Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Szűts Emil: Baranya megye 1848—1849-ben

A negyvenes évek nyugalmas megyi életében az első változást az 1847. októberében lezajlott követválasztás hozta. Ekkor jelentkezik ugyanis az ellenzék, s kísérletet tesz arra, hogy a maga köréből juttasson képviselőt — Perczel Miklós személyében — az országgyűlésre. Majláth György azonban az ellenzéki mozgalom lehetetlenné tételére igyekezett felhasználni minden törvényes és törvénytelen eszközt. Mindaddig nem tűzte ki a követválasztás határidejét s a meghívást sem hirdette ki, míg a konzervatív párt szervezésével el nem készült. Ugyanakkor a követek számára adandó utasítások előkészítésére már 1847 tavaszán megszervezték a bizottságot, élén Scitovszky püspökkel, akinek a vezetésével az utasításokat jó előre megvitatták, hogy azután készen terjesszék a megválasztandó követek elé — melyet ellenzéki képviselő — ha esetleg ilyen mégis lett volna, saját meggyőződése alapján el sem fogadhatott volna. A konzervatívok azonban a korteskedésre sem sajnáltak áldozatokat hozni, pénz, bor nem számított. Meg is született a kortes nóta: Nem kell nekünk galagonya, Sem a Batthyány bora ; Magyar nemes testem, vérem Szabadságom nem cserélem. (A választásokon az ellenzék piros bogyót — szalagot — viselt, a konzervatívok fehéret.) Ilyen körülmények között azután a választások eredményeként Majláthék jelöltjét, Scitovszky Mártont és Somssich Pált választották meg. Bésán János báró, Batthyány egyik jelöltje, mindössze két szavazatot kapott — ennek ellenére az ellenzék képviselte szabadelvű irányzat egyre nagyobb tért hódít a vármegyében. Ezt nagyon jól mutatja az a tény, hogy az 1848 januárjában megtartott tisztújításon alispánjelöltként az ellenzék képviseletében jelölt Bésán János báró már 465 szavazatot kapott, alig 100-zal kevesebbet, mint a megválasztott Scitovszky Márton, a püspök unokaöccse. Másodalispánná viszont Perczel Imrét, Batthyány emberét választották. Ez volt a „fehérek" utolsó győzelme a „piros bogyósok" felett. Majláth ezek után visszavonult, s a vármegyén január 18-tól március 10-ig nem is tartanak ülést. Baranya megyében Mohács városában tudták meg legkorábban a pesti március 15-i eseményeket. 17-én egy komáromi kereskedő érkezett a kikötőbe, magával hozva a sajtószabadság első termékeit. A hír villámgyorsan terjedt el a városban. Hatos Gusztáv mohácsi főjegyző tüzes beszédekkel járta végig a város utcáit, a fellelkesült fiatalok leszedték a sóház épületét díszítő császári sast és a kapu és kerítés fekete-sárga festését nemzeti színűvel cserélték fel. Másnap, március 18-án már Pécsett is plakát jelent meg az utcákon. „Éljen a király", „Éljen a haza", „Éljen az alkotmányos szabadság" nagybetűs kezdés után a város tanácsát és közönségét a 12 pont megvitatására a városi tanácsterembe meghívja. Perczel Imre másod alispán másnapra rendkívüli közgyűlésre hívta össze a vármegyét, amely a „jelen körülményekben a megye országgyűlési követei bizodalmunknak talán egészen és teljességgel meg nem felelhetnek"

10 indoklással Somssich és Scitovszky követi minőségét megszüntette és helyei tük megválasztotta Majthényi Józsefet és Perczel Miklóst. Az újonnan megválasztottak mindketten szívvel-lélekkel a haladás hívei. (1851. szept. 11-én a pesti haditörvényszék ítélete folytán in effigie felakasztották őket).

11 A vármegye eljárása nagyon rosszul esik Somssichnak, aki az országgyűlésen rendkívül nagy aktivitással vett részt mint a konzervatívok egyik vezére. Ezután teljesen visszavonul a