Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Fáncsy József: Az ellenforradalmi rendszer megszilárdítására tett kísérletek Baranyában 1849—1850

váratlanul tört rá az ellenség, és hiába próbálták a vezetők a rendet helyreállítani és az ellenállást megszervezni, mindenki menekült. A győztesek akit el tudtak fogni, kivégezték. Az erdőbe azonban nem merészkedtek be, mert ott a jobb helyismerettel rendelkező menekülők legalábbis egyenlő ellenfelek voltak. így a felkelőknek aránylag kevés halottjuk volt. Elesett Petkó Dániel, Konczos József, Hegedűs Samu és Petkó János hídvégi lakos. A turonyi kocsma előtt kivégezték Imre János garéi lakost. Az ütközetben kapott sebben meghalt még Tütüsi János nagyharsányi lakos.

28 A községet a császári katonaság felgyújtotta és a lakosság ökreit elvették. A turonyi eseményeket felnagyítva a lázongó nép csillapítására használták fel. Perczel főbíró hirdetményt tett közzé. Ebben közölte, hogy a pártütők által Somogyból és Baranyából összegyűjtött néptömeget Turony és Szalánta között a császári sereg szétverte. A vezérek egyrésze elmenekült, de néhányat elfogtak és a helyszínen agyonlőttek. Ezen kívül sok paraszt maradt a csatatéren holtan, vagy sebesülten. Nagyon sokat elfogtak, ellenük folyik a vizsgálat. Turony községet, mert a pártükőket befogadta és mert a harangot félreverték, a katonaság felégette. „Ez a makacs népnek méltó büntetése" állapította meg. Közli továbbá, hogy a császári sereg az orosz sereggel egyesülve mindinkább közeledik Debrecen felé. Baranyát nemsokára nagyobb számú császári sereg szállja meg. Felhívja a lakosságot a császári ház iránti hűségre és óva figyelmezteti, nehogy úgy járjanak, mint a turonyiak.

29 A turonyi csata másnapján a pécsi helyőrség Borotha őrnagy parancsnoksága alatt kivonult a városból, hogy szétoszlassa a Szalántánál összegyűlt felkelőket. A katonaság kivonulása után a tisztviselők egy része jobbnak látta elmenekülni a megyéből. A város örömmámorban úszott. Néhány ostoros kíséretével megjelent a városban Majthényi kormánybiztos, gyűlést hívott össze és felolvasta a kormánybiztosi kinevezéséről szóló okiratot. A Majláth királyi biztos által kinevezett megyei és városi tisztviselőket elmozdította állásukból, és újakat nevezett ki. Rendeletet adott ki, hogy a mohácsi járás pandúrjai, valamint a községek fegyverviselésre alkalmas férfi lakossága vonuljon Pécsre. Június 12-én a lakosság nagy örömujjongása között kisebb számú honvéd csapat vonult be a városba. Gyülekeztek a felkelők is. A terv az volt, hogy megakadályozzák a császári csapatok visszatérését a városba. Azonban sem Majthényiban, sem a másik vezetőben Perczel Antalban, a pécsi nemzetőrség parancsnokában nem volt meg az a szervező erő, amely egy fegyelemhez nem szokott, roszszul felfegyverzett tömegből néhány nap alatt komoly ellenállásra képes sereget tudott volna kovácsolni. A honvéd csapat is hiányosan volt felszerelve. így a város védelme eleve kilátástalannak látszott. A honvéd csapat két nap múlva elhagyta a várost, ugyancsak kivonult és szétoszlott a felkelő sereg nagy része is. Majthényi és Perczel ennek ellenére nem adta fel tervét. Június 15-én mikor hírül vették, hogy az ellenség közeledik, Perczel a nemzetőrökkel és a városban maradt felkelőkkel eléjük sietett. A Siklósi úton lévő kőhídhoz vonultak, s nem ismerve fel a patak töltésének nagy védelmi jelentőségét, csapata egy részét a hídnál és a vashámornál állította fel, ő maga csapata nagyobb részével a hídon túl elterülő, még lábon álló gabonában vett fel védelmi állást. Reggel 8 órakor pillantották meg a közeledő császári csapatot. A városban félreverték a harangokat s a férfiak néhányan lőfegyverrel, legtöbben karddal és különféle vágó és szúró fegyverekkel gyülekezni kezdtek a piactéren és a szemináriumnál. Majthényi a megyeházán szervezte az ellenállást, ahova a megyei pandúrok is összejöttek. E közben az ellenség egyre közelebb vonult a városhoz. Mikor közel értek a hídhoz, a híd őrsége és a gabonában lappangó nemzetőrök golyózáporral fogadták őket. Ezek nem hátráltak meg, hanem heves puskatüzet zúdítottak a védőkre, majd megszólaltak az ágyúk is. A rosszul felfegyverzett, minden terv nélkül, de hősies elszántsággal küzdő csapat, a nyomasztó fölény ellenére órákig kitartott, de aztán az ellenállás megtört, s megkezdődött a menekülés. A megyeházán összegyülekezett csoport, melynek magvát fegyveres pandúrok képezték, későn indult a harcolók segítségére, s mikor a