Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-04-24 / 17. szám

1975. ÁPRILIS 24.

AZ ÚJSÁG

5. ÖLDAL

DÉLMAGYARORSZÁG FELSZABADÍTÓ TANÁCSÁNAK 1975. ÉVI KÖZGYŰLÉSE

Délmagyarország Felszabadító ] anácsa (DI I) 1973. április 13-án tartotta meg szokásos évi közgyűlését.

Ebből az alkalomból Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása, Prof. Dr. Baráth I ibor és Rév. Király Kelemen O.F.M., a Db I tb. elnökei, Nagyiványi Ödön (Buenos Aires), a DFJ alelnöke, W«ss Albert, az Erdélyi Világszövetség elnöke, Sirchich László, a CSMNB elnöke, vitéz Erdélyi István, a Virrasztó szerkesztője, a DFT tb. tagjai, Dr. Balló István az Erdélyi Biz. alelnöke, Ms gr. Dr. Marina Gyula, a munkácsi püspökség kanonokja, a kárpátaljaiak szószólója, Somody István, a Szabad Magyarság volt szerkesztője, a DIM tb. tagja levélben üdvözölték a közgyűlést.

A közgyűlésen megjelentek sorából ki kell emelnünk Dr. Eszterhás Istvánt, a MFB elnökét s a Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztőjét. Dr. Löte Páll, az F l>. alelnökét, Dr. Nádas fánost, az Erdélyi Világszövetség főtitkárát, az A.M.Sz. alelnökét, Várpalotai Vilmost, a nyugatmagyarországiak képviselőjét, Major I ibort, a Szittyakürt szerkesztőjét s Pápay Elemérrel együtt a Hungária Szabadságharcos Szövetség képviselőit, Pro f. Dr. Oszlányi Róbertét, a Cleveland State University tanárát, Pro). Dr. Somogyi Ferencet, volt országgyűlési képviselőt, a magyar alkotmánytörténet tanárát, több történeti és irodalomtörténeti könyv szerzőjét, Dr. Papp Gábort, a Központi I ankönyvbizottság vezetőjét, ifj. Frigyes Dezsőt és Somogyi Lélt, a Pátria képviselőit.

Dr. Lelbach Antal elnöki megnyitójában az általános külpolitikai helyzettel, az amerikai külpolitika csődjével, a ' detente politika végzetes következményeivel foglalkozott s e csaknem kilátástalan helyzetben a magyarság számára csak egy kiutat lát, a keleti tájékozódást, a kínai, japán és a török fajta népek felé irányuló kapcsolataink sürgős kiépítését.

Titeli József főtitkár jelentésében megemlékezett az elmúlt év folyamán elhunyt Prof. Várady Imréről, Pro). Deér Józsefről, Majtényi Mihályról, Borgóy Jánosról, özv. Csébi Gaál Józsefnéről és Kajcsa Györgyről. Bejelentette, hogy a DFT 200 $ értékben 25 példányt vett ót Yces de Daruvar “The Tragic Fate of Hungary c. munkájából s ebből 20 példányt a legfontosabb egyetemek s intézetek könyvtárának küldött meg.

A DFT elnöksége nevében üdvözölte Rump Antall, a DFT alel nőkét 75. és Dr. Kühmer Bélát, a DF I tb. tagját 80. születésnapja alkalmából.

A Kanadai Magyar Újság ötven éves fennállása alkalmából kitűzött 50 $-os Nemes Gusztáv jutalomdíjat a DFT elnöksége 1974 decemberében megtartott ülésén Yees de Daruváry-nak ítélte oda, aki e jelképes jutalomdíjat köszöneté kifejezésével el is fogadta.

Javaslatára a közgyűlés a DF I tb. tagjaivá választotta:

1. Yres de Daruvar t fenti, előbb francia, majd most angol nyelven is megjelent munkájáért s egyben a magyar érdekeknek a francia politikai és társadalmi vezetői felé való tolmácsolásáért.

2. Mrs. Phyllis Schlafly-t, a Mindszenty the Man társszerzőjét, a kitűnő amerikai antikommunista közírót.

Tájékoztatta a közgyűlést, hogy a DFT elnöksége részéről Homonnay Elemér és Rumpf Antal resztvettek a Horvát Akadémikusok Klubja által 1974 novemberében a clevelandi Case-Western Reserve Egyetemen megtartott kél napos konferenciáján.

Javaslatára közgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy a DE1 tagsági díját 1976-tól kezdve évi 6 dollárra emeljék.

Sajnálattal állapította meg, hogy a magyar sajtó Prof. Baráth Tibor és Dr. Küry Béla hozzászólásán kívül nem emlékezett meg a . ‘Délmagyarországi és Balkáni Fanul mányi Központ kiadósában megjelent Prpic tanulmányról s hogy horvát részről is eddig csupán a Studia Croatica írt róla kritikát. Több egyetemi könyvtár, így a Harvard, Yale könyvtára nemcsak nyugtázta e tanulmány átvételét, de kérte kiadványsorozatunk további tanulmányait is.

Titeli József jelentésének második részében a szlavóniai szórvány-magyarság helyzetével foglalkozott s a Ma gyár Képes Újságban megjelent cikkekből vett idézetekkel számolt be a Horvátországi Magyar Szövetség sikeres erő feszítéséről a magyar nyelvű oktatás, illetve anyanyelv ápolás fejlesztése érdekében. (Erről a DF I még részletesebb tájékoztatást fog közzétenni.)

Ifj. Zolnay Mátyás pénztáros évi pénztári jelentését követően.

Homonnay Elemér, a Központi Munkatörzs nevében örömmel jelentette be, hogy Prof. Dr. Baráth Tibor elmúlt évi közgyűlésünkön bejelentett kiadvány-sorozatának első kötete A külföldi magyarság ideológiája címmel a napokban elhagyta a nyomdát. A kötet Baráth Tibor zömében már publikált tanulmányait loglalja össze, melyek közül több eredetileg német, vagy francia nyelven jelent meg. A kötet első része a Dunamedence rendezésével, a második része a magyarság nemzet-tudatával, a harmadik része társadalmi és gazdasági problémáinkkal, végül a negyedik rész, Hírünk a világban címmel a magyar kérdéssel foglalkozó, több esetben magyarellenes propagandával, azok bírálatával foglalkozik. A könyv ára 10 $ s a szerző címén rendelhető meg. (P. O. Box 697, Station B.-Montreal, Canada H3B-2K3.)

Yves de Daruvar The Tragic Fate of Hungary c. műve az Amerikai Magyar Szépmíves Céh-nél rendelhető meg (Astor Park, Florida, 32002.) Ára 8 $. Felhívta a figyelmet az American-Flungarian Relations 1918-1944 c. kötetre Major Márk Imre tollából, melyet ugyancsak a Szépmíves Céh adott ki.

Az Amerikai Magyar Lektorátus Review of Finn garian Studies” címmel nívós szemlét indított el, s az emigráció támogatásán múlik, hogy e kezdeményezés ne legyen rövid életű.

Ismételten kérte az elszakított területi problémáinkkal foglalk ózó Virrasztó támogatását, mert ez a szemle is1 csak akkor tartható fenn, ha az előfizetők számát lényegesen fel lehet emelni.

Homonnay Elemér ezután a délszláv államot felhőm

HATÁROZAT

1945. április 4-én az 1941-ben felszabadult délmagyarországi területek még szabad muraközi és muravidéki része is a szovjet hadsereg megszállása, illetve J itó kommunista partizánjainak uralma alá került.

E tragikus esemény harmincadik évfordulója alkalmából Délmagyarország Felszabadító Tanácsa az alábbiakat kívánja megállapítani:

1. Jugoszláviában a kommunisták sohsem kerültek volna hatalomra, ha

a. A nyugati hatalmak Teheránban el nem ejtik Mi hájlovics tábornokot, az általuk háborúba kergetett jugoszláv kormány hadügyminiszterét s egyben a csetnik alakulatok parancsnokát, aki egészen 1944 szeptemberéig Szerbia nagyrészét a maga ellenőrzése alatt tartotta, s ha a nyugati hatalmak politikailag s katonailag nem állnak I ito partizánjainak oldalára;

b. Ha a Szovjr4unió Tito és Stalin 1944 szeptemberi megegyezése alapján nem teszi lehetővé, hogy a szovjet hadsereg által birtokba vett jugoszláviai s délmagyarországi területek közigazgatását a partizánok vegyék ót.

2. Annak ellenére, hogy a nyugati hatalmaknak tudomásuk .volt azokról a tömegmészárlásokról, melyeket a kommunista partizánok Délmagyarország s Horvátország területén követtek el, hogy a lakosságot megfélemlítsék s így eleve lehetetlenné tegyék az ellenállást a teljes kommunista hatalomátvétel ellen, mit sem tettek ennek megakadályozására,

majd az ily körülmények közt megtartott 1945. évi novemberi választások eredményét elfogadva minden fenntartás nélkül elismerték I ito kommunista rendszerét, annak ellenére, hogy az Atlantic Charterben valamennyi nép politikai s emberi szabadságjogainak biztosítására tettek ünnepélyes Ígéretet.

Így, miként 1918-ban Wilson önrendelkezési elyének sutbaclobásával, 1945-ben az Atlantic Charter pontjai nak semmibevételével újból Jugoszláviába kényszerítették a Délvidék magyarságát, a horvát népet, a macedónokat s Rigómező albánsó gát-3. Ma, harminc évvel 1945 április 4 után, Jugoszlávia megcsalt, kisemmizett s elnyomott népei ma is népi s emberi szabadságjogaikat követelik. A jugoszláviai kommunista párt minden erőfeszítése ellenére a mesterkélt s csak erőszakkal összefogott délszláv államot ma újra a szetésés, a belső harc, s a Szovjetunió külső beavatkozása fenyegeti.

Délmagyarország Felszabadító I anácsa éppen ezért ma újból és nyomatékosán igényli, hogy az 1920-as trianoni és az 1947-es párizsi békék területi rendelkezéseinek hatályonkívül helyezésével

a délmagyarországi területek visszatérhessenek Magyarország keretébe,

a horvátsóg visszanyerhesse állami függetlenségét, a macedónok szabadpn, dönthessenek afelől, hogy egy íügegtl en Macedóniában kivánnak-e élni, avagy csatlakoznak Bulgáriához,

a Rigómező közel egy millió albánja egyesülhessen Albániával.

Délmagyarország Felszabadító Tanácsa egyidejűleg feltétlen szükségesnek Ítéli, hogy a nyugati, hatalmak azonnal vizsgálják felül eddigi, a kommunista Jugoszláviát támogató, minden logikával ellenkező politikájukat, nemcsak azért, mert e támogatással lehetővé teszik egy népeit elnyoló államhatalom fenntartását s mert e támogatással a totális világhatalomra törő kommunizmus egyik legfőbb nemzetközi ágensét erősitik, de azért is, mert a támogatásért semmiféle ellenszolgáltatást nem kapnak.

* * *

D élmagyarország Felszabadító Tanácsának 1975 április

13-án megtartott közgyűlése megrökönyödéssel értesült Ford elnöknek arról a bejelentéséről, hogy elfogadta Jugoszlávia kommunista diktátorának. Titonak meghívását s e meghívás alapján hivatalos látogatást fog tenni Jugoszláviában.

Délmagyarország Felszabádító Tanácsa e bejelentéssel kapcsolatban az alábbiakra kívánja felhívni Ford elnök, a

lássál fenyegető horvát, macedón, szlovén, albán kérdéssel foglalkozott, ismertette a problémák nemzetközi vonásait, elsősorban a Szovjetunió balkáni hegemóniára s az adriai tengeri bázisok megszerzésére irányuló törekvését. Rámutatott a délvidéki magyarság nehéz helyzetére s a szlavóniai és baranyai, zömmel szórvány magyarság megmentésére irányuló erőfeszítésekkel. Újból hangsúlyozta a DFT álláspontját, hogy Jugoszlávia szétesése esetén a délmagyaror szági területeknek vissza kell térniük Magyarországhoz. (Ez előadás külön cikk formájában kerül majd közlésre.)

Az előadó ezután három határozati javaslatot terjesztett elő:

1. 1945 április 4-e harmincadik évfordulója alkalmából.

2. Ford elnöknek tervezett jugoszláviai látogatása tárgyában.

3. A román kormányzatnak legutóbbi rendelkezései kapcsán.

1 iteli József főtitkár ismertette Dr. Radányi Oszkár nak azon javaslatát, hogy a DFT elnöksége tegyen kezdeményező lépést annak érdekében, hogy az amerikai törvényhozás a magyar kormányzatnak az érdemeit is örökítse meg, amiért a második világháború föl yamán oly sokat tettünk a Magyarországra menekült lengyel katonaság s polgári lakosság, valamint a francia hadifoglyok érdekében, ha az amerikai törvényhozás Derwinsky képviselő javaslatára úgy döntene, hogy Mihajlovics szerb csetnik tábornoknak emléket állít, amiért biztonságba helyezte a szerb földön földel ért amerikai pilótákat.

Dr. Nádas János, a MFB, az E.B. valamint az E. Vil. Szöv. nevében üdvözölte a közgyűlést s helyeselte a közgyűlés határozatait. Majd tájékoztatta a közgyűlést arról, hogy a magyarországi kövei Clevelandban tartózkodik s április 18-án egy vacsora keretében kívánja megünnépeltetni Magyarország szovjetorosz megszállását. A clevelandi szervezetek e kihívás ellen a leghatározottabban tiltakoznak, j

Secretary of State, a szenátus és képviselőház külügyi bizottsága elnökeinek figyelmét:

1. Tito, Jugoszlávia kommunisla diktátora 1944-45-ben a nyugati hatalmak szerencsétlen teheráni döntése mellett elsősorban a Szovjetunió katonai támogatásának köszönhette, hogy hatalomra került.

2. Tito és a jugoszláv kommunista párt vezetői 1944-45- ben mintegy félmilliónyi magyar, horvát, német lemészárlásával terrorizálta e népeket s tette lehetővé, hogy Tito már 1945 végén felszámolhatta a nyugati hatalmak által annyira támogatott koalíciós kormányzatot s azt kizárólagosan kommunista rendszerrel váltotta be. Tito és társai e tömegmészárlásokkal teljes mértékben kimerítették a genicid fogalmát s e bűncselekményeikért már régen nemzetközi bíróság előtt, kellett volna felelniök.

3. Tito, illetve a jugoszláv kommunista párt és Moszkva közt kirobbant 1948-as viszály a kommunista tábor belső vitája volt, de Tito s a jugoszláv kommunista párt egy jottányi! sem engedett a kommunista doktrínából. Bár elfogadta az Egyesült Államok közel 5 billió dollárt kitevő gazdasági s katonai támogatását, a nemzetközi fórumok előtt továbbra is a kommunista blokkal maradt szolidáris s e blokk által fontosnak ítélt minden kérdésben az Egyesült Államokkal szemben foglalt állást.

4- Az 1956-os magyar szabadságharc idején T itó világos bizonyítékát adta, hogy a kommunista rendszer fenntartását előbbre helyezi, mint a Moszkvától való függetlenséget. Ezzel Dulles Secretary of State-tel Brioni szigetén 1955 őszén kötött megállapodását is sutba dobta.

5. Tito és a jugoszláv kommunista párt vezetőszerepet játszott az un. semleges blokk megszervezésében, mely blokk következetesen a nyugati hatalmak ellen s a kommunista államok mellett foglal állást s végső fokon a kommunista világuralom előkészítésében játszik fontos szerepet.

6. Tito és a jugoszláv kommunista párt éppúgy, mint a Szovjetunió mindenkor az un. felszabadító mozgalmak mellett foglalt állást, azoknak a kommunista hatalomátvételt célzó harcát gazdaságilag s hadianyagszállítással támogatja, mint tette ezt Jugoszlávia Vietnamban is.

6. Az 1970-es horvát krízis óta Jugoszlávia ismét felzárkózott a Szovjetunióhoz, amit világosan bizonyított Jugoszláviának a legutóbbi közelkeletr krízis során tanúsított magatartása. S minden jel arra vall, hogy Tito hozzájárulását adta ahhoz, hogy halála esetére a Szovjetunió katonailag is megszállja Jugoszláviát, ha az állam egységét másképp nem lehet biztosítani.

7. 1 ito és kommunista rendszere Jugoszlávia ál-feder^tiv szerkezete ellenére is zsarnoki uralommal kormányozza Jugoszlávia valamennyi népét, mert csakis ily módon lehet e népeket arra kényszeríteni, hogy különböző történelmi tradíciók, kultúrájuk, vallásuk, sajátos népi érdekeik ellenére egy államban éljenek. így volt ez már a királyi Jugoszláviában. S így van ez a mai kommunista rendszerben is. Éppen ezért Jugoszlávia népei ma is, miként 1941-ben, csak az alkalomra várnak, hogy megszabaduljanak nemcsak az őket elnyomó kommunista rendszertől, de magától Jugoszláviától is.

Ily körülmények közt Jugoszlávia népei úgy tekintenék Ford elnök jugoszláviai látogatását, mint az őket elnyomó rendszerrel való cimborálást.

Éppen ezért Délmagyarország Felszabadító Tanácsa kéri Ford elnököt, hogy most, amikor a kommunista tábor Vietnamban bebizonyította, hogy nem hajlandó semmiféle szerződést, megállapodást sem betartani s következetesen halad előre végső céljának, a világkommunizmusnak megteremtése felé, mondja le e meghívás elfogadását s egyben utasítsa a Department of State-t az Egyesült Államok jugoszláviai politikájának revideálósára, mert a jelen politika folytatása csak további Vietnamokra s az Egyesült Államok hatalmi helyzetének teljes összeomláséhoz fog vezetni. Délmagyarország Felszabadító Tanácsának 1975 április 13-án megtartott közgyűlése mély megdöbbenéssel vett tudomást a román kormányzatnak arról a legutóbbi intézkedéséről, mellyel a magán, egyesületi, egyházi kézben lévő kultúrjavak (művészeti, vagy történelmi értékkel bíró tárgyak, vagy iratok) bejelentési kötelezettségét, esetleges állami tulajdonba való átvételét rendelte el.

Miután e rendelkezések végrehajtását éppen Erdély s a Partium magyarlakta területein kezdték végrehajtani, nyilvánvaló, hogy e rendelkezések legfőbb célja a Romániába kényszerített mintegy három milliónyi magyar kifosztása s a magyarság történelmi múltjára vonatkozó dokumentumok megsemmisítése.

Éppen ezért Délmagyarország Felszabadító Tanácsa csatlakozik a szabadföldi magyarság erdélyi szervezeteinek tiltakozásához s egyben annak a véleményének ad kifejezést, hogy miután a román kormányzat e legújabb rendelkezésével újból bizonyságot tett amellett, hogy saját alkotmányában adott biztosítékok s az Egyesült Nemzetek alapokmányában lefektetett elvek ellenére a Romániába kényszerített három milliónyi magyarság népi megsemmisítésére tör, a szabadföldi magyarság számára csupán egy lehetőség marad, felvenni a nyilt harcot a román imperializmus minden megnyilvánulásával szemben s egyben Érdél ynek Magyarországhoz való visszacsatolását követelni.

ELSZÁLLÍTOTTÁK az atommáglyát

i— A Saigontól északkeletre 150 mérföldnyi távolságban lévő Dalat városában ,—< a külügyminisztérium szóvivője szerint gyógyászati kutatások céljaira az Egyesült Államok meg 1960-ban 250 kilowatt erejű atommáglyát építtettek, amely az észak-vietnami kommunisták előrenyomulása következtében veszélybe került. A Pentagon közlése szerint azonban már a húsvéti hétvégen atomtechnikusok érkeztek az akkor már körülzárt városba, akik az atommáglyát leszerelték és a Csendes-óceán amerikai kézben lévő Johnslon-szigetére szállították. Az atommáglyát Dalatban a legszigorúbb amerikai ellenőrzéssel használták, hogy elejét vegyék melléktermékeinek atombomba felépítésére történő esetleges felhasználását.

HÍVATLAN vendég

Mint vihar előtt az árammal telített légkör villanásai, olyan volt a magyarság megmozdulása 1975 április 4-én a magyarországi szovjet uralom hivatalos kezdetének harmincadik évfordulóján.

A világ minden részében szétszóródott magyarság lélekben találkozott és egységesen tiltakozott a harminc évvel ezelőtt hozott politikai döntések és katonai intézkedések ellen, melyek a magyar nemzetet jogaitól megfosztották, a magyar népet rabságba süllyesztették és az országot kiszolgáltatták egy kommunista nagyhatalom politikai céljainak.

A tiltakozó szavak feltépték a régi sebeket, emlékeztettek minden magyart a történtekre. Figyelmeztették a ma, még szabadon élőket a várható veszélyre, követelték az igazságot Magyarországnak, melyért minden nemzetéhez hű magyar tovább harcol.

E szomorú és gyászos évforduló alkalmával a szabad országok politikusai és vezetői közül sokan kifejezték részvétüket. Ezek a részvétnyilvánítások jól estek, de nagy gyászunkban vigasztalást nem nyújtottak. Mint halott-gyalázás szertartásoknál, úgy terjedt a hír, hogy a washingtoni magyar követ, valószínű az otthoni urak utasítására öröm ünnepet tart. Ünnepli április 4-ikét és ennek kifejezésére körútazást tervez, hogy nagyobb városokban követségi fogadásokon koccinthasson azokkal, kik az elnyomókkal együttéreznek, vagy baráti köreikhez tartoznak.

Cleveland-ben ezt a fogadást április 18-ára tervezték, mely ellenőrizhetetlen hírek alapján nagyszabásúnak Ígérkezett.

~ Több százan kaptak meghívót terjedt a hír és a meghívó szövegében olvasható, hogy a fogadáson 1945 április 4-két ünnepelik.

A társadalmi vezetők egy része mindent megtett, hogy a követ a hangulatról meggyőződhessék. Saját benyomásaiból lássa a helyzetet, hogy az emigrációban élő magyarok nem felejtettek, nem alkudoznak, hanem az 1956-os szabadságharc eszméit követik és követelik a magyar nép szabadságát.

Dr. Nádas János heteken át folytatott munkájának

köszönhető az a megmozdulás, mellyel a clevelandi magyarság védekezett a kommunista betörés ellen.

Eredménye volt az elszánt tüntetés a fogadás épülete előtt, ahol a tüntetők a magyarság akaratát hirdették. Miért? Miért nem? Nem tudható. De a követ a fogadáson nem jelent meg. A meghívott vendégek is gyéren voltak. A követet képviselő tisztviselő, csak lézengett a kis csoportok között.

Ekkor történt a jelenet, gyászunkban komoly vigasztaló.

Egy fiatal magyar lány, a fogadás helyiségének nyitott ajtójánál állt és véletlenül, vagy a jó Isten akaratából, találkozott a követet képviselő tisztviselővel.

Én is voltam többször Magyarországon —- mondta mosolyogva — de úgy éreztem magam, mintha koncentrációs táborban lennék. Sajnálom azokat akik otthon élnek, mert nem szabadok, nem tehetik azt, amit akarnak.

A követ helyettesének arca megrándult. E nyilatkozatra nem számított. Kiutasította a fiatal lányt és felháborodva tiltakozott a meghívó nélkül belépők ellen.

A Plain Dealer’ április 19-iki száma tárgyilagos hűséggel ismerteti a történteket, mely újság közlemény nehéz levél lesz a washingtoni követség tarsolyában.

Nem a félretett rendszer kiszolgált öregei fogalmazták a mondanivalót, hanem az új nemzedék szabadon gondolkozó fiatalja, aki véleményét személyes tapasztalataiból alkotta.

A washingtoni magyar követség ünnepi bevonulása nem sikerült, mert a diadalmenet diszkapujára egy clevelandi magyar kislány gyászszalagot kötött.

Mint a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének északamerikai területi vezetője, bajtársaim nevében ennek a magyar kislánynak elismerésemet fejezem ki és gratulálok mindazoknak, akik magyarrá nevelték és megőrizték nemzeti érzéseit.

Magatartása legyen az idősebbeknek vigasztalás és remény. A fiatalságnak követendő példa. Az otthoni rendszerrel együttérzőknek figyelmeztetés, hogy ne kisérletezenek, mert nem jó a tűzzel játszani!

Kálnoki-Kis Tibor

MHBK

északamerikai területi vezető

A Pentagon becslése szerint a dél-vietnamiak kiszorítása következtében mintegy 600 millió és 1 billió között mozgó értékű katonai felszerelés és utánpótlás anyag veszett el a visszavonulás következtében, de jelentőségében mindez meg sem közelíti az atommáglyáét, amelyet idejében sikerült biztonságba helyezni. Saigonban vannak bizonyos komputerek is, ezek azonban régebbi típusúak ahhoz, hogy azokat a Szovjetunió meg akarná szerezni magának, ezért elszállításukra nem is történt intézkedés. Az egyik komputert hírszerzéssel kapcsolatosan használták, ezért fontos feladat lesz, hogy annak program -ját idejében megsemmisítsék, mielőtt az észak-vietnamiak Saigonba bevonulnának.

KAMBODZSA TÁMOGATÁSA - f>'|

elnök

beszéde után egyes hírügynökségek azt állították, hogy az elnök Kambodzsa támogatását elejtette. Nessen Ron, a Fehér Ház sajtófőnöke erre vonatkozóan azt a nyilatkozatot tette, hogy az elnök sajnálja a félreértést, de továbbra is szükségesnek tartja Kambodzsa segélyezését, amelynek 222 millió $ erejéig történő folyósítását három hónappal ezelőtt kérte a Kongresszustól mindmáig eredménytelenül.

Eredetileg úgy volt, hogy az amerikai követség lezárása után helikoptereken elszállított 86 amerikai, 159 kambodzsai és 35 más országbeli személlyel együtt a kambodzsai kormány tagjai is elhagyják a körülzárt fővárost, az utolsó pillanatban azonban a kormány tagjai visszamaradtak, egyedül Sau Kham Koy ideiglenes elnök távozott, akit Long Borét miniszterelnök ezért a vezetésre való alkalmatlansággal vádolt meg.