Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Fáncsy József: Az ellenforradalmi rendszer megszilárdítására tett kísérletek Baranyában 1849—1850

miszerek áremelkedését idézték elő. Hiába állapították meg havonta az árakat, azok egyre emelkedtek. A pécsi magas húsárak letörésére a városi tanács megengedte, hogy a megyéből bárki vámmentesen hozhat be húst a városba és ott szabadon árusíthatja.

11 Addig, amíg a megyében ha terrorral is, de biztosítani tudták a nyugalmat, a megye határain túl folyt a szabadságharc. Április 3-án Mohácson közhírré tették, hogy Baranya és Bácsmegye közt a közlekedést betiltják. Mohácson az alsó-, és felsőrévnél őrségeket állítottak fel. Bátától—Kölkedig lovasjárőrök cirkáltak. A vízi járműveket őrizet alá helyezték, Kölkeden pedig a halászok csónakjait elsüllyesztették. A győzelmesen előrehaladó forradalmi sereg elől Bácskából nagy számú ember menekült át Baranyába. Ezeket itt lefegyverez ték, aztán tetszésük szerint elmehettek rokonaikhoz, vagy letelepedhettek valamelyik községben.

12 A forradalmi sereg és a nép felfegyverkezésének megakadályozására a legfelsőbb katonai hatóság elrendelte, hogy külföldről Magyarországra kasza, sarló, szecskametsző kések és minden egyéb fegyverré könnyen átalakítható eszköz behozatala tilos.

13 Április 27-én a siklósi járásban majdnem zendülés tört ki. Ezen a napon Kary siklósi szolgabíró felesége a Kisharsányban lakó Darázsi Gábor siklósi járási esküdt feleségénél volt látogatóban, és ott a két ablak között egy kicsi papírból készült nemzeti zászlót látott. Karyné Siklósra visszatérve azonnal a katonai parancsnokságra sietett és jelentette a látottakat. A parancsnokságról 2 tiszt vezetésével 7 katona vonult ki Kisharsányba, hogy a zászlót elkobozza és Darázsit elfogja. Darázsi hivatalos ügyben távol volt, így nem tudták letartóztatni, de a zászlót a 9 vitéz katona elkobozta és nagy diadallal Siklósra szállította. A faluban elterjedt a hír, hogy Darázsit elhurcolták. Kisharsány, Nagyharsány és Nagytótfalu férfi lakossága összegyűlt és elhatározták, hogy éjjel bemennek Siklósra és a foglyot kiszabadítják. A lelkészeik és tanítóik alig tudták őket lecsillapítani, és csak akkor tettek le szándékukról, amikor megtudták, hogy Darázsi szabadon van.

14 Nagyon feszült volt a lakosság hangulata a rájuk háramló óriási terhek miatt is. A megyében állomásozó és azon átvonuló katonaság elszállásolását és élelmezését a megyének saját költségén kellett biztosítani. A közigazgatási hatóságok mindent elkövettek, hogy e terhes kötelességnek eleget tudjanak tenni. A megyében nagyobb élelmiszer tartalékok nem voltak, így a lakosság minden nélkülözhető élelmiszerét igénybevették. A beszolgáltatok az élelmiszerekért nem kaptak pénzt, hanem az ellenértéket az adójukba számították be. A katonaság az átvett dolgokról sokszor nem adott elismervényt, máskor a közigazgatási hatóság tudta nélkül a községektől élelmiszereket követeltek. Legnehezebb volt a helyzet Mohácson, a baranyavári és mohácsi járásban. A császári sereg csapatmozdulatai ezekben a járásokban folytak, így állandóan nagy számú katonaságot kellett élelmezni. Május elején a Mohácsi járás élelmiszer-készlete annyira kimerült, hogy az élelmezés biztosításával megbízott szolgabíró kétségbeesve kérte az alispánt, intézkedjék, hogy a többi járás is vállaljon részt a terhekből. Az alispán el is rendelte, hogy a jegyzők az egész megye területén írjanak össze minden gabonát, ami a havi szükségleten felül van. Az összeírást a papoknál és a földesuraknál is el kellett végezni.

15 Még jobban romlott a közhangulat, amikor május 4-én Ottinger vezérőrnagy maga elé rendelte Pécs város polgármesterét a tanáccsal együtt és közölte velük, hogy Jelacic bán 100 000 forint készpénz, 1500 pár fehérruha, és 500 pár lábbeli hadisarc beszolgáltatását követeli. Amennyiben 24 óra alatt nem szolgáltatják be, a katonaság fogja legkíméletlenebbül behajtani. A hír vétele után a tanács azonnal átment a városházára, hogy a teendőket megtárgyalja. Azzal tisztában voltak, hogy az óriási összeget nem egy nap alatt, de hosszabb idő alatt sem tudják a lakosságtól összeszedni s úgy érezték nem követtek el semmi olyat, ami indokolná a sarc kivetését. Ezért elhatározták, hogy azonnal követséget küldenek Jelaéichoz és kérik a sarc elengedését, vagy legalább haladékot a befizetésre. Ugyanakkor felhatalmazták a polgármestert, hogy amennyiben a kérés eredménytelen lenne, kölcsönt