Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

NAPLÓK A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC BARANYAI TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 1.—augusztus 1.

Horváth János naplója a gráci emigrációból 1849. május 5—augusztus 1 SZITA LÁSZLÓ Baranya jelentékeny része Péccsel együtt 1849-ben hol császári csapatok, hol a magyar honvédség, vagy a felkelők ellenőrzése alá került. Ezek a változások nemcsak a pillanatnyi katonai helyzetben jelentettek lényeges fordulatot, hanem a terület politikai életében is. A császári csapatok fegyveres erejére támaszkodva császári biztosi kormányzást vezettek be a megyékbe. A megyei és városi önkormányzatot teljesen háttérbe szorították. A császári biztosok erőteljesen és kegyetlenül léptek fel a népi mozgalmak ellen. Újoncozást rendeltek el mindenütt, amely újabb népi mozgalmakat váltott ki a Déldunántúlon is. 1849. április 6-án Czindery László Somogy megyei biztos Windischgrätzhez küldött jelentésében azt írta, hogy Somogy és a szomszédos megyékben „ Vulkán forrong a lábaink alatt". Ezt követően Windischgrätz az újoncozást elhalasztja. A nép tömegestül menekült a szomszéd megyékbe, ahol a császári örseregek létszáma kisebb volt és erdőkben, tanyák közelében meghúzódhatott. Amikor azonban a császári csapatok állomáshelyükről elmozdultak, a felkelők megtámadták a császárpárti tisztviselők házait, sok személyt túszként magukkal vittek. 1849. április 10-én Dőry Gábor tolnai császári biztos jelentése szerint a felkelők Dunaföldváron jártak el így. Baranyában és Somogyban is hasonló példák miatt a „jóérzelmű" megyei tisztviselők elhagyták lakhelyüket. Egy másik jelentésből kiderül, hogy „az egész Dunavidéken nincsenek már megyei tisztviselők". Az emigráció mind jelentősebb méreteket öltött a váltakozó katonai és politikai helyzet miatt. Az aulikus tisztviselők, Windischgrätz által kinevezett császári biztosok, a tavaszi hadjárat győzelmi sorozata hatására és a megyékben e győzelmek nyomán történt gyakori forradalmi fellépésektől megrettenve, emigrációba indultak. Weiden amikor a császári sereg kénytelen csaknem Pozsonyig visszavonulni, parancsot adott a megyei biztosoknak, hogy Bécs, Grác és Pozsony felé meneküljenek, mert életük kockáztatása nélkül nem maradhatnak az országban. Az udvar leghűbb kiszolgálóinak, a biztosok nagyobb részének jövedelmet is biztosított egy ideig az emigrációban. Az aulikus tisztviselők legnagyobb része már április elején Bécsbe emigrált. Sokan Grácot választották. A tolnai és baranyai emigránsok nagy része ugyancsak ide menekült. Tolna megyében a felkelők sikerei, Somogy megyében Noszlopy kormánybiztos fellépése meggyorsították az emigrációt. Majláth György baranyai császári biztos maga tanácsolta a város és megye tisztviselőinek, hogy hagyják el az országot, mert biztonságukat nem tudja garantálni. Különböző hivatalok vezetői, egyházi funkcionáriusok, bankárok, hivatalt nem viselő, de mindenki előtt reakcionáriusként ismert földbirtokosok, a szabadságharc ügyétől elfordult és — Debrecenbe a kormányt nem követő képviselők, végleges szakításukat bizonyítandó — az emigrációt választották. Horváth három hónapos távolléte alatt készített feljegyzéseinek szereplői valamelyik kategóriába helyezhetők. Kik voltak hát a Grác és környékének emigránsai? Baranya megyéből: Horváth János járási főbíró a napló írója, szélsőségesen reakciós, a forradalom és a szabadságharc ügyét mélységesen gyűlölő tisztviselő. Németh Péter tartományi biztos, aki már az emigráció alatt