Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: A bólyi és sellyei uradalom 1848—1849-ben

A birtoknak hg. Batthyány Fülöp kezére kerülsével e fenti, szőlőkkel kapcsolatos állásfoglalás is megváltozott. Az allodiális szőlők művelése most már teljes egészében pénzes napszámban történt.

66 A bólyi uradalomban az utolsó 5 év átlaga a kocsmákban kimért, akószám eladott borért, pálinkáért és pénzzel megváltott dézsma borokért: bevétel: 38 903 Vft kiadás: 3 831 Vft a tiszta jövedelem: 35 072 Vft volt, míg 1849-ben a bevétel : 12 474 Pft 31 X kiadás: 4 715 Pft 25 X a tiszta haszon: 7 759 Pft 6 X (19 397 Vft 30 X) Az 1849-es év bevétele tehát sokkal kevesebb, mint az úrbéri törvények eltörlését megelőző években, de nem szabad elfelejtenünk, hogy nem szerepel még benne a visszaállított szőlő, ill. bordézsma haszna. A szabadságharc leverése után az országgyűlésnek a bordézsma eltörlésére vonatkozó határozatát, mint sok mást, semmisnek nyilvánították, visszarendelték a bor kilencedet. E rendeletnek későn érkezte miatt a szüret már nagyobb részben be volt végezve, és miután az emberek kilencedről nem is álmodtak, a termést csekélysége miatt vízzel tetemesen megszaporították. A bor összeírása minden ellenállás ellenére a járásbeli főbíróknak a segítségével megtörtént. Tekintettel arra, hogy az összeírással sietni kellett, de azért is, hogy a sok zagyvalék bort az uradalom elkerülhesse, a dézsma beszedése nem természetben, hanem pénzben megváltva történt.

67 Az összeírás csak nagy nehézséggel történt. Számos helység lakói ellenszegültek a bólyi uradalom által kiküldött összeíróknak, így például a rácpetreiek, palkonyaiak, vókányiak, amint ez az alispánnak írt jelentésekből is kitűnik.

68 Mivel visszamenőleg bajos volt a mennyiséget pontosan meghatározni, alapul az 1847. évi termést vették, s azt az uradalom készpénzben kérte. Itcénként 3—4 pX-t számítottak, a bor minőségétől függően. Erre is csak 1851-ben kerülhetett sor, de akkor sem ment zökkenőmentesen, csak főbírói közbenjárásra. A juhászat igen jelentős gazdálkodási ágazata volt a bólyi uradalomnak, az összbevételek ben a 3. helyet foglalta el. Jelentőségét annak köszönhette, hogy viszonylag kevés robototigényelt, s a gyapjú értékesítése sem ütközött nehézségbe. A megváltozott viszonyok a juhászatot sem hagyták érintetlenül. Az úrbériség eltörlését követő első tisztiszéken a munkaerő biztosítását célzó intézkedések mellett a másik fő napirendi pontként szerepelt a juhállomány kérdése. Legelső feladat a szokásos évi mustrálás mielőbbi megtartása, hogy a földes uradalom részére csak a legerősebb és a tenyésztésre legalkalmasabb jószágok maradjanak. Az eladásra szántakat tenyésztésre még alkalmasakra és silány, csak vágásra valókra különítették. Ugyané tisztiszék intézkedett a juhászati személyzet csökkentéséről is: a birkamajorok fejőslegényeit elbocsátották, de amennyiben vállalták, régi bérükért béresként szolgálatban maradhattak. A későbbiek során még tovább csökkentették a juhászokat. Az alább közölt öt majorban előbb 5 számadó, 5 bárányos bujtár, 9 ürüs bujtár, 10 kis bujtár létszámát 1849-ben tovább csökkentik