Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: A bólyi és sellyei uradalom 1848—1849-ben

2 számadó, 3 főbujtár (a számadók helyett) 4 bárányos bujtár, 9 ürüs bujtár és 6 kis bojtárra.

69 A juhállomány csökkentésére tett intézkedések érvényben maradtak a birtok eladása után is. Az értékesítés folyamatosan történt, az első nagyobb eladásra 1848 szeptemberében került sor. Ebben az évben 2419 db jószágot értékesítettek, zömükben öregeket. Az évi bevétel értük 6856 Vft 28 X-t jelentett. Az 1848-as év gyapjú bevétele alatta maradt az utóbbi 10 év átlagának, 9292 fontért 20 907 Vft-ot kapott a bólyi uradalom.

70 Ebben az évben a birkákra való összes költség 2591 Vft 1 1/2 X viszont a legmagasabb az uradalom történetében, mivel a robot megszűntével minden munkálat pénzes napszámban történt. A megmaradt állományt, ami a korábbi évekénél 15—20%-kal kisebb, 5 majorban, szakosítva tartották. E majorok a bólyi Aglája major 1145 db birkával, a gyulai Mária major 1678 db birkával, mpeterdi Lajos major 1281 db birkával, iványi major 2707 db birkával, jánosi major 224 db birkával, az állomány: 7035 db.

71 Nagyobbmérvű csökkentés nem volt ésszerű, hisz a juhászat még mindig az egyik leggazdaságosabb ágazat maradt. 1849-ben a juhászaiból eredő bevétel: 8138 Ft 59 4/10 X, az összes kiadás: 1191 Ff 49 4/10 X a tiszta jövedelem: 6947 Ft 10 X pengőpénzben. (17 767 Ft 55 X Váltópénzben.) A bólyi uradalom ipari létesítnényei közül a legrégibbek a malmok, mindegyik vízienergiával működött, egy részük alól-, más részük felülcsapó. Mind a 10 bérlők kezén volt, a bérleti rendszerben az 1848-as események következtében nem történt változás, mivel a bérletek megújítására, ill. kibérlésre 1847-ben került sor s 1850 márc. végéig tartottak. Jelentős ipari létesítménynek számítottak a téglaégetők. A bólyi és a rácpetrei volt a legszámottevőbb, de működött Tapolcán s a Jánosi pusztán is téglakemence. Ezek elsősorban az uradalom szükségleteit voltak hivatva kielégíteni, de uradalmon kívüliek is vásárolhatták termékeiket. A bólyi kemence évi termelése a 240 000 db különböző gyártmányt is elérte, a rácpetrei 180 000 db körül égetett. Leggyakoribb az évi négyszeri égetés, de találkozunk ötszörivel is. Az uradalom égetésből eredő tiszta jövedelmét 1000 db téglánál 5,- cserépnél 10 Vft-ia tehetjük. 1848-ban csak 3 alkalommal égettek Bolyban is, Rácpetrén is, így csak 150 750 db faltégla, 101 100 db cserép, 1 110 db orom, 1 000 db padlótégla gyártására került sor.

72