Katics Antal (szerk.): Baranyavármegye és Pécs Szab. Kir. Város Közigazgatási Almanachja (Pécs, 1933)

I. RÉSZ Monographiák

253 magyar és 87 német. Zsidó nincs. 1844-ben 381 kát., 6 gör. kát., 721 ref. és 3 zsidót mutat ki a pécsi püspöki névtár. 1848-ban már 510 a katolikusok lélekszáma, g. kel. 4, 754 a református és 20-ra szaporodott a zsidók száma. 1850 és 1855- ben a kát. és ref. arányszáma nem változott, de a zsidók nagy hirtelenséggel 60-ra szaporodtak. 1858-ban a kát. száma tízzel több, ref. 763 lélek, zsidó pedig már 77 van. 1877-ben sincs nagy eltérés, de 1887-ben már több a katolikus, mint a református. Az előbbiek 800-an, az utóbbiak 727-en vannak. Ettől kezdve rohamosan szaporodnak a katolikusok. 1898-ban 1005-en vannak a 760 ref. és 96 zsidóval szemben. 1921-ben a róm. kát. száma 1110, a reformátusoké 800 volt. Itt adjuk az 1930. évi népszámlálás eredményét is. A község lélekszáma 2164, kik közül

20 külföldi volt. (Uradalom.) Nemzetiségre nézve 2136 magyar,

21 német, 1 oláh, 5 horvát, 1 szerb, de csak 4 nem tudott közülük magyarul. Vallás szerint 1377 r. kát., 3 g. kát., 712 ref., 13 ág. ev., 1 g. kel., 54 izr. és 4 egyéb.

A XIX. század első felében a magos színvonalon álló, fejlett iparosság elhatározta, hogy céhbe tömörül. 1844-ben nyerte az általános iparos-céh V. Ferdínádtól kiváltságos levelét, melyet ma is nagy gonddal őriznek az ipartestület helyiségében a régi céhládában. A kiváltságlevelet 1844 május 1-én hirdették ki „Tekintetes Nemes Somogy vármegyének folyvást tartott nagy gyűlésén". Az 1844. évből való céh pecsétje is „SELLYE MEZŐVÁROS EGYESÜLT CÉH PECSÉTJE 1844“ felirattal és címerrel. Fennmaradt „azon Mesteremberek névsora" is, kik a kegyelmes kiváltságos levél megszerzéséhez hozzájárultak 1844-ben, amikor május hó 25-én „Séllyén ezen T. Ns. Megyei Mezővárosban" is kihirdették a kegyelmes kiváltságos levelet s azonnal megválasztották közmegegyezéssel céhmesternek Horváth József fazekasmestert, jegyzőnek Soltra Sándort, atyamesternek Tillik Józsefet és bejáró mestereknek Fazekas Istvánt és Pápay Dánielt. A céh lelkiismeretes gondossággal vigyázott tagjai hit- és erkölcsbeli életére is. Az 1845-iki Ümapi céhgyűlés alkalmával közös megegyezéssel Fazekas István szűrszabó mestert választották meg céhmesternek, aki a városnak is évtizedeken át pénztárosa és igen tekintélyes iparos volt. 1844. június 9-én egyszerre három inasát szabadította fel „legényének. Ennek a fia volt Fazekas Sándor, aki a szűrszabó mesterséget szintén kitanulta és 1863 május 23-án egy

56