Az Ujság, 1975 (55. évfolyam, 2-50. szám)
1975-11-06 / 43. szám
Beolvadt lap: "KIS DONGD" VOLUME 55. ÉVFOLYAM ~ NO. 43. SZÁM. 1975. NOVEMBER 6. SECOND CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND, OHIO 44101, USA. RETURN POSTAGE GUARANTEED KÁRPÁT PUBLISHING Co. INC. 1017 Fairfield Avenue, Cleveland, Guv 44! I J Telephone: (216) 696-5635 EGYES SZÁM ÁRA: 25 cent Mint köztudomású, a szabad földön élő magyarság hivatott vezetői, a külföldön is kimagasló értékű magyar szellemi alkotások szerzői, tudósok, írók és művészek, lapszerkesztők, papok és politik usok, röviden mindazok, akiket az egyetemes magyarság sorskérdései foglalkoztatnak, vagy legalább komolyan érdekelnek, másfél évtized óta minden évben az amerikai hálaadás ünnepét követő három napon találkozóra gyűlnek össze, hogy tevékenységükről számot adjanak, megfigyeléseiket ismertessék, terveiket megbeszéljék egymással, tárgyilagos véleményeikkel, határozott állásfoglalásukkal pedig rávilágítsanak azokra a lehetőségekre, amelyek a magyarság jobb jövője felé vivő úton ezernyi gáncs, rosszindulat, félreértés, vagy tudatos félremagyarázás, széthúzás és kishitűség ellenére is további előrehaladást biztosíthatnak. Ezek a világszerte ismertekké vált és egyre gyakrabban — jól-rosszul — utánzóit clevelandi magyar találkozók minden évben a legidőszerűbb sorskérdéseinket tűzik napirendjükre. Az idei hálaadás ünnepét követő napokon összeülő tizenötödik magyar találkozó, amely egyúttal már a Harmadik Magyar Kongresszus is, az előző tizennégy találkozó és két kongresszus gyakorlatának megfelelően megint a legidőszerűbb magyar sorskérdések valóságos tömegével kerül szembe, különösképpen azonban hárommal kíván tüzetesebben loglal kozni. Mind a három nemcsak időszerű, hárem a magyarság fennmaradása, jövőjének alakulása szem pontjából döntő jelentőségű is. Az első <—■ és talán legidőszerűbb >— kérdés: mi legyen a szabad löldön élő magyarság álláspontja a Helsinkiben kötött nemzetközi megállapodás után, amelynek általános vélemény szerint egyetlen kézzelfogható eredménye, hogy az ezeréves Ma gyarország területe és minden népe — vasfüggöny mögé kényszerített minden más néppel együtt <—< a jövőben is szovjet orosz fennhatóság, megszállás, vagy külpolitikai érdekeltség körében marad, meri Európa, Amerika és Kanada Szovjet-Oroszország minden jogtalanul végrehajtott, vagy jogtalanul fenntartott katonai megszállását valósággal törvényesítette. A szabad földön élő magyarság a rabnemzetek többi képviselőjével együtt — közel két évtizeden keresztül udvarias beadványok özönével ostromolta mind a Fehér Házat, mind az amerikai külügyminisztériumot, de más világrészekben és országokban is az oltani államfőket és külpolitikai csúcshivatalokat, udvarias kitérő válaszokon, esetleg ,— szavazataink biztosítása céljából tett megnyugtató ígéreteken kívül azonban gyakorlatilag semmi eredményt sem ért el. Felvetődik tehát a kérdés: milyen új módszereket kell a szabad földön élő magyarságnak keresnie, hogy a világ figyelmét újból és újból felhívja, sői állandóan ráterelje a magyar ügy elintézésének jogtalanságára és tarthatatlan voltára? A Magyar Találkozó második főkérdése azzal kíván foglalkozni, hogy mit kell és mit lehet a Magyarországtól J rianonban és Párizsban elszakított területek magyarságának megtartása érdekében tenni. Ennek a kérdésnek napirenden tartása a szabad földön élő magyarságnak becsületbeli kötelessége, mert az otthoni magyarság kezét e tekintetben Megköti a párizsi béke tiltó rendelkezése és jelenlegi politikai helyzete. Az elcsatolt területeken érvényesülő iskola- és kultúrpolitika kedvezőbbé tételét az ott élő magyarsággal szemben talán csak az Egyesült Nemzetek illetékes szervein keresztül lehet szorgalmazni. A hogyan kérdésére lesz hivatott választ keresni és találni a III. Magyar Találkozó keretében összeülő kiváló szakemberek tanácskozása. A harmadik jelentőségében talán legfontosabb — kérdést, amely a magyar nyelv tanításának és használatának feladatait és lehetőségeit a családi körön kívül, a legilletékesebb, nem egyszer évtizedes gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező, elméletig is megfelelő felkészültség birtokában lévő szakemberek széleskörű értekezlete (ankétja) vizsgálja meg. Ez az értekezlet “Iskolai magyar nyelvtanítás és magyar nyelvhasználat a családi körön kívül külföldön címmel behatóan foglalkozik az óvodák, napközi otthonok, elemi és középiskolák, hétvégi és nyári tanfol yamok feladataival, a képzett és önkéntes tanerők hivatásával, a zene- és táncoktatás lehetőségeivel, a cserkészet és más ifjúsági szervezetek munkájával, műkedvelő és társaskörök létesítésének gondolatával, a tan- és kézi könyvek kiadásával, terjesztésével, a templomi, társaságbeli, egyesületi, rádió- és újság-nyelv használatáról, általában a magyar nyelv tisztaságának megőrzéséről, stb. Mondanunk is felesleges, hogy a három főkérdésen kívül még számos más életbevágóan fontos, időszerű kérdés tüzetes megvitatására is sor kerül. A megbeszéléseken nemcsak az Egyesült Államok legtávolabbi részeiről és Kanadából, hanem Dél-Amerikából, Európából és Ausztráliából is számos kitűnő szakember vesz részt; mind olyan, aki a magyar nyelv tanítását, ápolálását egy-két évtizeddel ko-OTTHON Az oroszországi kommunista párt hivatalos lapja; u Pravda hathasábos cikkben éles támadást intézett Social Anwar egyiptomi elnök politikája ellen, bár név szerint nem említette az éppen Amerikába induló elnököt. A ri kkl azzal kezdődik, hogy az egyiptomi sajtó kifogásokat emelt a Szovjetunióval szemben, azok azonban, akik Egyiptom po Iitikáját irányítják, a sajtónak ezt a teljesen alaptalan támadását egyáltalán nem utasították vissza. A továbbiak ban a közlemény az Egyiptomnak nyújtott szovjet gazdasági támogatásokat sorolja fel, amelyeknek eredményeként az Aswan-gát mögött létesített víztartályokból öntözött mezőkön kenyeret biztosító gabonatermelést lehet folytatni. 1073-ban — folytatja a “Pravda cikke — az egész világ tanúja volt annak, hogy a Szovjetunió tengeri és légi úton szakadatlanul szállította a legyvérket és lőszereket Egyiptomba is, Szíriába is. Ezután a Sinai-félszigetre vonatkozó megállapodással szemben foglal állást a cikk, amely azt hangsúlyozza, hogy bár a Szovjetunió nem volt kimondottan a részleges megegyezés ellen, mégis helyesebb nek tartotta volna annak létrehozása céljából a genfi középkeleti konferencia nemzetközi mechanizmusának igénybevételét. Befejezésül pedig a cikk azt állapítja meg, hogy amerikai személyzet alkalmazása a Közép Keleten olyan új kérdéseket idéz fel, amelyeknek messzemenő, veszélyes következményei lehet nek. A Pravda cikkének különös jelentőséget ad, hogy éppen akkor jelent meg, amikor Sadat Amerikába indult, hogy az egyiptomi-amerikai kapcsolatok kimélyítését előkészítse. Sadat elindulása előtt mondott beszédében világosan, de közvetett úton azzal vádolta a Szovjetuniói, hogy négy évvel ezelőtt egyiptomi vezetők segítségével összeesküvést szervezett az ő félreállítása érdekében. A tervezett államcsíny vezetője 1071-ben Ali Sabry elnökhelyettes lett volna. aki most börtönben van, de ott is naponta találkozik az egyik ország követével, aki a se háború, se béke állapotát tartja helyesnek, mert saját érdekei a Közép-Keleten lígy kívánják. AMERIKÁBAN Ahogy a Sinai-egyezmény megkötése után előre várható volt, Sadat Anwar egyiptomi elnök Amerikába sietett, hogy személyesen és közvetlenül is meggyőződjék róla, mit kap ellenszolgáltatásként a szovjet külpolitikai vonalvezetéstől való elfordulásáért. 1 íznapos amerikai útja során azt igyekezett bebizonyítani, hogy Egyiptom a Közel-Keleten valóban tartós békét akar s ennek biztosítása érdekében, miután a Szovjetunióban csalódott, az Egyesült Államok barátságát és támogatását akarja megszerezni. A közelkeleti béke azonban, mint ezt mindenki jól tudja, nemcsak Egyiptom állásfoglalásától és elhatározásától függ, mini ahogy Sadat Anwar egyiptomi elnök sem kizáróig saját országának érdekeit szolgálja, hanem a többi arab ország előnyeit is gondosan szem előtt tartja. Mint a “U.S. News fi World Report” cikkírója találóan rámutatott, Sadat mindig egyszerre két hallgatóságnak beszélt. Az arabok felé Sadatnak azt kellett bebizonyítania, hogy az Izraellel kapcsolatos megegyezés nem az arab ügy elárulása volt, hanem olyan lépés, amely végül minden arab számára előnyt biztosít. Ehhez azonban a legdöntőbb érv az a tényleges eredmény, amelyet Amerika részéről el tudott érni. Az arabok nem elégednek meg ígéretekkel, nekik az Egyesült Államok tetteire van szükség, amelyeket Sadat szorgalmazott amerikai látogatása folyamán. Egyiptom elnöke pontos bevásárlási jegyzé k -kel érkezett Amerikába, mert nemcsak saját országának, hanem az araboknak is be akarta mutatni, hogy a Szovjetuniótól történt eltávolodással elvesztettéit katonai és fegyverkezési támogatást, nem különben az azzal párhuzamos gazdasági segítséget az Egyesült Államok rendelkezésre bocsátják. A fegyverszállítás kérdése nagyon kényes, mert Izrael igényeivel és a Kongresszus álláspontjával szoros összefüggésben van. Saldat maga igyekezett kideríteni, hogy e tekintetben mi az a végő határ, ameddig elmehet a nélkül, hogy a Kongresszusban, vagy Jeruzsálemben különösebb nehézségeket támasztana. rábban kezdte és végezte, mint az anyanyelvi konferencia ennek szükségességét felismerte. Az előzetesen kiszivárgó hírek szerint a XV. Magyar Találkozó s egyben a III. Magyar Kongresszus ülésein, eseményein érdemes lesz elejétől végig részt venni. Találkozzunk rajtuk minél többen. Gondoljunk Mécs László Vagyunk című költeményének soraira: “Egy magyar még semmi, száz magyar még semmi; millió magyar, ha találkozik egyszer: megbilen a vén Föld s új pályán kezd futni!” Az egyiptomiak abban bíznak, hogy Sadat mérsékelt arab politikája meg tudja valósítani a békét Izraellel és a Kongresszus támogatását is meg tudja szerezni. KISSINGER HAZATÉRT KÍNÁBÓL Az amerikai külügyminiszter nyolcadik kinai útjának tulajdonképpeni főcélja Ford elnök látogatásának előkészítése volt, amelyre az amerikai hálaadás ünnepe után kerül majd sor. UP1 tudósítás szerint a Kissinger tiszteletére rendezett búcsúvacsorán kissé hűvös hangulat uralkodott. Ebből a tudósító azt a következtetést vonta le, hogy az oroszamerikai détente-tel kapcsolatosan a kínaiak nem tudták elérni azt az eredményt, amelyet szerettek volna. Chiao Kuan-hua kínai külügyminiszter pohárköszöntőjében semmitmondó szavakat használt, Kissinger útját azonban mégis úgy 'tüntette fel, mint amely őszinte és hasznos eredményeket hozott. Kissinger válasza sem mondott sokkal többet. A détente körül jelentkező kínai-amerikai különbségekre történő hivatkozás nélkül annak a reményének adott kifejezést, hogy a két ország (Amerika és Kína) között majd kialakul az, a viszony, amelyben kölcsönösen tiszteletben tudják tartani a maguk érdé keil lez igazodó eltérő nézeteiket. A vacsorát követőreggelen Chiao Kuan-hua kínai külügyminiszter kikísérte Kissinger A. Henry amerikai kül ügyminisztert a pekingi repülőtérre, ahonnak Kissinger és kísérete Tokyóba repült, hogy ott megbeszéléseinek eredményéről röviden tájékoztassa a japán kormányt. Ezt azért velte, mert a japánok korábban kilogásoltál: hogy Amerika nem tájékoztatja nagyobb ázsiai szövetségeseit az amerikaikínai viszony fejlődéséről. Kissinger a lokyói tájékoztatással kétségtelenül a japán kívánságnak tett eleget, de ugyanakkor a világpolitika sakktábláján is határozott lépést tett, amely a Szovjetunió felé komoly figyelmeztetést is jelenthet. Erre a figyelmeztetésre nem annyira Kína tetszésének megnyerése céljából volt szükség, mint inkább a közel-keleti béke biztosítása érdekében. HUNEDOARA A National Geographic novemberi számában Romániáról szóló ismertetés jelent meg, amelyben Erdély (Transsylvania) neve egyetlen egyszer lordul elő, de annál több szó esik arról, hogy a románok a római birodalom fennhatósága alá került Dacia ellatinosodott ivadékai, ezért beszélnek az olaszhoz feltűnően hasonló nyelvet, aztán mentegetőzést találunk a nagy Vl.ád Drakul román fejedelem szörnyű vérengzéseire, amelyek — mint a cikkíró bölcsen megállapítja — végeredményben igazságosak voltak, de a “vámpír” Drakulával történt azonosításra mégsem szolgáltathatnak kellő alapot. Őszintén csodálkozunk a cikkíró tájékozatlanságán, mert igen kis fáradsággal könnyen megállapíthatta volna, hogy a románok nem a dákok leszármazottai, hanem a Bal kánon keresztül felhúzódó latin pásztorok ivadékai, akik jóval Dácia meghódítása és elvesztése után kerültek mai hazájukba; Erdélybe pedig még később, a XIV. század folyamán a magyar királyok külön, oklevelekkel igazolható engedélyeivel jutottak be. Vlád Drakyl oláh vajda val óban nagy volt, de csak a gyilkolásban. 1439-ben II. Murád török szultánnal együtt Erdélybe is betört és több hétig tartó hétig pusztítás után onnan 70.000 magyar fogollyal távozott. Mindez azonban szinte szóra sem érdemes apróság. A cikkíró Hunedoara városáról is említést tesz, a XIV. században épült ősi román várára hivatkozik, sőt a város képét is közli. Azt azonban elfelejtette megjegyezni (hát, igen, csak a puszta történeti igazság kedvéért), hogy ez a Hunedoara a magyar Vajdahunyad városával, ősi vára pedig a híres vajdahunyadi várral azonos, amelynek hű mása talán még most is megtalálható Budapesten. Ezt a várost a magyar oklevelek már IV. Béla király idejében (1235-1270) említik, amikor románokn ak azon a tájon még hírük sem volt, A vár főrészeit az alapokat lerakató Szilágyi Erzsébet ura, Hunyadi János építtette a középkori Magyarország legszebb világi kézen lévő gól stílusú várkastélyává, amely a Hunyadi-család kihalta után török Bálint birtokába ment át. Utolsó birtokosa Apafi Katalin volt, akinek halála után a vár a Szent Koronára szállt. 1818-ban I. Ferenc magyar király 30.000 forint költséggel építtette újjá. 1896-ban a millenniumi kiállításon bemutatott mása világszerte csodálatot keltett. Később megint tatarozták, az ezzel kapcsolatos munkálatok csak a vár román kézre kerülésével szakadtak meg. Amikor a National Geographic novemberi számában Hunedoara látképét látjuk, erre gondoljunk s ezt mondjuk el minden amerikai ismerősünknek is. Korunk egyik legnagyobb történésze, 7oynbee Joseph Arnold, az angliai York aggmenházában, 86 éves korában elhúnyt. 14 hónappal ezelőtt szélhűdés érte s azóta állapota egyre rosszabbodott. Halálával az emberiség egyik legnagyobb gondolkozója távozott az élők sorából. Tudományos irodalmi munkásságát 1915-ben kezdte. Az első világháború idején brit kormányhivatalokban, köztük a külügyminisztériumban teljesített szolgálatot. 1925-ben a londoni egyetem tanára lett s újszerű történetszemléletével hamarosan világszerte magára vonta a szaktudósok figyelmét. Az emberiség történetét 26 felemelkedő és elpusztuló civilizáció váltakozásán keresztül mutatta be. 12 kötetre terjedő hatalmas művét "A Study of History címmel 1934 és 1961 köz adta ki. Toynbee az egyes civilizációkat keletkezésüktől növekedésükön, hanyatlásukon át elpusztulásukig vizsgálta. Arra az eredményre jutott, hogy 16 civilizáció teljesen eltűnt, 3 bezárult , 7 pedig napjainkban 5-be tömörült. Az 5 élő civilizáció: a nyugati keresztény, az ortodox keresztény (beleértve Délkelet-Európát), az izlám, a hindu és a távolkeleti (beleértve Kína, Japán és Korea civilizációját is). Világosan felismerte és kimutatta a nyugati civilizáció hanyatlását és megállapította, hogy az fennmaradását egyedül a keresztény szellem újjászületésével biztosíthatja. Felfogása szerint az emberiség fejlődésében a cselekvés rugói nem a politikai törekvések, katonai, vívmányok vagy technikai eredmények, hanem egyes alkotó egyének és ezek kisebb csoportjai. Bátor nyíltsággal mutatott rá arra is, hogy az igazi előmenetelt nem az anyagi jólét növekedése jelenti, hanem a társadalomnak az a képessége biztosítja, hogy alkalmazkodni tud az alapvetőbb, inkább erkölcsi, mint technikai változásokhoz. Sok más értékes könyve közül kiemelkedik még az 1915-ben megjelent “Nationality and the War , az 1948- ban kiadott Civilization on Trial és az 1953-ban közzétett "The World and the West”. 1955-ben mint a Royal Institute of International Affairs tanulmányi igazgatója és a londoni egyetem világtürténehni kutató prob ,j, vo -uft nyugalomba, kutató és alkotó tevékenységét azonban megbetegedéséig folytatta. “Mankind and Mother Earth című legújabb művét még sikerült befejeznie, annak megjelenését azonban már nem érte meg. Az “Oxford University Press” szóvivője New Yorkban a halál hírére közölte, hogy Toynbeenek ez a műve a jövő év tavaszára lesz kész. Toynbee egyetemi tanulmányait Oxfordban a "Balliol College” hallgatójaként végezte s a görögországi Athénben a “British Archeological School” kutató-hallgatójaként folytatta. I udományos munkásságának eredményei s az egyre jobban elanyagiasodó (materialista) felfogással ellentétes ismételt állásfoglalása sok vitát keltett, amibő azonban csak még viágosabban csengett ki a nyugati (keresztény) civilizáció hanyatlását kimutató tudós komoly intelme, amely Nyugat pusztulásának elkerülését a kereszténység újjászip letése révén láttla biztosíthatónak. Jó lenne, ha intő szavát f— legalább halála után — Nyugat meghallaná és követné. TÜNTETÉS ISZTAMBULBAN Két héttel ezelőtt Európában egyszerre két török követet gyilkoltak meg ismeretlen merénylők. Szerdán Becsben Tunaligil Danis, pénteken pedig Párizsban Erez Ismail török követ esett a terrorista támadás áldozatául. A kettős merénylet 1 örökországban érthető felháborodást keltett. Az isztambuli Hagia Sophia múzeumba mintegy 4000 főnyi török tüntető nyomult be, miután a rendőrség vonalain áttört. A múzeum, amely 1453-ig az egykori keresztény Konstantinápoly legszebb és legnagyobb temploma volt, azután pedig mohamedán mecset lett mindaddig, amíg 1933-ban múzeummá be nem rendezték, tele volt látogatókkal és imádkozó mohamedán hívőkkel, a rendőrségnek azonban sikerült ezeket tapintatosan távozásra bírni, a benyomuló tömeg a görögök ellen tüntetett, mert a két követ meggyilkolását nekik tulajdonította. Előzetesen, a felvonulás közben, olyan feliratokat lehetett olvasni a plakátokon, mint: “Átkozott görögök”, “Elégtételül görög vérben gázolunk!’ , ‘A harangoknak el kell némulniuk! stb. Szerencsére a múzeumban a tüntető tömeg nem okozott kárt és sérülés sem történt. Az ország fővárosában, Ankarában ugyancsak görögellenes tüntetést rendeztek. Ciprus szigetén a görög- és a töröklakta területek között jóformán minden forgalom elakadt, Nicosiában, az ország fővárosában pedig a ciprusi hatóságok zárták el a főbb közlekedési vonalakat. A ciprusi török rádió a két követ meggyilkolásának erélyes megtorlását sürgette. A párizsi rendőrség nyomozása azonban ellentmond a törökök gyanújának. A merénylőt a város örmény negyedében keresi, ahol 20 örmény család otthonában végzett házkutatást és 14 örményt vett kihallgatás céljából őrizetbe. Az isztambuli tüntetés színhelye, a Hagia Sophia a bizánci építőművészet legszebb és leghíresebb alkotása. Nagy Justinianus császár 532 és 537 közt keresztény székesegyháznak építtette. Az eredeti márványfalakat mozaikok és festmények díszítették, amelyeket azonban a mohamedánok 1453 után eltakartak, csak 1933 után tettek ismét láthatókká.
