Katics Antal (szerk.): Baranyavármegye és Pécs Szab. Kir. Város Közigazgatási Almanachja (Pécs, 1933)

IV. RÉSZ Életrajzok

létéi meleg ünnepeltetésben részesítették. A Belvárosi Katolikus Kör és Polgári Kaszinó tagja.

Kolossváry Andor, székesegyházi uradalmi erdőtanácsos. A legrégibb magyar nemesi családok egyikének sarja, mely eredetét az Árpádok korára viszi vissza. Kajá- ron (Győr m.) született 1863-ban, Középiskoláit Győrött végezte, majd a Selmecbányái erdészeti akadémia hallgatója lett s oklevelét 1887-ben szerezte meg. Ugyanez évben már mint főerdész működött Almássy István heves- megyei uradalmában, azután 1893- ban ugyancsak mint főerdész lépett át a pécsi püspöki uradalmak szolgálatába s a mánfai erdő- gazdaság vezetője lett. Később főerdőmérnök lett Pécsett az uradalom központjában, majd Ár- pádtető-pusztán az ott elterülő erdőbirtokok vezetésével bízták meg és 1925-ben erdőtanácsossá nevezték ki. Mint erdészeti és vadászati szakírót, országszerte ismerik és számos szakelőadást is tartott. Szakmáján kívül különösen zenével foglalkozik intenzívebben s mint kiváló zeneértőt ismerik. Különösen hervadhatatlan érdemeket szerzett Sikonda gyógyfürdő létesítése körül. Az ő energikus és kitartó munkájának köszönhető, hogy ez a gyönyörű fürdőhely ma a betegek ezreinek adhat gyógyulást.

Komáromi József, bérlő. 1895. évben Óbecsén született. 1932-ig atyja birtokán gazdálkodott megszállt területen. Jelenleg a 385 holdas Borostyán-pusztai gazdaságot bérli, hol mintagazdaságot létesített. A megye egyik legtekintélyesebb gazdasági szakértője, aki úgy az állattenyésztés, mint

a mintagazdálkodás egyéb terén is több aranyérmet és oklevelet nyert. Gazdasági szakkönyvtára a legértékesebb ilyennemű gyűjtemények egyike.

Kőberling Nándor dr„ városi tb. tanácsnok, Pécsett született 1885- ben. Ugyanitt végezte el a gimnáziumot is. 1908-ban a kolozsvári tud. egyetemen államtudományi doktorrá avatták. 1907-ben Pécs szab. kir, város szolgálatába lépett. 1908-ban tb. aljegyzővé nevezték ki. 1909-ben egy évi ön- kéntesi szolgálatot teljesített a 69. gy. ezredben. 1911-ben fogalmazónak, 1914-ben aljegyzőnek választották meg. 1914 július 27-én az 1/69. zljjal a szerb harctérre került, aug. 18-án Sabac alatt megsebesült. Felgyógyulása után 23 hónapig, és pedig 1916 áprilisától 1917 májusáig, egy éven át, 1917 októbertől 1918 májusáig féléven át egyfolytában frontszolgálatot teljesített, 1916-tól mint tart. főhdgy., századparancsnok. Részt vett az orosz fronton : 1914 novemberben az orosz-lengyel előnyomulásban, 1916 nyarán a lucki áttörési harcokban, az olasz fronton: 1917 febr.—május a X. Isonzói (Faiti Hrb-Hermada) csatában, 1917 október—1918 május hónapokban a XII. isonzói csatában (Tolmein-Santa Lucia) és az ezt követő előnyomulásban a Monte Perticán vívott harcokban. A közbeeső idő alatt, mint üdülő beteg a 69. gy. e. pótzászlóaljánál Pil- senben, 1915 júniustól 1916 áprilisig a géppuskás pótszd., 1917 októberig a törzsszázad parancsnoka volt. 1918 júniusában felmentették a katonai szolgálat alól. 1924-ben tb. tanácsnoknak nevezték ki.

212