Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)
BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Mándoki László: Aradi vértanúk nótájáról
Âùj crût lantomnak, én édes Istenem î ••A legfájdalmásb gyászt eíigedd elzengenem, Mely valaha érte a magyar nemzetet, Mi kétségbe ejtett annyi .bű sziveket. Mi felsírt bosszúért trónod zsámolyához, Hozzád, a mindenség igaz bírójához ; Adj erőt iautomnak, én édes Istenem! U legfájdalmásb gyászt engedd elzengenem. A mi hőseinkről, mi vértanainkról, Mi rettenthetetlen nagy bonfiainkról, . Zeng ma szomorúan zokogó gyászdalom, Mert emészti szivem az éles fájdalom. Mind hősök voltak ók, mind dicső harwfiak, Mind példányszert és bátor hazafiak. ' Aoáyiszor kerestek a halált csatákban, >S végre megtalálták nem remélt alakban. Trombita nem harsant, az 'ágyú nem dörgött, Midőn e hősöknek végórája ütött, ... •ita a nemzet, melynek szent szabadságáéit *, Küzdöttek, meghódolt saját éleiéért, Kétségbeesett nagy remegéssel nézve •Mint borul a haza halvány képe vérbe. V, f'Sf látta őket lépni hirmezejéről a Felállított rémes rettentő vérpadra. [Mintha most is látnám a nagy fényes barezot, Melyben minden honfi oroszlánként harczolt, jajongva gondolok a boldog időre :
