Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Fáncsy József: Az ellenforradalmi rendszer megszilárdítására tett kísérletek Baranyában 1849—1850

Gyár utca végére értek, már szembe találták magukat a menekülőkkel. Nem is mentek tovább, hanem szétfutottak. Abban a hitben, hogy a császáriak benyomulnak a városba és fogságba esnek, Dombóvárra menekültek. Az ellenség azonban csak hídig nyomult előre, ott elfogták a még mindig védekező Burghardt György pécsi és Mágocs János hosszúhetényi lakost s a híd mellett kivégezték őket. Az ütközetben elesett még Maszlag Ferenc pellérdi lakos és egy ismeretlen nevű tolnai honvéd.

30

* A várost az ellenállás megszűnése után is tovább ágyúzták, s a lakosság körében a rémület lett úrrá. Nagyon sokan a szőlőkbe és az erdőkbe menekültek. Nem volt aki hivatalosan intézkedjék, hisz Majthényi a régi tanácsot elmozdította, az általa kinevezett tanácstagok pedig elmenekültek. Végül összegyűlt néhány tekintélyesebb polgár a városházán, és elhatározták, hogy a további pusztítás elkerülése végett a toronyra kitűzik a fehér zászlót, s egy küldöttséget menesztenek az ellenség vezéréhez, hogy kegyelmet kérjenek a város számára. Borotha őrnagy az ágyúzást beszüntette, de kijelentette, hogy ha 5 nap alatt nem fizetnek be 200 000 forint hadisarcot, a várost porrá löveti. A győztes csapat csapdától félve nem szállta meg a várost, hanem visszavonult Siklósra. A város egy pillanatra fellélegzett. Az ideiglenes vezetők dobosokat küldtek ki a szőlőhegyekbe, hogy a lakosságot azonnali visszatérésre szólítsák fel. A további teendők megbeszélésére pedig másnap reggel 8 órára népgyűlést hívtak össze.

31 A népgyűlésen indítványozták, hogy addig, amíg a törvényes tanács átveszi az ügyek intézését, válasszanak ideiglenes vezetőséget. Elnöknek Pintér Mihályt, jegyzőnek Nagy Imrét, rendfelügyelőnek pedig Feszti Rajmárt választották. A város rendjének fenntartására csendbizottmányt is választottak. Elhatározták, hogy követséget küldenek Borotha őrnagyhoz és ártatlanságukat hangoztatva kérik a sarc elengedését, vagy legalább a határidő meghosszabbítását. Majláth királyi biztost az ügyről értesítették és közbenjárását kérték. Kérték még azt is, hogy ha a sarcot nem engednék el, annak nagyobb részét a megye vállalja.

32 A lakosság nem bízott abban, hogy a követség eredményes lesz és a megtorlás miatti rettegés ismét hatalmába kerítette a város lakosságát. Oly nagyarányú menekülés kezdődött, hogy a várost elnéptelenedés fenyegette. Ezért a városi hatóság a sorompókhoz őröket állított fel, akik férfit nem engedtek ki a városból. Elrendelték még, hogy aki mégis elmenekülne, vagy régebben elmenekült, és felszólításra nem tér vissza, annak vagyonát elkobozzák, és a várost esetleg érő kár megtérítésére fordítják.

33 A sarc elengedését kérő küldöttségnek Borotha őrnagy kijelentette, hogy azt csak Jelacié bán engedheti el. Stokucha őrnagy volt pécsi, akkor siklósi térparancsnok, és sok más befolyásos ember közbenjárására a bán elengedte a sarcot, és elrendelte, hogy Stokucha őrnagy egy gyalogszázaddal, egy lovascsapattal és egy ágyúteleppel vonuljon be Pécsre.

34 Stokucha 18-án vonult be a városba és 19-én proklamációt adott ki, hogy a sarcot elengedte, mindenki térjen vissza és dolgozzék békében, mert ő nem ellenségként, de a város védelmére jött. Felhívta a lakosságot, hogy fegyvereiket két nap alatt szolgáltassák be, mert különben haditörvényszék elé kerülnek. Az elmenekültek azonban nem nagyon bíztak a szép szavakban, nem tértek vissza, sőt a menekülés tovább folyt. A félelmet még fokozta, hogy Perczel Jenő egy csapat szerezsánnal megjelent a városban és Verle Miklós, valamint Müller János tekintélyes polgárokat elfogatta és a városból ismeretlen helyre akarta őket szállítani. Csak a királyi biztos és a térparancsnok közbenjárására engedték szabadon őket.

35 Az elmenekültek nagy száma arra késztette a térparancsnokot, hogy június 24-én újabb * Fejes János, Németh Béla és Vörös Márton munkáikban a turonyi, illetőleg a pécsi összecsapás halottainak számát jóval magasabbra becsülték. A megye valamennyi anyakönyvi másodpéldányának átnézése után ezek túlzottnak látszanak. Az anyakönyvi adatok megbízhatóságát a turonyi esetben alátámasztja a Siklós-i főbíró 1097/1850. alisp. ein. szám alatt iktatott jelentése. A pécsi elesettek összeírására a rendőrkapitány utasítást kapott, az összeírás azonban eddig nem került elő.