Katics Antal (szerk.): Baranyavármegye és Pécs Szab. Kir. Város Közigazgatási Almanachja (Pécs, 1933)

I. RÉSZ Monographiák

Somogy megyében van. Nehéz helyzete volt emiatt a városnak az 1836-iki kolerajárvány alatt, mert a tőle nyugatra fekvő Bogdása viszont Baranya vármegyéhez tartozván, a község a vármegyei óvintézkedések miatt teljesen el volt zárva minden közlekedéstől, de azért így is fellépett a járvány, s megtizedelte a lakosságot.

A róm. katolikusoknak nincs templomuk. A leginkább uradalmi alkalmazottakból álló fíókegyház hívei a kastély kápolnájában hallgatnak misét, a földesúr hozatja át a bogdásai anyaegyházból a plébánost. Az 1913-ban alakíttatta át gróf Draskovich Iván a hitbizományi uradalom tulajdonosa a piactéren levő mag- tárját a megszaporodott kát. hívek számára templommá.

A szabadságharc alatt Sellye fontos katonai tábor, a somogyi védvonal első pontja, melyben baranyai nemzetőrség is tanyázott. Az 1848 július 21-én azt írják a sellyei táborból, hogy ott 2000 tolnai nemzetőr van, (Közlöny 1848) kik azonban sajnos, a hadműveletek begyakorlására csak 4 oktatóval és összesen csak 86 fegyverrel rendelkeznek. 1851-ben Fényes Elek: Magyarország Geographiai szótára c. munkája IV. kötet 23, lapján ezt olvassuk: „SELLYE. Magyar Mezőváros Somogy megyében, Baranya vm.-től egészen körülvétetve 340 kát., 703 ref. lakossal, ref. anya- és kát. fiókegyházzal. Termékeny határát az árvizek járják. Marha- és sertéstenyésztése virágzó karban áll. Földesurasága gróf Batthyány Iván. U. t. posta: Szigetvár."

Az uradalom német tisztviselőin és alkalmazottain kívül Sziléziából betelepített német iparoscsaládokkal is szaporította a város idegen lakosságát. Hogy mikor jött az állítólag egyszerre idetelepített 18 iparos német család, — nem tudjuk. Előzőleg is élénk ipari központ volt Sellye. Különösen virágzott a szűrszabó, fazekas és csizmadia iparág. Ezek legnagyobbrészt a református őslakosokból kerültek ki, de a német szabók, német vargák, nőiszabók, esztergályosok, takácsok, asztalosok, kőmívesek majdnem mind német nevűek. Érdekes, hogy ács, bognár nem igen van a községben. Megélni nem igen tudnának, mert maguk a sellyeiek is messze földön híres faragó-emberek voltak. A község lakosságát illetőleg a pécsi püspökség névtárai adnak útbaigazítást. Az 1818. évi Schematízmus szerint 277 kát., 694 ref. és 1 zsidó lakik a városban. 1827-ben 325 kát., 1 evang. és 707 ref., 1836-ban 340 a Bogdásához tartozó r. kát. fiókegyház híveinek a száma, kik közül

55