Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kiss Géza: Adatok Munkácsy Albert portréjához különös tekintettel az 1848—1849-es tevékenységére

lesznek, ha váltságot nem kapnak? Nem égbekiáltó igazságtalanság-e midőn mi regulázzuk a vizeket.mi ássuk a kanálisokat s az urak elfoglalják a szárazzá tett berkeket?" Aztán hamarosan átszakad a logikai érvek eddig épített gátja, s parttalan ömlik a sérelem, a vád, megfogalmazva a végső kétségbeesést...: „... száz esztendejinél több már mióta mi fizetjük a porciót, mit robot és dézsma mellett nem tartoztunk volna... e-s most megint milliókat fizessünk a váltságért? Akkor jöjj inkább muszka és irtsd ki a magyarországi zsarnok urakat!" 1848 nyarán ugyan még nem fenyegetett közvetlenül az orosz beavatkozás, de annál veszélyesebb volt s a baranyaiakhoz közelibb a Habsburgok szervezkedése a Dráva túlsó oldalán. A közeli veszély hatására a nemesi képviselők (és olvasók) számára szokatlan módon fogalmazza e levél a haza fogalmát is : ,,Azt mondják a haza veszélyben van. De hogy kié az a haza, vagy mit tartsunk magunkénak mi, kik Magyarország népei vagyunk, arról úgy látszik kerülik kendtek a beszédet... Kendtek aligha ismét rá akarnak szedni bennünket... Annálfogva azt mondjuk jól vigyázzanak kendtek, ütött a szabadulás órája, de kinek? Nem azoknak, akik eddig is szabadok voltak, hanem nekünk raboknak." Ilyen élesen fogalmazott szavakkal bizonyítja követeléseik jogosságát s végül kéri, hogy az országgyűlés múlhatatlanul iktassa törvénybe kívánságaikat, mert addig nyugodtak nem lesznek és „vérüket potomra nem örömest ontják". A végső elkeseredésből született izzó hangú levélhez Táncsics már nem fűzhet újat (közte és a levél fogalmazója között most is teljes a nézetazonosság) csak annyit jegyez meg, hogy közlésen kívül az országgyűlés elő terjeszti, képviselők elé, akik még ma is úgy dolgoznak, mintha kiváltságos nemesi osztály volnának.

41 A fentebb idézett levél alapgondolata, a paraszti követelések megoldatlansága továbbra sem hagyja nyugodni Munkácsyt. Szeptemberben már arról ír Táncsics lapjának, hogy mikor fegyverforgatásra szólította a népet kereken kimondták, hogy Jelacic ellen nem mennek, mert az az ő „megváltó apjuk" s csak az urakat irtja. Ebben a levélben ki is mondatja a baranyai parasztokkal azt a keserű igazságot, amely miatt a magyar parasztság jelentős része érdektelen volt a haza megvédésében: „Hogy hinnők, az urak javunkat akarják, mikor regálék és úri jussok most is fenn vannak. Szolgáltatásunkat csak kívánják, de szeretnők tudni, hogy elrablott legelőink és földünk visszaadatnak-e?" A választ a XIX. század második felének úrbéri perei adják majd meg az újból és újból felcsapó kérdésre, a földesurak javára oldván meg az „elkülönözést". Munkácsyra, csakúgy, mint mesterére igen erős hazaszeretet a jellemző. Azért tett, s tesz mindent, hogy a paraszti tömegeket érdekeltté tegye a haza védelmében. Azt is látja azonban, hogy erőfeszítésük nem vezethet eredményre. „A Kormány és a több százados földesúri elnyomás megteremtette bódító méreggyümölcsét — írja Táncsicsnak. A népnek kebele egy olyan megázott tapló, melyet, ha keblünknek honunkért égő tüzét mindnyájan egybetennénk, mégsem tudnánk meggyújtani." (Az a rettenetes igazság fogalmazódik itt meg, mely szerint a magyar parasztság 1514 óta minden nagy sorsfordulótól távol tartotta magát.) „De mégis van egy tűz a keblében, mely ott hamu alatt századok óta lappangott, s mostani körülmények szele kezdi életre kelteni. Ez a tűz irtóztató... A volt jobbágyokra, ha mindenütt oly érzelmű, mint nálunk, — pedig hasonló körülmények, hasonló érzelmeket keltenek — Magyarország újjáalakítási munkájában számítani nem lehet... Magyarországot Lengyelország utóbbi sorsa fenyegeti."

42 Munkácsytól s társaitól nincs több idézhető dokumentumunk, de Kossuth Hírlapjában, Vas Gereben szerkesztő, egy Táncsicsot bíráló cikkében, még utal rájuk.

43 „Ha a hazát a camarillai harcok más térre nem viszik, kétségtelenül megkezdődött volna a legelők miatti harc, melly annyival rettenetesebb lesz, mert magyar a magyart ölte volna meg."