Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kiss Géza: Adatok Munkácsy Albert portréjához különös tekintettel az 1848—1849-es tevékenységére

szeptember 14-i jelentésében. „Általában egész Baranya megyében néplázadástól is lehete félni, mert a nép monda, ha Jellacich pusztít, az urakat gyilkolják le, mert az urak ismét a robotot s dézsmát akarják visszaállítani."

32 Ugyancsak itt értesülünk arról is, hogy a biztos a szeptember 1-i megyei közgyűlésen a főispán és a megyei tisztikar tevékenységét reakciósnak minősítette s a főispánt erélyesebb fellépésre ösztönözte. Minket azonban itt talán jobban érdekelne a harmadik ok, amelyről a pécsi Fünfkirchner Zeitung tudósít.

33 Itt olvashatunk arról, hogy „a kálvinista papság egy részének vészthozó szelleme a falusi lakosságot hydra gyanánt környékezi... Egy gyalázatos párt, amely előbbi uralmát a nép fölött ismét ki akarja erőszakolni, fölhasználva a haza szerencsétlen perceit egész helyiségeket lázít föl azon ürügy alatt, hogy a sok teher még inkább fog szaporodni." A cikk írója a továbbiakban pontosít és már nem beszél a kálvinista papság nagy részéről (ez nyilvánvaló túlzás lenne) csak „némely egzaltált, ábrándos főről". Ezek az ábrándos fők Táncsics baranyai hívei: Munkácsy, a két Kossá testvér, Ács Gedeon laskói pap, aki a baranyai parasztság érdekében Kossuthnak is ír s rajtuk kívül még tanítók, jegyzők, falusi bírák, akik törvényt, levelet egyaránt helyesen értelmezve megértetik a drávai parasztokkal, hogy hol a helyük és mi az érdekük? A választ is Kossá Dániel marócsai tanító adja meg Kossuth Hírlapjában, amikor visszautasítja e vádakat. „A protestáns papság —- úgy, mint e cikk írója — hírlapokat járat a nép számára, barátja a szabadságnak és a camarilla alacsony eszközévé soha nem szegődött. — A papság, mely mindig a nép között van, azt sem ismeri olyannak, amilyennek a Fünfkirchener Zeitung festé."

34 Másutt az országban talán akadálya lett volna a hírlapok olvasásának az analfabetizmus, a Dráva menti falvak népe azonban már régtől fogva tud írni és olvasni.

35 Az persze kétségtelen, hogy e reformkori értelmiség juttatta őket először laphoz, s ugyancsak ez igyekezett eligazítani a pallérozatlan paraszti elméket a komplikált politikai viszonyok között. Ezek az értelmiségiek azonban nemcsak tanítottak, fogalmaztak is. Összegyűjtötték s érthető formában sűrítették a paraszti sérelmeket-gondokat s tették ezt olyan színvonalon, hogy változtatás nélkül közölhette őket a szerkesztő Táncsics. „Elég volt viszont, hogy a parasztok tudják a csaknem földalatti lapból, hogy van szószólójuk és védelmezőjük, s a kis szikra vármegyéken repült át és gyújtott."

35 Választott vezetőjük támogatására, de saját népük szolgálatára indított mozgalom legaktívabb, politikailag legképzettebb alakja Munkácsy volt. Német Balázs szerint ő volt „a híd Táncsics és a baranyai parasztság között". Abból a 49 levélből, amely 1848 júliusában a legelőelkülönözés és az úrbéri szolgáltatások körüli harc során keletkezett, tíznek bizonyíthatóan ő volt a szerzője,

37 sok másnak pedig a fogalmazója. Személye gyakran marad háttérben, de stílusát mindig felismerjük. Ezzel a szép magyar nyelvvel Munkácsy Dánielnél, az apánál, és a kákicsi Kiss Gézánál az unokánál egyaránt találkozhatunk. Munkácsy Albert esetén Táncsics eszméi kapták a generációkon át csiszolt nemes foglalatot. Ezt a prózát nem a szem, hanem a fül számára készítették, hiszen kialakulása legszorosabb kapcsolatban van a prédikációk fogalmazásának mindennapos gyakorlatával. Hallgassuk csak miként összegzi szaporcai híveinek panaszát: „Nem volt az egész megyében egy pártfogónk, nem, ki nyomorult ügyünket felfoghatta volna... Ha néha világosabb jogainkat emlegettük, volt eset, hogy az ellenünk használt érv 25 botnak az ígérése volt. Ha sérelmeinket mind előszámlálnánk, az emberi kebelnek lehetetlen össze nem borzadnia..." A Drávaszerdahelyiek nevében meg arról ír, hogy „Hitünk és reményünk ellenére a regálék és úri jussok fennmaradtak és így az oly sokat emlegetett jogegyenlőség csak cifra beszéd maradt." Kérvényei, panaszos levelei végén rendszerint ugyanaz a gondolatsor halad: „Hisszük, hogy a haza a forradalom kimondta igéket teljesíteni akarja. Akar igazságot, akar egyenlőséget, akar testvériséget, akar hasznos és hű polgárokat, nem akar pedig nyomorult proletáriusokat."

3

* Munkácsy polgári forradalmunk jelszavait — szabadság, egyenlőség, testvériség — Tán-