú, illetve hasonló politikai kariert futott be. Így Jankovics József alispán, Pinkovics Gusztáv bácskai főtiszt, Gróf'Török, Báró Gervay stb. A pestmegyei és tolnai emigránsok egy része Jelacic visszavonulásakor, annak táborában védetten menekült az országból és érkezett Grácba. Az emigráció útvonala, Pécs, Siklós majd a Miholácz révátkelő, Csagjavicza, Verőce, Szentgyörgy, Kaprovica, Ludbreg, Várasd, Pettau postaúton, majd Pettautól Kronichfelden keresztül Grácba a Trieszt—Grác—Bécs vasútvonalon vagy Grácba, vagy Bécsbe vezetett. Milyen érdeme van e naplónak, amely közlésre tette érdemesnek ? Semmiképpen sem az, hogy a benne szereplő helytörténeti adatok szolgáljanak irányadóul. Helyette inkább kuriozitása. Egyetlen olyan személyes jellegű forrás, amelyből láthatóvá lesz az emigrációra kényszerült aulikus megyei és városi tisztikar gondolkodása. Nem aktív szervezkedő, politikai fellépésre készülő emigráns csoportot, hanem a gyáván elmenekült, meghunyászkodó, de a forradalomra és a nemzet harcára elvakult gyűlölettel tekintök szemléletét tükrözi Horváth naplója. Horváth egyértelmű, nem ingadozó császárhűségében. Roppant öntudattal vállalja az udvarhü emigráns szerepét. Azonban távol áll tőle az aktív politikai szereplés. Csendes, talán nem túlzás úgy ítélni, hogy gyáván számító is. Mély vallásos érzésekre utaló feljegyzései éles ellentétben állnak azokkal az antihumánus kitörésekkel, amelyekben a forradalmi Magyarország legjobbjainak pusztulásáért könyörög. A hivatalnok típus legantipatikusabb fajtájából való. Naplójában következetesen végighúzódik a feltétlen császárhűség. Magyarellenessége, a németek előtti teljes behódolás egyik-másik elvbarátjának is bírálatát váltotta ki. Naplója érdekes továbbá azért is, mert belőle plasztikusan bontakozik ki az is, hogy hogyan látták a forradalmat „kívülről". Az emigrációba ment csoportok kényelmes, úrhatnám életmódja ugyancsak jól érzékelhető e forrásból. Életmódjuk valóban inkább „kikapcsolódás, míg el nem múlik a vész" mondhatnánk mai kifejezéssel. Steyerországi tartózkodásukkal reprezentálni kívánták hovatartozásukat. A naplóból, ha halványan is, kitapinthatók kapcsolataik a Bécsben, Baadenban élő emigrációval, ahol két-