Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-03-20 / 12. szám

SECOND-CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND, OHIO 44101, USA. RETURN POSTAGE GUARANTEED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Ohio 44113 Telephone: (216) 696-3633 EGYES SZÁM ÁRA: 25 cent KATONAI ZENDÜLÉST VERTEK LE -Március 5-én este a Lisszabontól északra mintegy 60 mér­­földnyi távolságban lévő Táncos katonai támaszpont ejtő­ernyős alakulatai felzendültek a fegyveres erők mozgalmá­ban résztvevő radikális baloldali vezetők ellen. Megbom­bázták, majd elfoglalták a lisszaboni repülőteret és való­színűleg a kommunista kézben lévő Portugál Rádiót is, amely röviddel a bombázás után elhallgatott. A kormány tulajdonában lévő Nemzeti Rádió ugyanakkor orosz kato­nanótát kezdett játszani, majd felhívást intézett a hallga­tósághoz, hogy vonuljon ki az utcára, mint ahogy a múlt év szeptember 28-án tette, amikor a kommunisták a kadá- Iyokat állítottak fel az utcákon és addig tüntettek, amíg Antonio de Spinola tábornokot, a katonai kormányzat ak­kori vezetőjét lemondásra nem kényszerítették. Más zendülők a repülőtér elfoglalásával egyidőben a közeli tüzérségi laktanyát bombázták és támadták meg. A kormányhű csapatok mindkét megmozdulást fegyveres köz­belépéssel nyomták el. A harcok folyamán egy ember életét vesztette, 14 pedig megsebesült. A tüzérségi laktanyát ost­romló zendülőket a kormánycsapatok körülzárták, mire azok megadták magukat. A katonai zendülés mögött állítólag Antonio de Spinola tábornok állott, aki a megmozdulás kudarca után feleségével és 18 katonatiszttel együtt három helikopteren az egyik spanyolországi légitámaszpontra me­nekült. Diplomáciai körökben úgy tudják, hogy Spinola Brazíliától kér menedéket. A portugál haderő baloldali ve­zetői a felkeléssel kapcsolatban az amerikai követ eltávo­zását is követelték. Otelo Saraivo de Carvalho brigadéros tábornok sze­rint Carlucci Frank amerikai követ biztonságért a portugál kormány nem tud kezességet vállalni. Carlucci követ ezzel szemben kijelentette, hogy meggyőződése szerint a portugál kormány képes és hajlandó is gondoskodni biztonságáról. Az amerikai követség épületét jól felfegyverzett katonai csapatok őrzik. A külügyminisztérium a leghatározottab­ban visszautasította azt a feltevést, mintha a zendülésben Amerikának valamilyen szerepe lett volna. brancisco da Costa Gomes elnök az ország népéhez intézett rádióbeszédében elítélte az ellenforradalmi kalan­dot , amellyel 16 tiszt megoszlást akart teremteni a fegy­veres erőkön belül, mert az polgárháborúra vezetett volna. A baloldali katonai vezetők kijelentették, hogy politikai ere­jüket állandósították. A portugál-spanyol határt lezárták. Spanyolország nyilatkozatot adott ki. hogy a portugáliai eseményekben semmi része sem volt. A zendüléssel a kom­munisták megint előbbre jutottak. Goncalves Vasco kor­mányába még egy kommunista-párti miniszter, kerül be. EURÓPA BIZTONSÁGA - A' '"71’;; tonsági konferen­cián 33 európai ország — köztük a Vatikán és Monaco r— kiküldöttjei az Egyesült Államok és Kanada képviselőivel együtt kimerültén és gyanakodva vívják utolsó küzdelmei­ket. A legtöbb kérdésben már valamiféle megállapodásra jutottak, — ahogy előre kikötötték, meggyőzés és nem sza­vazás alapján, *— mert a Nyugat sokat engedett. Most arról tárgyalnak, ami a nyugatiak felfogása szerint az európai biztonság sarokköve. Ez pedig a nagyobb csapatmozdula­­lok és hadgyakorlatok előzetes bejelentése és azok kölcsönös megszemlélése. Az erre vonatkozó javaslatot a NATO- országok tették. A Szovjetunió hozzájárult a kérdés meg­vitatásához, a megállapodást azonban a bejelentés módja és az érintett területek kijelölése tekintetében mutatkozó el­lentétek akadályozzák. A szovjetnek az az álláspontja, bogy a bejelentést elég lenne 5-6 nappal előbb és csupán a kelet­nyugati határ mentén 60 mérföldes (100 kilométeres) öve­zeten belül megtenni. A Nyugat ezzel szemben 35-50 napos előzetes bejelentéshez ragaszkodik, a vonatkozó területet pedig 600 mérföldes (1000 kilométeres) övezetben akarja meghatározni, amely nyugaton az egész Nyugat-Európára, Keleten pedig Moszkváig terjedne. Fia a Szovjetunió nem enged, akkor a konferencia munkája jóidőre fennakadhat, ami a szovjetnek nem érdeke. A NAI0 /— Nyugat-Németország unszolására — már ki­csikarta azt az elvileg eléggé jelentős megállapodást, amely­nek értelmében a határokat az érintett felek beleegyezésével békésen meg lehet változtatni. A most viatatott bejelentést a NATO azért tekinti fontosnak, mert a konferenciával párhuzamosan Bécsben a haderő- és fegyverkezés-csökken­tésről is folynak a tárgyalások, de azok eddig még jóformán semmi eredményt sem értek el. Ennek az az oka, hogy a csapatok létszámában nem tudtak megegyezni. A NATO azt javasolta, hogy az idegen és a "nemzeti haderő együttes létszámát mindkét oldalon 780.000 főben rögzítsék, ami nagyjából a NA10 európai haderejének felel meg. A Szovjetunió viszont a mostani erőviszonyok rögzítését kí­vánta, mert ez számára sokkal előnyösebb lett volna. A varsói egyezmény hadereje ugyanis 925.000 főből áll, a­­melynek majdnem a felét, 460.000 főt, a Kelet-Németor­­szágban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyar­­országon állomásozó szovjet alakulatok teszik ki. A NATO haderejében az "idegen” (amerikai) katonaság létszáma vi­szont csak 193.000. A genfi konferencián a NATO országai érthető mó­don a nagy szovjet haderő mozgását szeretnék szerződési alapon ellenőrzés aló vonni. Nem meglepő, hogy Románia PORTUGÁLIÁBAN és Jugoszlávia egyetértett a NAIO országaival, hiszen mindkettőjüknek legalább annyira kell tartani a meglepetés­szerű szovjet csapatmozdulatoktól, mint a szomszédos nyu­gati országoknak. Románia azt is javasolta, hogy idegen csapatok csak akkor léphessenek be valamelyik ország te­rületére, ha ehhez a kérdéses ország kormánya "szabadon hozzájárul”. Később a románok ezt a javaslatukat kény­telenek voltak visszavonni és azzal a javaslattal pótolni, hogy egyetlen állam se alkalmazhasson másik állammal szemben fegyveres erőszakot. Az utóbbi ellensúlyozására a szovjet szükségesnek tartotta a nemzetiségek, illetve a ki­sebbségi állampolgárok jogainak pontos meghatározását. A konferencia még az eszmék szabad áramlásával, a népek és egyének szabad érintkezésének biztosításával óhajt foglalkozni, ami az oroszoknak megint nem tetszik, de akadályokat ez elé nem gördítenek, mert az eddigi meg­állapodásokban máris annyi kibúvó van. hogy a szöveget úgy értelmezhetik, ahogy ők akarják. v A megbeszélésre váró negyedik kérdés az európai biz­tonság és együttműködés intézményesítése céljából állandó szervezet, vagy fórum létesítésére vonatkozik. Ezt a szovjet eleinte igen fontosnak találta, a Nyugat pedig nem nagy lelkesedéssel fogadta. Újabban a szerep felcserélő dött. A szovjet ellenzi az állandó szervezet életrebívását, mert attól fél, hogy azon keresztül Amerika lehetőséget kap arra. hogy Európa ügyeibe — egész az Uraiig *— beleszólhasson, a kis nemzetek pedig fórumhoz juthatnának, ahol panaszai­kat, kívánságaikat előadhatnák. AZ ELNÖK INDUL A VÁLASZTÁSON — A Republikánus Párt március 6-tól 8-ig országos párt­­levezetői értekezletet tartott Washingtonban, amelyen 275 J kiküldött helyi párlvezető jelent meg az ország minden részéről. Az értekezleten történtekről később még talán rész­letesebben be tudunk számolni, most csak az UPI tudósí­tása nyomán az értekezlet fénypontjáról, a március 7-én megrendezett díszvacs iáról adunk tájékoztatót, amelyen Ford elnököl rendkívül meleg fogadtatásban és lelkes ün­neplésben részesítették. Amikor az elnök a terembe lépett, a jelenlevők felálltak helyükről, aztán két egész percen és 45 másodpercen át zúgó tapssal ünnepelték. A jelenlévők csak akkor hagyták abba a tapsol, amikor az elnök humo­rosan megjegyezte, hogy beszédjének ideje rövi debb és rö­­videbb lesz s talán éppen ezt akarják, azért tapsolnak. A hallgatóság később az elnök beszé dét is nagyon sokszor szakította meg helyeslő tapsolásával. Az elnök beszédében a párt nehéz helyzetével foglal­kozott és megerősödésének lehetőségeire mutatott rá. Sátrat kell emelnünk — mondta többek között, —< amely elég nagy lesz ahhoz, hogy mindenki elférjen benne, aki törődik ennek a nagy országnak sorsával és hisz abban, bogy a Republi kánus Párton keresztül elég munkát végezhet közös cél­jaink megvalósítása érdekében . A párt győzelme ^ sze­rinte i— attól függ, bogy a kormányzat tud-e kézzelfogható eredményeket elérni a recession” (a termelés visszaesése), az infláció (a pénzhígulás) és az energia-hiány megszünte­tése terén. Az elnök kijelentette, hogy meggyőződése szerint kormányzata mind a három célt el tudja érni s ennek az alapján indulhat a következő elnökválasztáson, amelyen nyerni óhajt (“I intend to win ). Az elnök bevonulását Growald H. Richard UPI-tu­­dósító megállapítása szerint olyan lelkes ünneplés követte, amilyent bármelyik " rock star is méltán megirigyelhetett volna. Tízes éveikben lévő lányok és meglett korú anyák egyformán csókot dobáltak az elnök felé. Amikor pedig azt jelentette be. hogy az elnöki választáson való indulásának semmi feltétele, illetőleg akadálya sincs, a jelenlevők fel­ugrottak ülőhelyükről és állva tapsoltak. A "Scripps-Howard Newspapers tudósítása már ar­ról is értesült, hogy Ford elnök a párt konzervatív szárnyá­nak nyomása ellenére Rockefeller A. Nelson elnökhelyettes­sel együtt szándékozik az elnökválasztáson indulni. Az elnök megbecsülése Rockefeller iránt semmit sem csökkent és tá­mogatása vele szemben ugyanolyan erős, mint amikor az elnökhelyettesi méltóságra jelölte. A tudósítás ezt a véle* ményt a Fehér Ház hivatalos tényezőinek nyilatkozatba alapítja. AGGASZTÓ, DE NEM REMÉNYTELEN -Lón Nol kambodzsai elnök elmozdította állásából Sosthene Fernandes tábornokot, a katonaság főparancsnokát, akit bírálói visszaélésekkel vádoltak, de ezeket a vádakat bebi­zonyítani sohasem tudták. Az ő hibájának tartják, hogy a két hónap óta tartó harcok során a lázadók egyre na­gyobb teret tudtak maguknak biztosítani. Fernandes utód­jául Lón Nol elnök Sak Sutsakhan altábomgyot nevezte ki, aki azelőtt Sihanouk Norodom herceg munkatársa volt. A lázadó kommunista egységek heves ágyútűzet zú­dítottak a Mekong-lolyó környékén lévő kormánycsapatok támaszpontjaira. Mózsártűz alá vették a Phnom Penhtől délkeletre mintegy 55 mérföldnyi távolságra eső Neak Luong és Banam városokat. A fővárostól északra csupán 6 mérlöldnyire lévő Prek Phneou benzinraktárát mozsarak­kal lőtték, de nem sok kárt okoztak. A Pochentong repülő­teret és a fővárost a kommunisták újból ágyúzták. Az egyik lövedék az amerikai teherszállító repülőtől 50 yardnyira robbant. A brit légierők repülője 50 brit polgárt szállított ki Phnom Penhből. Lón Nol utasította Long Borét miniszterelnököt, hogy kormányát szervezze át, az országgyűléstől pedig olyan tör­vény sijírgős megalkotását kérte, amely lehetővé teszi a gaz­dasági és biztonsági bűncselekmények miatt halálraítéltek haladéktalan kivégzését. Schlesinger James honvédelmi miniszter nézete szerint Phnom Penh helyzete aggasztó, de nem reménytelen. A kambodzsai kormánynak még mindig 50%-os lehetősége van a nehézségek átvészelésére. Ha a kormánycsapatok nem fogynak ki a lőszerből, a főváros túléli a száraz év­szakot. Ford elnök továbbra is változatlanul kéri Kambodzsa részére a külön katonai segély folyósítását. A szenátus Foreign Aid albizottsága 4 szavazattal 3 ellenében már hozzájárult 125 millió $ katonai, 50 millió $ gyógyszerellá­tási és 75 millió $ élelmezési segély kiutalásához. Az elnök reméli, hogy a teljes bizottság is rövidesen eleget lesz kéré­sének. Mansfield Mike szenátor szerint a kambodzsai béke Lón Nol elmozdításán múlik. Ezt a véleményét St olt Hugh szenátor is osztja, Ford elnök azonban nem tékáéi helyén valónak, hogy kormánya egy másik állam lejének lemon­dását kérje. Mansfield szenátor egyébként Sihanouk her­ceggel 1970 óta szoros kapcsolatban van. Sihanouk, aki Pekingben ellenkormányt alakított, néhány héttel ezelőtt táviratot küldött Mansfieldnek, amelyben azt közölte, hogy Kambodzsában addig nem lehet békéről tárgyalni, amíg Lón Nol marad a kormányzat élén. DÉL-VIETNAMBAN ORSZÁGSZERTE TÁMADNAK A KOMMUNISTÁK -Ki na és a Szovjetunió között áthidalhatatlanoknak tűnő el­lentétek vannak, mégis egyaránt ellátják mind Kambodzsa, mind Dél-Vietnam kommunista erőit a támadásaik sikeré­jhez elengedhetetlenül szükséges fegyverekkel, lőszerrel és élelmiszerekkel. A párizsi fegyverszüneti egyezmény a má­sik oldal támogatását Amerikának nemcsak jogává, hanem egyenesen kötelességévé tette, a támogatás megadását azon­ban a Kongresszus huzavonája késlelteti. Dél-Vietnamban a kommunista támadások a saigoni katonai parancsnokság megállapítása szerint országszerte folynak, a f ehér Ház szóvivője szerint pedig szokatlanul erősek. Ez a tény talán az utolsó pillanatokban a Kongresszust is jobb belátásra bírja és hozzájárul annak a 500 millió $-os rendkívüli se­gélynek a kiutalásához, amelyet Ford elnök kért Thieu Van Nguyen dél-vietnami elnök kormánya számára. A legújabb jelentések szerint a kommunista erők tan­kok támogatásával kierőszakolták Dau Tieng elfoglalását. Dau Tieng Saigontól északnyugatra 35 mérföldnyi távol­ságban van. A kommunistáknak csak 28 óráig tartó utcai harcok után sikerült birtokba venniük. Dau Tieng városá­val már az ötödik kerületi székváros került kommunista kézre Dél-Vietnamban. Ban Me Thuot birtokáért heves harcok folynak. A dél-vietnami kormány óriási csapategységei vonultak fel a csatatérre. Helikopter-hullámok bombázták meg a kom­munista állásokat, aztán a repülőgépeken odaszállított csa pategységek indultak harcba az észak-vietnamiak ellen, hogy a város ellenőrzését biztosítsák maguknak. Ban Me 1 huot szintén az egyik dél-vietnami tartomány székvárosa. LEHET, HOGY BREZHNEV LÁTOGA­TÁSA ELMARAD - Amikor 1972-ben Nixon M. Richard elnök látogatást tett Moszkvában, megállapodás történt, hogy az akkor elindított détente politika jegyében a két ország vezetői évenként találkoznak egymással. A megállapodáshoz híven 1975 jú­niusában Brezhnev vissza is adta Nixon látogatását, majd a múlt év júniusában megint Nixon elnök kereste fel Brezh­­nevet Moszkvában. A negyedik találkozásra Ford elnök japáni és dél-koreai látogatása nyújtott alkalmat. Brezhnev kezdeményezésére ez a negyedik találkozás Vladivostok közelében történt meg. Ezen a találkozón beszélték meg az idei találkozás kérdését. Brezhnev akkor azt mondta, még június előtt szeretne Amerikába jönni, Kissinger külügymi­niszter pedig az újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy Brezh­nev látogatására már a tavasz folyamán sor kerül. Miután a Szovjetunió januárban indulatosan vissza-HUNGARIAN INDEPENDENCE DAY WHEREAS, March 13th mark the One Hundr ed and Twenty-Seventh Anniversary of Hungary s War of Independence of 1848; and WHEREAS, Hungarian Independence was a result of the valor, gallantry, and spirit of the God-fearing Hun­garian people who let it be known that all men are born to be free form tyranny and dictatorship; and WHEREAS, Under the leadership and courage of such patriots as Louis Kossuth, Alexander Petőfi, the War of Independence resulted in victory for the Hungarian people; and WHEREAS, Hungarian History demonstrates to the whole world that the Hungarian people are always ready to protect their freedom; and WHEREAS, This is the Seventy-Third year that the Hungarian community is sponsoring memorial ceremonies marking the War of Independence; and WHEREAS, Our community has been enriched with the beautiful heritage and culture of the Hungarian people. NOW THEREFORE BE IT RESOLVED, That the Board of County Commissioners joins the ninety-four thousand American-Hungarians in Cuyahoga County in remembering tbis anniversary. BE IT FURTHER RESOLVED. That the Board oi County Commissioners declares March 15, 1975 as HUNGARIAN INDEPENDENCE DAY in and throughtout Cuyahoga County, in tiibute to those gallant men who laid down their lives and sacrificed their futures, throughout Flungary s history, in resistance of tyranny and dictatorship. CUYAHOGA COUNTY COMMISSIONERS Frank R. Pokorny, President Hugh A. Corrigan Seth 1 aft M I ,o~-, leiten i J, lit/j utasította a tervezett amerikai-szovjet kereskedelmi szerző­dés megkötését, a Fehér Ház a látogatást a tavasz folya­mán túl korainak találta, ezért júniusra tervezte. Néhány héttel később az a vélemény alakult ki, hogy a látogatást jobb fenne júliusra halasztani. Kissinger és Gromyko genfi találkozása óta újabb halasztásról kezdtek beszélni s a lá­togatás időpontját szeptemberre emlegették. Ezek a halo­gatások Brezhnev betegségével nincsenek összefüggésben, Politikai természetük tagadhatatlan. Ezektől függetlenül könnyen lehet, hogy Brezhnev látogatása végleg elmarad, de nem politikai, hanem személyi okból. A szovjet pártve­zető legutóbbi nyugat-európai látogatása után ugyanis az a hír kapott lábra, bogy betegsége komoly és nemcsak hét hétre történt visszavonulásának oka volt, hanem a Kremlin­­ből való távozásának is oka lehet. HARMADIK PÁRT - A Republikánus Párt konzervatív, vagy Rea­gan -szárnya mindent elkövet majd, hogy Rockefeller elnök­­helyettes indulását az elnökválasztáson megakadályozza, lia valamilyen oknál fogva Ford elnök mégsem indulna. A konzervatívok részéről máris felmerült az önálló konzerva­tív-republikánus harmadik párt gondolata. A harmadik párttal való kísérletezés nem új Amerika történetében. A XX. század elején 1912-ben Roosevelt I heodore indult a Progressive Party” jelöltjeként. Való­színű Taft Howard William győzelmének csökkentésével 4.1 millió szavazatot szerzett és 6 államot nyert meg. 1924^ ben a progresszív párt jelöltje LaFollette M. Robert volt, aki már 4.8 millió szavazatra tudott szert tenni, de az álla­mok közül egyedül saját állama, Wisconsin támogatta. I948-ban a progresszívek a demokrata Wallace Henryvel kísérleteztek, aki kapott is 1.1 millió szavazatot, de nem tudott egyetlen államot sem megnyerni. Ugyanakkor Thur­mond Strom South Carolinából a déli demokratákat lázi­­totta fel a demokrata pártnak a polgári jogokkal kapcsola­tos állásfoglalása ellen. States Rights pártja révén vala­mivel több szavazatot szerzett, mint Wallace, de csak négy déli állam támogatta. 1968-ban az American Independent Party Wallace Georgeot jelölte. Wallace 9.7 millió sza­vazatra tett szert, de csak öt déli állam támogatását nyerte el. A ráadott szavazatok csak gyengítették a republikánus Nixon M. Richard és a demokrata Humphrey Hubert esé­lyeit. Nixon csak mintegy félmilliónyi szavazattöbbséggel került a Fehér Házba. Wallace elhagyta a függetlenségi pártot, amely így 1972-ben új jelöltet állított Schmitz A. John kongresszusi képviselő személyében, akinek republi­kánus megbízatása éppen lejárt. Ö is kapott egy millió szavazatot, de az államok közül egy sem támogatta. Nixon M. Richard Schmitz indulása ellenére fölényes győzelmet aratott McGovern George-dzsal szemben. A harmadik párt győzelmére a történelmi példák alapján nem sok remény van. Sikeres megoldásnak látsza­na Reagan Ronald jelölése Wallace George-dzsal, mint elnökhelyettessel; nagy kérdés azonban, hogy Wallace vál­­lalná-e — harmadik párt részéről — a második helyet

Next

/
Thumbnails
Contents