Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Mándoki László: Aradi vértanúk nótájáról

Zersingung-jelenségek csak így ragadhatok meg, a korábban alkalmaztam strófa-táblázatokkal nem. Az aradi nóta kérdéseinek eldöntéséhez okvetlenül szükséges a ponyvaváltozatok minél teljesebb összegyűjtése, az „istóriák"-nak nevezett röplap-dalok nélkül éppen úgy lezárhatatlan e téma, mint a dallamok vizsgálata nélkül, s ma már ehhez is elegendő adat áll zenekutatóink rendelkezésére. A ma gyűjthető adatoknál figyelemmel kell lenni e nóta organizált terjedésére, utóéletére is. Sok adat szól arról, hogy iskolai okt. 6-i ünnepségekre a pedagógus tanította be e nótát, tehát más vidékről hozott, vagy könyvből

10 megismert dallamot és szöveget gyűjtünk! Jelenlegi ismereteim szerint igazolhatóan a következő sort állíthatjuk fel: spontán éneklés (?) I „istóriás" terjesztés népi feljegyzések és spontán éneklés I iskolai terjesztés I egyre ritkuló spontán éneklés Ez a sor tehát dokumentálható is, csupán az a kérdés, helyes e feltevésünk, mely szerint a sor elején a következő két lépcső is ott volt : a Lévay-vers megírása I kéziratos másolatokban való terjedése a P. H. Á dallammal való „találkozás" után. Az első két lépcső elképzelhető így is : a Lévay-vers megírása „ad notam" Pálóczi 37. I másolatokban való terjedés a spontán énekléssel párhuzamosan Véleményem szerint az egyre szaporodó adatok, amelyek gyarapítják a folklór-változatok és a Lévay-versek közötti — Sándor István által hiányolt — átmeneti formákat, a sok ezután eldöntendő kérdés ellenére kétségtelenné teszik az aradi nóta műköltői eredetét, pontosabban azt, hogy ezen az egész magyar nyelvterületen elterjedt dal szerzője: Lévay József! A Baranya megyei Levéltár gyűjteményéből előkerült bodai feljegyzés kapcsán tehát egy folklorisztikai probléma megoldásához sikerült közelebb jutnunk, új adatokkal sikerült megvilágítanunk a folklorizálódás kérdéseit.