Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Baranya megye 1848—1849-ben

A kevés és későn összegyülemlett pécsi kereskedőtőke a 30—40-es években kísérletet tett néhány manufaktúra létrehozására. Annak ellenére, hogy ezek a manufaktúrák a helyi nyersanyagra támaszkodtak és az ősi ipari struktúrához illeszkedtek, igen rövid életűeknek bizonyultak. Ugyanúgy, mint az ország más területein, képtelenek voltak megbirkózni a fejlettebb osztrák és cseh ipar versenyével. Ilyen körülmények között 1848-hoz úgy érkezett el Pécs városa, hogy a kereskedőtőkének az a kísérlete, hogy behatoljon az iparba, lényegében kudarcba fulladt; ennek természetesen velejárója volt a tőke jelentős vérvesztesége is. Az ipari fejlődés irányába mutató törekvések szükségképpen vetik fel az áruforgalom javításának, s ennek egyik fő feltétele, az úthálózat kiépítésének igényét. Már 1842-ben javaslatot tesznek pécsi kereskedők a Helytartótanácsnak lóvasút építésére, amely Pestet Pécsen át kötné össze Fiúméval. 1846-ban azzal a javaslattal jelentkeznek, hogy a tervezett vukovár— fiumei vasútvonal ne Vukovárról, hanem Mohácsról induljon el. Indokként a Mecsek ásványi kincseire hivatkoztak. Vasút építésére azonban nem került sor 1848 előtt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek megfelelő útvonalak. Az egykorú források a külföldi műutakkal összehasonlíthatókként szólnak a megye fő útvonalairól.

8 Pécs város lakosságának létszámához viszonyítva igen kevés, mintegy 2500 katasztrális hold szántó állt rendelkezésre. Az erdőterület megközelítően 5000 hold. A fő mezőgazdasági munka a szőlőmunka volt, amely mintegy 2000 katasztrális hold területen folyt. A szőlőművelés gyümölcstermeléssel párosult (mandula, barack). Fejlett volt a zöldség-, gyümölcsés virágkertészet is. A várostól nyugatra elterülő vidéken a szegénységnek kenyeret adó állattenyésztés folyt. A városi lakosság összetételét vizsgálva szembeötlő a tarka nemzetiségi összetétel. A belvárost hellyel-közzel, a Szigeti-külvárost zömmel magyarok lakták. A belváros nagyrészében, a Siklósi-külváros pedig teljes egészében német volt, kereskedő és iparos polgárok. A város keleti részében elterülő Budai-külvárosban földműves horvátok és iparos (főleg tímár) bosnyákok éltek. A megye nagybirtokos arisztokráciája nem élt Pécsett. Nagyobb házat csak a bakócai uradalmat birtokló Majláth grófok tartottak fenn a városban. Ugyanakkor azonban a pellérdi Czindery, a németbólyi, siklósi Batthyány, a szentlőrinci Eszterházi nagy uradalmaknak Pécs volt a beszerző- és értékesítő piacuk. Intézőiken, gazdatisztjeiken, ügyvédeiken keresztül állandó kapcsolatban állottak a város kereskedőivel. A nagybirtokosok mellett nagy súlya volt a városban a római katolikus egyháznak. Ez külsőleg is kifejezésre jutott a templomok és rendházak nagy számában. A vármegyét vezető köznemességnek a város életében vitt szerepe nem volt jelentős. A negyvenes években ugyan megfigyelhető a város polgárságának és a köznemességnek bizonyos közeledése Ez kifejezésre jut a nemesi jellegű, 1838-ban alakult Pécsi Nemzeti Kaszinó pecsétjében is, amelyen feltételezhetően a két osztály egymásratalálását jelzi a két összefogódzó kéz. A megye életének irányítása a 30—40-es években a konzervatív-reakciós középbirtokos nemesség kezében volt. Országgyűlési küldötteik utasításuknak megfelelően szembe álltak a jobbágykérdést megoldani kívánó reformjavaslatokkal. 1845-től a megye főispánja ifj. Majláth György. A fiatal főispán mögött szilárd támaszként áll Scitovszky János pécsi püspök vezetésével a katolikus papság. így a megye poétikai életében, a negyvenes években minden nehézség nélkül érvényesül a kormány akarata. Az ellenzéki tevékenység mindaddig nem számíthatott komolyabb sikerre, míg a középbirtokosok körében nem sikerül megfelelő bázist teremtenie. A hivatalnok és paraszt nemesség sem anyagilag, sem szellemileg nem volt független. A megye főnemesei távol tartották magukat a megyei élettől, köztük Batthyány Kázmér gróf is, akit pedig sokan már akkor a szabadelvű ellenzék vezérének tekintettek.