Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)
1975-04-03 / 14. szám
1975. ÁPRILIS 3. AZ ÚJSÁG 5. OLDAL. Somogyi Ferenc dr.: MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 4 1825-től 1920-ig •p . Folytatás —> ■ ' 3 ......... . , • VÖRÖSMARTY LÍRIKUS KORTÁRSAI Sí4 i BAJZA JÓZSEF *1* . SÓHAJTÁS Múltadban nincs öröm, Oly sok küzdés után Jövődben nincs remény. Örvény s hullám közűi Hanyatló szép bazáml Segélni part felé Miattad vérzem én. Egy csillag sem derűi. Miattad zeng panaszt Ki szívet alkotói, S örök bút énekem: S belé érzelmeket. Sötét felhőd alatt Szeretni lángolón Ez élet'gyász nekem. Hazát és nemzetet; Kinek hatalma szab Törvényeket, határt! Oh népek istene! Küldj egy reménysugárt. K , 1834 ÉBRESZTŐ Ébredj nagy álmaidból, S függjön rajtad daróc bár, Ébfredj, Árpád fia! S szembántó színzávar. Fölkelt a nap: hazádnak Becses, mikor hazáért Föl kell virulnia! Égő szívet takar. Ellenséges hadakkal Oh nemzet, nemzet, eszmélj Vittél ezer csatát, Becsüld meg tenmagad, Szívvéreden ezerszer Gyilkold le szolgavágyad, Vattád meg a hazát: Mely külföldhöz ragad; A felvirradt kor ismét Járj egyesült erővel, Igényli szívedet: Tégy egy szent fogadást: Vért nem kér, csák hazaért Hazádnak istenén kül Égő szerelmedet. Nem fogsz imádni mást! Igényli, hogy becsüljed Te népek óceánján Hóríod külföld felett; Hullámtól vert sziget. Védd, ápoldí, mikkel Isten Kit mint elsűlyedendőt Mégáldó földedet. Ezer jós emleget. Amit gyártott magyar kéz, Mutasd meg a világnak, Nevelt a hontélek, Hogy még erőd szilárd. Amit magyar zamattal Hogy ezredes fokodnak ihlettek a szelek; Új ezredév sem árt. Mi a rónák felett él, ’ Mutasd meg, mit vihet ki, Hegyaknában terem: ' Erős szívláng alatt. Mindaz nemes fajodnak Az elszántság hatalma, Erőt adó elem. És az érc akarat. Ébredj nagy álmaidból, Ébredj, Árpád fia! Fölkelt a nap: hazádnak Föl kell virulnia! 1845 '4 r - v ' . ; : ' • TÁG" ■ GARAY JÁNOS Áz ujolsó regényes (romantikus) és egyben az felső pépiés ,í költő Garay János (18í 2-1853) volt. A tolnai Szfekszátdon született. Apja nemes családból származott, dé kereskedéssel foglalkozott. Költői tehetségét édesanyjától örökölte. Középiskolai tanulmányait Pécsett végezte. Korán kezdett versel getni. Vörösmarty és Himfy költészete ihlette. A “Zalán futása" egyenesen arra indította, hogy “Csatár” címmel maga is eposzt írjon. 1834-ben megjelent művének kilenc képe Hunyadi János hőstetteit mutatta be. Közben a pesti egyetemen orvostudományi tanulmányokat kezdett, amelyeket azonban rövidesen irodalmi 'és nyelvészeti, meg bölcseleti tanulmányokkal cserélt fel. Ezek befejezése után a ”Regélő és Honművész ’ segédszerkesztője Iett.27) Igen sokoldalú írói tevékenységet fejtett ki. Verseket, rövid elbeszélésekét, tárcacikkeket, útirajzokat, történeti tanulmányokat, adomákat, színibírálatokat és számos színdarabot írt.28) 1837 végén a “Jelenkor munkatársa Iett.29) 1839-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1845- ban: a Kisfaludy-Társaság rendes tagjává, 1845-ben pedig áz utóbbi segédtitkárává választották. Az ország legnépszerűbb költőt sorába emelkedett. 1844-ben a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalmának felével, 100 arannyal tüntették ki. A “Jelenkor” munkatársai közül kilépett, a következő évben azonban újra fizetéses állást kellett vállalnia. Az egyetemi könyvtár díjnoka lett. 1848-ban az első független magyar kormány a pesti egyetemen a magyar nyelv tanárává nevezte ki, a szabadságharc után azonban ezt az állását elvesztette. 1850 elején az egyetemi könyvtárhoz került vissza. Könyvtártiszti állást kapott. Hamarosan betegeskedni kezdett, szemevilága is meggyengült. “Szent László" című kétkötetes eposzát3Ü) már csak tollbamondás útján tudta befejezni. Hosszas szenvedés után 1855 november 5-én húnyt el Pesten. Költészete átmeneti jellegűnek mondható. Regényes (romantikus) jellege abban nyilvánul meg, hogy történelmünk nagyjairól írt szebbnél-szebb költeményeket és balladákat. A balladában ő is a kor divatjának megfelelő szónokiasságot követi. Hazafias és szerelmi lírája osztatlan tetszést aratott. Színműveivel már nem ért el különösebb sikert. Szerelmi lírája mint ahogy például a “Messze visznek” és a “Hozd el, édes esti szellő” mutatja — könnyed élelmességet tükröz vissza. Amikor első feleségének — rövid félév után történt — halálát követően új házasságot köt, lírája a családi életboldogságának melegségével bővül. Hazafias lírájában Széchenyi eszméiért lelkesedik. Fajtájának szeretete a nemzet jövőjének bizakodó szemléletével párosul. Elbeszélő költészetét hangulatos, élénk előadás, választékosán szép költői nyelvezet jellemzi, szerkezet és jellemábrázolás tekintetében azonban már nem lehet kif ogástalannak minősíteni. Alaki szempontból a hexameterről a Nibelung-verselésre tér át.31) Balladáiban kevés a drámaiság, gyenge a szenvedélyek leírása, sok a szónokias lendület, de szívhez szóló a mondanivaló, amelyet — különösen a történelmi vonatkozásúakban — a kortársak általános tetszéssel fogadtak. Valamennyi közül talán a leghatásosabb a “Kont . Kisebb költeményei már a népies irány felé hajlanak. Ezek a versei jól szavalhatok és szinte kivétel nélkül politikai vonatkozásnak. Népies irányú költeményeihez kell sorolnunk “Az obsitos című elbeszélő költeményét is, amely a maga nemében páratlan és a költő igazi halhatatlanságát biztosította. Ebbén a szellemes és egészséges népies humorral megírt költeményben Garay — egy szekszárdi kiszo Igáit katona (obsitos)3:> nagyokat mondó elbeszélései alapján a napóleoni hadjáratokban résztvett magyar élményeinek történetét meseszerű elemekkel vegyíti. “Az obsitos" ennek következtében méltán mondható a “János vitéz” előfutárjának, mint ahogy Garay népies költészetét is joggal tekinthetjük — legalább részben — Petőfi Sándor költészetének előzményéül. KONT Harminc nemes Budára tart, Szabad halálra kész; Harminc nemes bajtárs előtt Kont, a kemény vitéz. Mind hősök ők, mind férfiak. Mind h ű és hazafi, —* Mint pártütőket hitlenül Eladta Vajdafi. Budán a bősz király előtt Megállnak zordonan; Szemükben a nemes harag, S a kar hatalma van. De trónusán áll a király, S szól ajkiról a gőg: “Földig boruljon térdetek. Ti vétkes pártütők! Szólott haraggal s bosszúsan, A harminc összenéz, — Harminc nemes bajtársival Kont. a kemény vitéz. “Nem úgy, kirá Iy”, kiált a hős; S megrázza ősz fejét; Vélnéd, egy erdő rengeti Hatalmas üstökét. “Nem úgy, király! az égre nem! A pártütő te vagy! Te tetted azt, hogy a hazán Az átok súlya nagy. Vért s éltet áldozott neked E nemzet székedért, S te rút gyűlölséggel fizetsz, Az Isten tudja, mért! Vagy visszavíjja ős hazánk Szabadságát karunk, Vagy érte küzdve, hű felek. Egyért s együtt halunk. De térdet, zsarnok úr, hogy így Dúlsz minket és e hont, Nem hajt neked, sem e serég, Sem Hédervári Kont!” Szólott haraggal s vakmerőn, Inkább meghalni kész. Sem hogy térdét meghajtaná Kont, a kemény vitéz. És bősszel a király viszonsz, — S király haragja nagy — “Halál reád, oly rút halál, Mint felségsértő vagy! Halál reád, nyakas vezér, Te itt is lázitól” S zordon mögötte feltűnik Az óriás bakó. Elsápad a nép, áll a hős, S áll a harminc nemes: Rajtuk Zsigmond pillantata Végiglen tévedez: * Kezemben élet és halál. Halljátok, pártütők! Ki térdel, annak élet int!” De nem mozdulnak ők! Mind hősök ők, mind férfiak, Mind hű és hazafi; Vérét a hős, ha halni kell, Nem retteg ontani. Hát vesszetek mindannyian, Haláltqk a bitó! Mond a király »— s így vesszen el, Ha kell, egy millió!” És mégyen a harminc nemes A gyászpiacra föl; Vérpallosával a bakó Kifárad, s újra öl. S a néma légbe nem vegyül Csak legkisebbke jaj; Csak a tömegnek ajkain Egy elnyomott sóhaj. Ki az, ki végsőnek maradt I A harmincból, ki ő? Hogy mindegyikkel társhalált Halhasson, a dicső? így áll az őserdők dísze, Az óriási cser, A fejszés hozzá sújtani Csak kételkedve mer. A cser bevárja a csapást; A bajnok visszanéz, S szemben fogadja a bakót Kont, a kemény vitéz. Mint bajnokot, mint férfiút, így illet a halál, Nem gaz, nem orv, egy honfi az, Ki most e törzsön áll. Az megtagadja Istenét Egy szolga életért; A hősnek egy rablét helyett Halála nyújt babért. Halálom, és a társaké Egy véres áldozat, Melyből a honnak üdv fakad, Zsigmondnak kárhozat!” Szólott a hős, sújt a bakó, A nap homályba vész —> így halt el a harminc nemes, S Kont, a kemény vitéz. S a néma légbe nem vegyül Csak legkisebbke jaj; De a tömegnek ajkain Kél lázadó moraj. “Zsigmond király, zsarnok király!- S a zsarnok vére fagy «— ítéleted törvénytelen, Az ország foglya vagy!” AZ OBSITOS I Az obsitos és Napóleon Hárman valának együtt, a potrohos bíró. Egy obsitos vitéz, és a furfangos író; A többi asztaloknál együtt és szerteszét, Vidám parasztlegények itták a hegy levét. Ott ültek, iddogóltak vecsernye óta már. Keringett és fel is dőlt a bujdosó pohár; Mátyás király sem nyert tán több éljent a Dunán, Mint mennyit Háry János, az obsitos magán. S volt is miért e nagy zaj, ez éljen-háború, Az obsitosnak párját nem látta hat falu, A szem, a száj elállott merész beszédein, Ország-világ csodálta vitézi tettein. Most is kezébe kapván az öblös meszelyest, Kalandos életéiből regét regére kezd; Hol s merre járt, mit látott, mit tett ő s társai, S hallgatva függtek rajta mindnyájuk ajkai. Ö, ki ármádiákat vert széjjel egymagán. Túl -jára hadnagyával az Óperencián, Ki francia fejekkel sátrát körülraká, És a világ végénél lábát lelógatá. “De még ez mind csak semmi”, szokása mondani, S közelb csoportosulnak a többit hallani. “Mit! semmi? — mond a bíró a soknál is sokabb, Igyék, komám!” és isznak mindnyájan, mint a csap. Nem addig van — kiált most a furfangos diák, A legjavát elhagyta — és most őt hallgatók Kendtek még mit sem tudnak, ha egyet él nein mond, Hogyan fogá el bátyó a nagy Napóleont.” “Hm! mond az obsitos hős. — a nagy Napóleon! Nagy ő a franciák közt — és vállán egyet von. De, engem úgy segéljen, nem a magyar között, S hát még — veté utána —< magyar huszár előtti” És itt magát értette az obsitos baka. Ámbár lovon soh sem volt éltében jómaga; De annyit emlegette és annyiszor lovát, Hogy végre is huszárnak kellett hinni magát. Hol volt, hol nem, bizonnyal már meg nem mondhatom, Kétszázezer vitézzel jött ránk Napóleon, Mi tán mindössze százan, vagy kétszázan valánk, Mind nyalka szép huszárok, mind tűz és annyi láng.” A furfangos diák itt szörnyet prüsszente rá, ' De Háry ő beszédét tovább is folytató: Kétszázezernek ellen kétszáz az angyalát! Mit gondol kend, bíró úr, ki adta meg torát?” “Ki adta volna, hát ki?” <— viszonz a kérdözött. Csak volt a kapitányban ész, és nem ütközött?” “Volt ám, de volt kurázs is, komék, és mekkora; Megütközénk biz, és hogy!” — kiált a vén baka. Magam valék az első, ki közbevágtaték, Hullott a franciája, mint hull a fű, a jég! A nap megállt fölöttünk bámulni a csodát, Kétszázezret hogy vert meg kétszáz, az angyalát!“ És a diák újonta szörnyet prüsszente rá, De Háry ő beszédét tovább is folytató; Futottak már a frankok, mint szélben a katáng. Utánuk a magyarság, hogy szinte fulladánk! S ím a futóknak közte meglátom a vezért, Aranykengyelben Iába, lovával szél sem ért, De én is paripámat utána rugtatom, S egy sűrű erdő szélén r- vitézül elfogom. Az angyalát! kiálték, s megcsípem őt nyakön, — Most valid meg, úgy-e hogy te vagy a Napóleon?” “Való, ami való — szólt — vitéz, hogy az vagyok, Csak éltemnek kegyelmezz, adós nem maradok. Kérj tőlem, ami tetszik, vitéz magyar legény, A franciák császára kincsekben nem szegény!” “Az angyalát kiáltom — uram, nem addig a! De jősz a kapitányhoz, lánchordta francia.” És a diák újonta szörnyet prüsszente rá, De Háry ő beszédét tovább is folytató: Mentünk és mendegéltünk, s kiérvén a síkon, Egy hatlovas hintó áll előttünk gazdagon. A hatlovas hintóbán egy úri asszony ült, Aranytól és gyémánttól ruhája nehezült, Amint reánk tekinte: Oh, Jézus Mária! Kiáltó; mert hogy ő volt Mária Luiza. “így kelbe téged látnom, óh nagy Napóleon! Én nagy felségű férjem, kegyetlen láncokon? S ki vagy te, jó vitézem, ki őtet elfogad?” “Vitéz Joannes Háry, mondám — az angyalát!” Halld, amit én tenéked itt mondok, jó vitéz —> Szólt most az úri asszony, s mélyen szemembe néz —> Te oly vitézi tettet követtél itten el, Minőt még egy magyar sem, mely nagy díjt érdemel. Ha őt te elbocsátod, ígéretet teszünk, Hogy holtom- s holtodiglan enyém-tied leszünk.” “Az angyalát! kiáltám, felséges asszonyom, Tudom, mi a becsület, legyen szabad rabom. Szép asszonyért, szép lányért az igazi vitéz Tűzet-vízet kiállni, pokolba menni kész, Vitéz Joannes Háry igaz magyar nevem, Üljön fel a császár úr, itt van reá kezem I” És a diák szörnyűén s nagyot prüsszent közé, De Háry ő beszédét ekképen végezé: “Mondottam és a császár legott elvágtatott. De két kezembe két szép aranyórát nyomott. Az egyiket, gondoltam, kapitányomnak hagyom, A másikat későbben elkérte hadnagyom; Az angyalát! csak egyet tartottam volna meg. Mert most el is hihetik, nem is, kigyelmetek.” De ők hitték mindannyin, a potrohos bíró, A vígadó legények, meg a gonosz író,......................4 A furfangos diák is nagyot hörpintve szólt: Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt. . JEGYZETEK s7^ A Regélő és Honművész’’ volt az első magyar szépirodalmi és divatlap. Mátray Gábor (1797-1875) író és zeneszerző indította meg 1833-ban. Mátray ugyanebben az évben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1837-ben a Nemzeti Színház igazgatójává választották, ezt a tisztségét azonban rövidesen feladta, mert József nádor a Magyar Nemzeti Múzeum anyagának rendezésével bízta meg, 1846-ban pedig a Széchenyikönyvtár őrévé nevezte ki. Zenetörténeti kutatásai során Tinódi Lantos Sebestyén dalait és régi magyar énekek daliamait jegyezte le s ő adta ki az első nagyobb magyar népdalgyűjteményeket. 28) Garay János színművei: “Jós ige" (később: “Árbocz”), Ország Ilona , Az utolsó khán”, "Bátori Erzsébet”, “Az utolsó magyar khán”, * Borbála királyné kegyence”. Más művei: “Garay János versei” (1843), “ToIIrajzok” (1846), “Frangepán Kristófné” (pólyadíjnyertes költői elbeszélés, 1846), “Bosnyák Zsófia” (legenda, 1847), Az Árpádok történeti balladák- és mondákban” (1847 és 1848), “Újabb versei” (1848), “Szent László" (2 kötetben; első kiadása: Egerben 1851-52, második kiadása: Pesten 1854, harmadik kiadása: ugyanott 1865), “Összes költeményei" (1855), “Garay János összes munkái” (5 kötetben, Budapesten 1866). 29) A ‘'jelenkor" című politikai lap kiadására közvetbnül halála előtt Kisfaludy Károly kapott engedélyt, amelyet lelmeczy Mihályra ruházott át. A lap 1832 január 1-én indult meg,1843-tól Széchenyi István gróf sajtóorgánuma lett. Szerkesztését 188 április 18-án Királyi Pál vette át, de a lap június 29-én már regszűrit. 1875 január 1-én Talabér János és Füssy Tamás szerkeztésében ugyanezzel a címmel politikai és egyházpolitikai napila indult, de csak szeptember 15-ig jelent meg. 30) A jellegzetesen romantikus elbeszélő költemény tposz) a történelmi múlt felidézésével különösen nagy hatást keltet Hatom kiadást ért meg. (Lásd a 28. jegyzetben.) 31) A Nibelung-verselés páros rímelésű négysoros venzakokat basznál, amilyenekben a “Der Nibelunge Iiet” című némt középkori eposz íródott. 1815 után Uhland Johann Ludwig (137-1862) német költő újította fel és népszerűsítette balladáiban. Gcay az ő példáját követte. 32) Az “obsitos” szó a német "Abschied” szóból szánazik és olyan kiszolgált katonát jelent, aki — akkoriban 12 évi zolgálat után — végleges elbocsátását igazoló “elbocsátó levelet’* (“Abschied”-ot) kapott. “Obsitos” katona csak legényei állományú egyén lehetett. *— Folytatjuk ~i DÉLMAGYARORSZÁG FELSZABADÍTÓ TANÁCSA 1975. ÉVI KŰZGYÜÉSE Délmagyarország Felszabadító Tanácsa a dékagyarországi területeknek Tito kommunista Jugoszláviájáé való visszakényszerítésének 50. évfordulója jegyében 195 április 13-án vasárnap délután félnégy órakor a nyugnoldali magyar evangélikus egyház kis-termében rendezi reg szokásos évi közgyűlését. (Cleveland, West 98 St. és ienison Ave.). A közgyűlésre szeretettel hív juk és várjuk , DFT minden tagját, a DFT barátait, a magyar emigrácis szervezetek képviselőit s az elszakított területeink sorsé szívükön viselő minden magyar testvérünket. A KÖZGYŰLÉS NAPIRENDJE: 1. Dr. Lelbach Antal elnök: Megnyitó. 2. Titeli József főtitkár: Évi jelentés. 5. Ifj. Zolnay Mátyás pénztáros: Beszámoló, 4. Homonnay Elemér: A délszláv kérdés és Jélmagyarország. 5. Hozzászólások. Javaslatok. Határozatok. A DFT elnöksége ezúton is kéri tagjait tagdiik (évi 5 $) rendezésére. A * Virrasztó előfizetésének regújítására (évi 5 $ hajópostával). A közgyűlésen megjelenni nem tudó tagjainkf kérjük, hogy a főtitkár címére (Mr. József Titeli, 11720 lamlin, Cleveland, Ohio 44120) küldendő rövid üzenettc jelentkezzenek. Lakcímváltozás bejelentését, valamint aagdíjak s előfizetési díjak beküldését is erre a címre kérjükA csekket, vagy a pénzes-utalványt kérjük: “Council foiLiberation of Southem-Hungary” névre kiállítani. 1975 március. ■■jgjlEftí1': Dr. Lelbach Antal, InöiU Titeli József, főtitkár
