Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)

1975-02-13 / 7. szám

1975. FEBRUÁR 13.

AZ ÚJSÁG

5. OLDAL.

Somogyi Ferenc dr.:

MAGYAR

NYELV ÉS IRODALOM

■t

1825-től 1920-ig

r- Folytatás <—

X ' * , ' -,i\ »31/1/ f; • ' * ’

Vörösmarty Mihály

! DRÁMAI KÖLTÉSZETE

Vörösmarty Mihályt különös becsvágy fűtötte, bogy drámaíró legyen. “ Zsigrnond király címmel már 1823-ban ötfelvonásos drámát, Korit címmel 1825-ben másik történelmi drámát, 1826-ban ‘Hábador címmel drámai költeményt, majd “ágiamon címmel 1827-ben szomorújátékot írt. Később a drámar költészet művelése terén bizonyult a legtermékenyebbnek. Sikere nem elégítette ki becsvágyát. Drámai müvety kórtársai sem fogadták osztatlan tetszéssel, mert azokból hiányzott a színpadi batáskeltés varázsos ereje. Vörösmarty drámái költészetében is a lírikus és az epikus erényei uralkodnak. Az érzelmek dalszerű megnyilatkozásai elbeszélő részletezésekkel, sok esetben áradozó szónoki lelkesedéssel párosulnak. Ezek a drámai szenvedélyek feszültségét csökkentik, a cselekmények változatos és gyors pergését hátráltatják. A kiváló költőnek elévülhetetlenül nagy érdeme azonban, hogy a magyar dráma nyelvét ő tette valóban költőivé.

Eleinte az érzelgős német drámákat utánozta. Ennek legbeszédesebb példája a Kincskeresők' című tragédia 1832-ből. Később a fráncia romantikusok <— elsősorban Hugo Viktor és követői —< nyomdokain haladt. így alkotta meg már 1833-ban " Verődsz ’ című tragédiáját, amelyet a Ma gyár Tudományos Akadémia 100 arannyal jutalmazott, 1839-ben pedig a Marót bán” és az Áldozat című újabb két tragédiát. Mind a három drámában jellegzetesen regényes elemek uralkodnak. A cselekményeket elsősorban a bosszú fűti. A szereplő talált gyermek, kalandor, vagy rabló- Iovág rejtekhelyen, álöltözetben, meglepetésszerűen jelenik meg. Az eseményeket mozgató szenvedélyek szónokias kitörésekben tárulnak elénk.

Vörösmarty drámai költészetének tulajdonképpeni mintája Shakespeare történelmi drámáinak stílusa. Ezt figyelhetjük meg már első kísérleteiben, a történelmi tárgyú "Sa Iámon”, Zsigrnond király ’ és “Kont”, főként az utóbbinak ‘A bújdösók címmel 1830-ban kiadott, valamint az 1844- ben megjelent Ciliéi és a Hunyadiak című történelmi dráma esetében egyaránt.

Vörösmarty a kiváló angol drámaírói műveit nemcsal' behatóan tanulmányozta és követte, hanem azok fordításé val is foglalkozott. A ‘ Julius Caesar -t 1839-ben, a Lear király ”-t 1850-ben ültette át magyarra. 1848-ban Petőfi Sándorral és Arany Jánossal együtt szívesen vállalkozott a Shakespeare műveinek magyarra fordítását célzó munkában való közreműködésre is. Egyetlen vígjátékában, amely “A fátyol titkai címmel 1835-ben jelent meg, ugyancsal Shakespeare nyomdokain — s részben spanyol minták után — kísérli meg ennek a műfajnak költőibbé tételét. Itt említ hető meg még a Magyar Nemzeti Színház ünnepélyes meg nyitására írt Árpád ébredése című drámai költeménye is 1837-ből.

Vörösmarty drámai költészetének az egész magyar iro dalomban mindmáig páratlanul álló remeke a Csongor és Tünde . Az 1831-ben megjelent csodálatosan szép drámai költemény népmeséi vonatkozások és Gyergyai Albert XVI századból való népkönyve alapján 23) "shakespearei elemekből, legfőképpen azonban viharosan bölcselkedő és csillogóan lírai eszméiből és költői nyelvének csodálatos zenejé bői egyéni műformát teremt és benne irodalmunk egyil< legnagyobb remekét. 2i) Szerkezete ugyan ennek sem kifogástalan. de jelenetei bámulatosan finomak, leleményessége valóban költői, nyelvének varázsos zeneisége pedig egyszerűen Wtolérhetetlen és felülmúlhatatlan. Túlzás nélkül állapíthatták meg róla, hogy a magyar irodalom Szentiváneji álmalíí’

Példaként idézzük a nem tők jelenetét:

Nemtők

1 (énéke a légben) : .. ..

Játszadozunk,

S az óra Halad,

Légi lakunk Van csillag alatt,

S a csillag, ha este mosolyogva kijő,

Tündöklik utána az égi mező,

Csillag után Jár kis seregünk.

Menny kapuján Át játszva megyünk,

Ki Hí le, ki hí le, a földre ki hí?

A menny ragyog, ékes, a föld gyönyörű.

(A nemtők egymás után a földre szállnak.)

Első:

Hopí leszálltam, itt vagyok,

Éji beh csiklandós fű ez.

Második:

Hopí leszálltam, itt vagyok.

Könnyű szellő lengedezz.

Harmadik:

Hop! leszálltam, itt vagyok,

Gyenge harmat permetezz.

Nemtő király:

Szűzleányszív dobogása bölcsőm,

Ki kér tőlem boldogságot kölcsön?

Szűzleányszív boldogsága ringat.

Ott aluszom, s a kis lány kacsingat.

Ötödik:

Kedvesb illat a virágnál:

És az illat én vagyok.

Halódik:

Ah! leszálltam itt vagyok:

A sóhajtás én vagyok.

Hetedik:

Szép leánynak ajakán,

Minden csókért csók a vám:

Én mosolygó csók vagyok.

Nyolcadik ;- Várjatok meg, várjatok meg!

Én az égő szív vagyok.

’ ' ' ' Kilencedik:

Gyönyör úrfi én vagyok.

Mit csináljunk, hadnagyok?

Többen:

Játsszunk, játsszunk!

Mások:

Micsodát ?

Némelyek:

Méh csoportot, rózsafát.

Első:

A királyné én leszek.

Második:

Én kis gyenge raj leszek.

Többen:

Mink is, mink is raj leszünk.

Andalogva és dünögve Ágról ágra röppenünk.

Harmadik :

Én virágzó rózsafa —

Nemtő király:

Álljatok meg, itt egy ág van.

Égi tőből sarjadék.

Hogy viruljon föld porában:

Itt mulassunk, itt enyelgjünk.

Tiszta édes illatában.

Második:

Adsz-e rózsát, rózsafa?

Harmadik:

Pille vagy te, menj tova.

Második:

Ah! nem, én kis raj vagyok,

Szánj meg, oly szomjú vagyok.

Harmadik:

Mit ihatnál?

Második:

Harmatot.

Harmadik:

S mely jutalmát adhatod?

Második:

Csókot érte vagy hatot.

Harmadik: /

Nem kell! nem kell!

Második:

Meghalok!

Harmadik:

Illatot szíj, azt adok.

Második:

Szíttam, ah s megrészegültem.

Szárnyaimmal lankadok,

Hullok, hullok, jaj lehulltam,

Rőt Ievelke ing alattam.

Ah, be jó itt, ah, be lágy.

Jertek, társak, itt fürödjünk.

Többen:

Jertek oda, mézet szedjünk!

Rózsa illat, rózsa harmat, rózsa ágy,

Ah! be kedves, ah! be édes, ah be lágy.

(A harmadikat sorra csókolják.) Harmadik:

(sírva):

Jaj nekem, jaj! hagyjatok,

Tüske szúrja lábamat.

Első:

Jaj nekem, jaj, bágyadok.

Hangya csípi arcomat.

Második:

Légy ijesztget, szúnyog bánt.

Hagyjuk e rossz tartományt.

Mirigy (jő):

Nemtő király:

Haj! Mi jő, mily fortéiéin.

Negyedik:

Rátekintni gyötrelem.

Kilencedik:

Képtelen fej, fejtelen kép:

Mindenét rút, maga sem szép.

Első:

Lába kéz és keze láb.

Hagyjuk itt e vad csodát.

Nemtő király:

Vissza, vissza, vissza,

A föld nem nekünk való.

Durva, zordon és csaló!

(Elszállanak.)

A jelenetben a legtisztább gyermeki öröm ártatlanságának tündéri boldogsága tárul elénk a magyar nyelv könynyedén csapongó, a nemtők légies játékát minden ámyala iában finoman követő zeneiségén keresztül. Ebből a tündéri álomvilágból ébred a nemtők serege, akárcsak az ember, amikor a gonoszság és romlottság megtestesítőivei, meg n balgaság megszemélyesítőivel találkozik a földi életben. A mesés drámai költemény tehát kilép keretei közül. Amíg a továbbiakban elmondja, hogy Mirigy, a vén boszorkány, hogyan választja el egymástól a két hűséges szerelmest, Csongort és Tündét, hogy Csongor milyen akadályok leküzdése árán találja meg elvesztett boldogságát, élete párját: addig boszorkányok, ördögfiak, földhöz ragadt szemléletű Balgák és esetlen Böskék keresztezik útját. Életbölcseleti kérdések, világnézeti szempontok vetődnek fel és kapnak felemelően szép, költői megvilágítást, ha nem is minden tekintetben megnyugtató megoldást:

"Jöjj, kedves, örülni az éjbe velem.

Ébren maga van csak az egy szerelem".

A kétféle világszemlélet éles ellentétét Csongor és Balga párbeszéde tárja fel előttünk:

Csongor:

Mint gondolat,

Mint sugár, mely egyik égből Egy világi messze végből Más világva szökve hat.

Jöttem, vagy csak álmodám,

És alattam és fölöttem,

Oldalattam és köröttem A világot láthatóm.

Egy nagy arc volt, végtelen,

Rajta millió szemek:

Mind oly ékes, oly remek.

Hogy beszédem képtelen,

Méhdongás, szúnyogzene Elbeszélni, amit láttam.

Ahogyan lorrt fenn s alattam A világok mindene. *

Balga:

S ily magasról porba hullni Mily keserves hullámolás!

Csongor:

Ügy van s azt nem érzi más.

Mint ki már fenn kezde járni.

De beszéld el, Balga, mint van.

Ily hamar hogy itt teremtél?

. Balga:

Aki ösmer, nem csodálná.

Míg te égen, csillagon össze-vissza nyargalóztál,

Addig én kordélyomon I Jöttem itt a vert úton.

Mennyi csárda, mennyi csapszék Volt előttem és utánam!

Az egész út csárda volt.

S rajta százezer pohár Csillogott, mint napsugár.

S mennyi zaj mily húrja volt.

Azt én el nem mondhatom,

A mennydörgő mennykü dobszó S a legmérgesebb mozsár szó . Ahhoz képest cimbalom.

Vörösmarty jellegzetesen regényes (romantikus) drámai nyelvezetének és meseszövésének példájaként idézzük a Marót bán ötödik felvonásából az alábbi részt:

Szolga:

(Juszuf Marót felé közelit. Kísérőjével az ajtónál megáll, a nélkül, hogy Juszuftól észrevétetnék.)

Haszán követje! (El.)

Bőd:

Mit kereshet ez?

Juszuf:

Nemes magyar bán, a dicső Haszán bég Küld tisztelettel hozzád, és köszönt S barátilag kcr, vedd ajándokát,

E régi kardot, jó emlékezetre.

Marót:

Jóságos ég! Hol vetted ezt, török?

Juszuf:

E kard örökség. Egy kicsin fiúval Raboltatott el most tizenhat éve,

És a fiú nálunk felserdüle.

Nagyhírű ember lelt, magyar s török,

Amint kívánta haszna s kedve jött.

Ama lator, gaz Bőd volt e fiú,

Kit, mint beszélik, most felköttetéi.

Bőd

(Magában):

Mit kelle hallanom?

Marót:

Mindenható!

S e szörnyeteg testvérem volna-e?

(Juszuf hoz.)

Hé, nem hazudsz, pogány?

Bőd

(Magát a katonák közül kiragadva. Maróthoz rohan):

A kard enyém!

Juszuf

(Magában) :

Allah segíts! ő él. Oh, jaj nekem.

Marót

(Juszufhoz):

Az ördög, akinek barátja vagy,

Az külde téged e karddal, pogány,

Halála hírét hoztad volna inkább:

Hogy vízbe fúlt, hogy éhen halt, hogy őt Zsinegre fojták Sztambul tömlöcében:

Nem volna híred ilyen keserű.

Juszug (Félre) :

Itt rossz világ lesz, jobb, ha távozom!

(Eloson.)

Marót:

Örök bíró, világnak alkotója,

Ki ami történt, el nem feleded.

Hallgass ki s ródd fel vallomásomat:

Én ezt az embert el nem ismerem,

Én öt s gálád vérét megtagadom.

Vagy mindazon vért, mely bennem vele S undok fajának ízivei rokon,

A porba ontom és eltapodom.

Ha ő vitéz Marótnak gyermeke:

Maróti úgy én nem vagyok: ha ő Magyar, lemondok nemzetemről:

Ha ember, inkább állattá legyek.

Mint ily teremtés szennye. — Iszonyú!

Ki a hazának tiszta hölgyeit Ocsmány töröknek pénzen adja el,

Vadállat az, testvérem nem lehel!

(Bocihoz.)

Keress magadnak testvért a vadak közt.

Légy róka, medve, farkas cimborája.

De ott is undokabb lészsz, mint azok:

Nincs oly bemocskoll pára, mint te vagy.

Bőd:

Te megtagadtál, szép tesvér, Marót bán?

Hiába! mégis testvéred vagyok!

Mirtden csepp vér, mely benned átkozódik,

E meggyalázott vérnek rokona.

S te engem el nem ismersz, bátya? Jól van:

Gyűlöl sz? Gy űlö (lek én is, büszke bán,

Én, a teremtés szennye, s "megtagadlak,

S megátkozom minden csepp véremet.

Mely a tieddel testvérül rokon.

Ha az, kit e kard nemzőmnek jelent.

Becsületes, jó bajnok férfi volt;

T e úgy ez embernek nem vagy fia,

S az ős Marót-faj bennem megszakadt.

S te megtagadsz? Ha szörnyeteg vagyok,

Az ég tanúm, magad valál oka.

Vagy nem raboltak el gyermekkoromban?

Mi voltam én? gyámoltalan fiú,

Ki még nevét is elfelejtheté!

Ki sírtam, fáztam, éhezék, nyomorgók,

S ez legkisebb volt szenvedéseim közt.

Zordon zsivány volt első nevelőm.

Rosszabb zsiványnál, aki lett uram.

Mit láttam nálok? vért, bűnt, árulást!

És mit tanúltam, mint bűnt. árulás?

Te Istenedhez fordúlhatsz bajodban:

Én nem tudom, mi az? Neked hited van.

Mely megvigasztal, amit én hiszek,

Az egy lesújtott angyalnak kevés.

Neked hazád van. mely téged becsül:

Én hontalan, földönfutó vagyok,

S csalódom, melyhez tartozóm veled,

Most megtagad s örökre számkivet.

Ha a vitéz Marótnak vagy fia,

Ha én helyetted lettem volna úr,

Nem hagytam volna így egy pórfiút,

Nem jó apámnak legrosszabb ebét;

S testvéremet —< oh ég! a Ielkemet Ezerszer adtam volna. E helyett Te kéjben éltél és függetlenül,

Szép hölgy ölében, bajnok népeid közt. Rendíthetetlen várad, birtokod,

S becsületed volt a világ előtt:

Míg Isten- s emberektől elhagyatva Én nem vagyok jobb, mint egy fenevad.

Nem! ilyen bátya nem kell, tartsd magadnak. Hitetlen sors, ha nincs más, amit adj.

Mart:

Én szánlak, ember, szánom sorsodat.

De hogy Marót bánt ismerd és becsüld,

Tudd meg: mióta bírom kardomat,

Csak érted éltem, érted fáradék.

Éretted adtam jószágán kamatját,

Éjem nyugalmát, a nap örömét;

Első csatámat érted harcolóm:

Téged keresve, téged visszakérve.

AZ AKRONI

LORÁNTFFY OTTHON

MAGYAR LELKÉSZEKKEL, MAGYAR ORVOSOKKAL, MAGYAR ÁPOLÓNŐKKEL MAGYAR SZEMÉLYZETTEL, MAGYAR ÉTELEKKEL, MAGYAR SZERETETTEL

MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT AZ AMERIKAI MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN.

Érdeklődhetünk levélven vagy telefonon: LORÁNTFFY OTTHON 2631 Copley Road AKRON, OHIO 44321

Tel.: 216-666-2631 és 216-666-1313

SZENTMISÉK COLUMBUSBAN

Január 1 -tői kezdve havonta kétszer lesz magyarnyelvű szentmise és szentbeszéd Columbusban a római katolik US magyarok számára. A hónap első vasárnap reggel 10 órakor, a hónap harmadik vasárnapján pedig du. 4 órakor. Mindkét alkalommal a magyaralapítású. Szent Lászlóról elnevezett plébániatemplom — 260 Reeb Avenue. A szentmisék előtt negyed órával gyóntatás.

Török fejekkel töltém a mezőt:

Majd megcsalatva hitlen ellenemtől.

Érted viseltem a rabláncokat.

Imént, hogy erdőkön kalandozói.

Rablók kezéből kardom mente ki;

S te mindezért egy boldogságomat:

Hű nőm szerelmét loptad tőlem el. • '•

Bőd

(Megindulva) :

Bátyám! — de nem, ne nyújtsad jobbodat. Ne nyúlj hozzám: én fertezett vagyok.

Most ismerek rád, élet! most tudom csak, Miért születtem: nem hogy, mint egyéb. Örüljek én is a világi jón:

Hanem hogy útáljam meg magamat S kétségbeesve hányjak el. Haha!

(Falon függő képekhez.)

Ti drága ősök, mit néztek le rám!

Jeles, dicső volt pályátok talán?

S becsület, hír, kincs osztály-részetek?

De egy gyalázó folt van rajtatok,

És e gyalázó foltja én vagyok:

Vér véretekből és csont csontotokból.

De adjatok csak kardot a kezekbe —

S a mennyi meggyalázott vér kereng Ez elfajúlt erekben, mind együtt A Iáb-tiporta földnek áldozom.

Marót:

Iván!

Bőd:

Nagy Isten! Isten? mit beszéltem: Ki mond Ivánnak engem? én Ivón?

Igen! fülembe cseng e régi név.

És visszahozza eltűnt koromat. Gyermekkoromnak édes ólma, jöjj,

S altass el engem ennyi kín közötti Marót:

Hallgass reám, Iván. — Ti menjetek.

Én most Haszónnal itt megharcolok,

Ha férfi vagy, hogy jóvá tedd, miket Sorstól vezetve vétkezél, fogadd Nőmet, kit többet nem becsülheték. Átadtam a töröknek.

Bőd:

Óh, halál!

Marót:

öt vissza kell ragadnunk. Érted-e?

Öt élve, halva vissza kell szereznünk.

' Bőd:

S te megbocsátasz eltévedt öcsédnek?

Marót:

A harc után.

Bőd:

S ha harc után ez ajkat Nem nyitja többé szóra semmi vágy,

S ha e fülekbe nem hat semmi hang.

Akkor híjába mondod majd: öcsém.

Ha e szót: bátya, én nem mondhatom.

Marót:

Szegény öcsém!

Bőd

(reá borul):

Oh, bátyám!

(Kürt riad):

Marót:

Hah! riadj.

Halálos kürté a kemény csatának.

Most Ielkemet csak hangod tölti be.

Viszontlátásig a csatán, öcsém.

(El.)

Bőd:

Viszontlátásig, bátya. — Alkotó!

Adj a töröknek szászszor életet,

Hogy mind egvenként én olthassam el.

(EL)

A drámaíró Vörösmartyról el kell még mondanunlc, hogy 1837-től 1842-ig rendszeresen írt színikritikákat is„ amelyek az Athenaeum -ban jelentek meg. Ezzel a mun kásságval tisztázta a tragikum fogalmát, terjesztette a Shakespeare-tiszteletet és a német drámával szemben védelmébe vette a francia romantikát. Prózaírói tevékenysége tanulságos színikritikáin kívül még élvezetes novellákban és az "Ezeregy éjszaka” fordításának szerkesztésében bontakozott ki.

JEGYZETEK

23* Gyergyai Albert: História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról. Lásd Somogyi i. m. 93. oldal.

2i> AIszeghy-Brisits-Sík: A magyar irodalom története. II. rész. Graz. Akademische Druck- u. Verlagsanstalt, 1957., 55. oldal.