Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1973. (Pécs, 1973)

BARANYAI HELYTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Kardhordó Kálmán: A bólyi és sellyei uradalom 1848—1849-ben

E robot tartozások szorosan összefonódnak a különböző bérföldek után járó dézsma meg nem adásával. A dézsma megtagadása 1848 nyarán, az aratás után vette kezdetét. A kiscsányi határban lévő majorsági földet, mivel több darabban, szétszórtan feküdt, az uraság kiadta harmadában a kiscsányi lakosoknak, hogy két rész az övék s egyharmadát az uradalomnak adják. A sellyei tiszttartó hiába beszélte meg a község bírájával, hogy júl. 25-én fog a harmadolás megtörténni, a tiszti írnok a hajdúkkal hiába ment ki, mert a vállalkozók a rész adásnak ellenálltak, hangoztatva, hogy ők részt nem adnak. Az összeírás is csak részben volt teljesíthető, mivel az összeírást ellenzők ki sem mentek a mezőre. Az alszolgabíró parancsa is meddő maradt, a kicsányiak a teljes gabona mennyiséget hazavitték s kinyomtatták.

40 Alig van olyan község, amelyiknek ne lenne tartozása, nemcsak 1848-ban, hanem 1849ben, sőt 1850-ben is. Nem egy-egy polgár tartozásáról volt szó, hanem egész községek ellenállásáról. 1848-ban a kövesdi kerület községei esetében: Devecser: 50 7/8 hold majoros föld után 9-ed: megtagadták; Ivány: 30 hold majoros föld után 9-ed: megadták; Jakabfalu: 16 7/8 hold majoros föld után 9-ed: dézsmát nem adtak; legelőért egy ház 3 napot szolgál: semmit sem szolgáltak; Kassa: — Kövesd: 54 3/8 hold majorsági, 10 2/8 hold káposztaföld után 9-ed: semmit sem adtak; Palkonya: 62 1/8 hold majorosföld után 9-ed: megadták; Rácpetre: 36 7/8 hold majorosföld után 9-ed: nem adtak; Virágos: 154 7/8 hold remanenciális föld után se kilencedet, sem napszámot nem szolgáltak.

41 De más kerületekben is hasonló a helyzet, a következő években is.

42 A tartozások behajtására 1851-ben került sor, előbb egyezkedéssel, mint pl. az olasziakkal (37 polgár), akik egy napért 1 Vft-ot ajánlottak, s azt az uradalom el is fogadta. Ha a lakosok hajthatatlanok maradtak, akkor bírói úton, a több évi próbák alapján, pénzben hajtatta be az uradalom a hátralékot. Hamar sor kerülhetett tehát az éppenhogy tulajdonába került föld elárverezésére. A tartozás elengedéséért is folyamodtak, de ez csak ritkán járt eredménnyel, s akkor is csak részben. „A bólyi lakosok az 1848. és 1849. évekre nézve a remanent, földekről úgy szőlőktől járó dézmának elengedéséért folyamodván, ezen elengedésnek hely nem adathatik ugyan, különösen kegyelemből azonban Tisztségem által mérsékelt számítást szerint egy hold után az őszi gabonánál kivetett 11/2 mérő járandóságot egy és egynegyed mérőre, a tavaszinál pedig a kivetett egy mérőt 3/4 mérőre minden következtetés nélkül és csak e fennkitett két évre szorítkozva leszállítom olly feltétel alatt, hogy a folyamodók hátralévő dézmájokat vagy természetben vagy készpénzben megváltva, az ősziek mérejét t.i. hat v. forintjával, a tavasziakét pedig négy vftjával azonnal megadni, nem különben a járó napszámokat is vagy természetben vagy megváltva leszolgálni kötelesek lesznek..." — olvashatjuk hg. Batthyány Fülöp 1851. március 18-án kelt levelében.

43