Katics Antal (szerk.): Baranyavármegye és Pécs Szab. Kir. Város Közigazgatási Almanachja (Pécs, 1933)

I. RÉSZ Monographiák

SELLYE

Irta : néhai vitéz JÁVOR JÁNOS ref. lelkész, volt egyházmegyei tanácsbíró

Baranya vármegye délnyugati részének kulturális, ipari és kereskedelmi szempontból egyaránt jelentékeny pontja, az Ormányság főhelye : Sellye, a környék nemcsak legszebb, de egyik legrégibb, a magyar nemzet történetében is nagy szerepet vitt községe. Az Árpádok korában már ismert erősség, castrum. Egykori várának romjaiból egész házakat építettek. A régi nóta is így említi :

Álgya mög az Isten fakó lovam lábát,

Sokszor megfutotta Sölle-vár határát.

Őslakói a legnagyobb valószínűség szerint hun és avar eredetű nép, akik az egykori hatalmas birodalmaik felbomlása után a Dráva ingoványai közötti őserdőkben húzták meg magukat. Anonymus szerint a honfoglalás korában Ete kun vezér szállta meg ezt a vidéket s ennek kun-kabar népe maradt fenn az Ormányság lakosaiban. Annyi bizonyos, hogy az Ormányság tiszta magyar népének nyelve a mátravidéki palóc s a székelyek nyelvével van közelebbi rokonságban. Fehér gyász-színe, a férfiak régi viselete, a nőknek — fájdalom — az utolsó évtizedben eldobott festőién szép, egyszerűségében is elragadó ruházata ázsiai eredetre mutat. Ősi eredetüket bizonyító nemesi oklevelüket tépte szét a divathóbort, amely messziről tiszteletet parancsolt az ezer éve itt lakó, oly sokat küzdött, Istenfélő, áldozni tudó népfaj iránt.

A vizenyős, mocsarasvidék (Baksay Sándor szerint kis Velence) kimagasló halmaival a környéket uraló erődítés számára alkalmas helynek tűnt fel s már a magyar királyság első századaiban népes hely volt, mit bizonyít, hogy az 1333. évi pápai tizedjegyzék a pécsi székesegyházi főesperességhez tartozó plébániák közt felsorolja Sellyét is.

4'

51