Katics Antal (szerk.): Baranyavármegye és Pécs Szab. Kir. Város Közigazgatási Almanachja (Pécs, 1933)

I. RÉSZ Monographiák

A XV. században Sellye (Syle) a dúsgazdag Bakonyi köznemesi család birtoka volt (1472-ben a gáji Horváthoké is) 1480-ig, amikor részben a Nagylucsei és Váradi rokonság birtokába került, Bakonyi Istvánnal kihalván a család, melynek birtoka Pécstől nyugatra és Sellye környékén 24 falu volt.

A pécsi püspökség évkönyvei szerint a török előtti időben ferencrendi (és nem mint a hagyomány mondja Pálos) kolostor is volt" itt. Az 1848. évi Schematizmus szerint: „SELLYE oppidum (város) in C. Simegh Ecclesia S. S. Trinitatis a. 1740 aedificata, fuit hic ante turearum irruptionem Monasterium Franciscanorum.“ A XIX. század közepén többször Somogymegyéhez tartozott, de a XV. században eltérőleg Okorágtól és Monosokortól, amelyekkel együtt csatolták hol Somogyhoz, hol Baranyához, Baranya vármegyéhez számították és pedig nemcsak közvetlen környékével, de a Dráván túl, a Sellyétől délre 20 km.-re fekvő Szuhán- lakával együtt. Lakossága a legelsők között fogadta be a reformációt. Ebben az időben Enyingi Török Bálint birtoka volt, akinek Sellye és Szigetvár környékén 7 faluja volt s így érthető, hogy a Sztárai Mihály által megreformált 120 gyülekezet egyike volt. A reformáció utáni első két évszázadról egykorú feljegyzés nincs.

1553-ban 32 faluval Ökördy Pál kerületéhez tartozott, 1556 szeptember 16-iki levél szerint a tatár, ki Sellyén lakott, minden marháját elhajtotta és a várost felégette. 1557-ben már nincs felsorolva azon községek között, melyekben kát. pap lakott. 1571- ben „Sellye város“ „Nahie a mohácsi keraban“, tehát közigazgatási kerület székhelye. A Magyarországi Török Kincstári Defterek (adólajstrom) I. k. 396. 1. szerint az 1597—1598. évben a Seljeni nahie Mohamed Abdulláhról, ki lemondott, Divane Ibrahimra iratik, aki a Siklós nevű hely elpusztítására jött hajdudok (rablók) vissza- űzése körül tüntette ki magát.

A török kiűzése után Sellye is, mint az ország és vármegye legnagyobb része, a császárhű labancok jutalma lett, mert „1696- ban a Baranyához tartozó Sellye és vidéke Rindsmaul kezére ment át“. 1714-ben a sellyei kerületbelí fiskalitásokról olvasunk, ami a kincstár javára a birtokos által elkövetett felségsértés, hűtlenség, vagy magszakadás folytán lefoglalt birtokot jelent, amely további adományozás tárgya volt. Az uradalom birtokosaival, tisztjeivel és cselédségével együtt német, mit bizonyít az 1779-ben felállított uradalmi német iskola is.

52