Az Ujság, 1974 (54. évfolyam, 1-50. szám)

1974-02-28 / 9. szám

1974. FEBRUÁR 28. AZ ÚJSÁG 5. OLDAL. Dr. Laurisin Lajos: BUDA ÉS PEST A TÖRTÉNELEMBEN (A Kr. e. I. századtól napjainkig) (Folytatás) MAGYAROSÍTÁS II. Lipót (1790-1792) uralkodása idején létesült Pes­ten a Lipót- s I. Ferenc (1806-1833) uralma idején a Fe rencváros. A helyzet lassan konszolidálódott. Nyugalmasabb na­pok köszöntöttek be. József nádor és gróf Széchenyi István rengeteget terveztek és dolgoztak, hogy a fővárost európai színvonalra emeljék. így alakult meg 1808-ban József ná dór kezdeményezésére a Város Szépítő Bizottság. Megindult a magyarosítást célzó mozgalom is. Kultsár Istvánnak, a mozgalom lelkének kezdeményezésére a Pest­­városi Tanács 1827 március 28-án kötelezte a pestvárosi tanítókat a magyar nyelv megtanulására. 1834-ben Fáy András és Földváry Gábor alispán mozgalmat indított ál­landó magyar színház létesítése érdekében. Ez a színház 1837- ben meg is nyílt s 1840-ben Nemzeti Színház lett. 1838- ban megnyílt a Nemzeti Múzeum és megalakult a Kisfaludy 1 ársaság. A Nemzeti Színház, a gróf Széchenyi István-alapította Magyar Tudományos Akadémia s a Kisfaludy Társaság triásza rengeteget tett Pest s az egész ország megmagyaro­­sítása érdekében. Olyan lelkes emberek, mint Kultsár Ist­ván, Horvát István, Szemere Pál, Vitkovics Mihály, a nagy mecénás Marcibányi István s a három kiváló író: Ba jza Józse f, Kisfal udy Károly és Vörösmarty Mihály hervadha­tatlan érdemeket szereztek lelkes és önzetlen munkájukkal. ÁRVÍZ 1838 március 15 feketebetűs nap a főváros történetében: Irtóztató árvíz zúdult Pestre és Budára egyaránt. Másfél méternyi víz hömpölygött az utcákon s folyt be az emeleti ablakokon. Minden épkéz láb ember igyekezett kivenni ré­szét a mentés munkálataiból. Egész sereg főúr dolgozott vállvetve, hogy megmentse, ami menthető. József nádor, gróf Ráday Gedeon, gróf Károlyi György, báró Eötvös József s az oroszlánerejű báró Wesselényi Miklós, akit Vörösmarty Mihály Az árvízi hajós’ című versében éne­kelt meg, versengtek egymással a nemes munkában. Pesten 2281 ház dőlt össze és 827 sérült meg. Buda vesztesége 671 ház volt. NAGY ESEMÉNYEK TANÚJA Az 1848/49-es szabadságharcban Pest vezérszerephez jutott. Központja lett a függetlenségi mozgalomnak s a lel­kesedés olyan méreteket öltött, hogy még a németajkú la­kosság is magyar érzelművé változott. Pest visszahódította Pozsonytól az országgyűlést s március 15-én a Múzeum lépcsőin Petőfi elszavalta Nemzeti dal című költeményét, amelynek Talpra, magyar! felszólításából való élet lett 1848-ig Buda volt a főváros, de 1849 június 24-én belügyminiszteri rendelettel Buda és Pest közigazgatásilag egyesült. 1849 november 20-án megnyílt a Lánchíd, ame lyet gróf Széchenyi István kezdeményezett s amely a Dun? habjai fölött állandó kapcsolatot teremtett Buda és Pes között. 1853-ban diadalmenetben hozták vissza Budára a Szent Koronát, amelyet Kossuth (miniszterelnöke, Szemen Bertalan) menekülés közben Orsovánál elásott. 1867-ben megtörténik a haza bölcsé -nek, Deák Fe rencnek közvetítésével a király és a nemzet között a kiegye zés és még azon év június 8-án óriási ünnepségek közöt zajlik le I. Ferenc József király és Erzsébet királyné meg koronázása. Ezzel a ténnyel beköszöntött nemcsak a székes­­főváros, de az egész ország területére a rég áhított, várva várt vendég: a Béke! Fővárosunk történetének egyik legnevezetesebb dátu ma az 1872. év: Buda, Pest, Óbuda, Margitsziget és Kő bánya Budapest néven egyesült. A székesfővárost tíz kerü leire osztották: l) Vár-Rácvaros-Krisztinaváros, 2) Vízivá­­ros-Országút, 3) Óbuda-Újlak, 4) Belváros, 5) Lipótváros 6) Terézváros, 7) Erzsébetváros, 8) Józsefváros, 9) Ferenc­város, 10) Kőbánya. Ez a beosztás később változott. Né­hány kerület kettéválasztásával a kerületek száma gyara­podott. A béke áldását élvezve gyönyörű fővárosunk gyarapo­dott anyagiakban, szellemiekben. Európa, sőt a világ egyik legszebb városává fejlődött; amelyet az, aki egyszer látta, sohasem tud elfelejteni. így érkezett el az Úr 1896. esztendeje. A magyarság világraszóló pompával ünnepelte meg fennállásának ezredik évfordulóját. A millennium büszke pompája erősen meg­növelte a nemzet önérzetét, önbx.sülését, jogos büszkeségét. Megtanította a népközösséget tisztelni a küzdelmes múltat, megbecsülni a jelent, kiérdemelni a boldogabb jövőt. A korszak hű képét adja Kosztolányi Dezsőnek ez a strófája: “Ezüstösen hullt a tél zúzmarája, Öregapóként ült nagy trónusán Az agg király, mi kávéztunk Budán S a végtelen békére nyílt a pálya.' (Szonett az agg kirá Iyról) SZENVEDÉSEK SOROZATA Sajnos, a ‘végtelen békét” 1914 június 28-án a Sara­­jevóban eldördült revolver golyója szíven találta . . . Az 1914-1918 közt lezajló első világháború sok szen­vedést, küzdelmet, könnyet és nélkülözést zúdított a főváros és az egész ország népére egyaránt. 1918 október 31 őszirózsás forradalma felszínre vetette a farkastorkú, címeres idióta gróf Károlyi Mihályt és ban­dáját, akik leverték a koronát a király fejéről s 1919 már­cius 21-én átjátszották az uralmat Kun Béla és söpredék­társai kezére. Ez a rémuralom i— szerencsére — csak négy és fél hónapig tartott. Utána román csapatok szállták meg az országot. Ez a megalázó állapot is ^ szerencsére —- négy és fél hónapig tartott. S a proletárdiktatúra és a román megszállás frigyének szörnyszülötte: 1920 június 4-én a trianoni béke, amely országunkat öt részre szakította s oszt­rák, cseh, román és jugoszláv martalócok prédájává tette. Ez Nyugat ezeréves hálátlanságának újra felháborító tanú­jele volt. Így fizetett annak a magyar nemzetnek, amely ezer éven át öntestéveí védte! 1939-től 1944-ig a második világégés, Újra elmond hattuk: nincs a teremtésben vesztes, csak mi . S 1945 január 19-én az ellenség Pest téréin”! Orosz csapatok birtokba vették Pestet! 1945 február 1 3-án Buda is hatalmukba került! S 1945 április 4-én: az egész ország áldozatául esik a “diadalmas felszabadulás -nak. GOLGOTAJÁRÁS A magyar golgotajárás újra megkezdődött. Menekül­tek százezrei lepték el az országútakat s idegen országok rideg deszkabódés lágereiben húzták meg magukat azzal a csekély semmivel, amit keblükön és hátukon magukkal tudtak vinni. S a fűtetlen láger téli éjszakáin elmondhatták: Nincsen házunk, nincsen kincsünk, Nincs, akinek búcsút intsünk, Nincsen másunk: csak volt nincsünk! Roggyant ínnal marsolunk, Üres zsebünk, tarsolyunk. Országúton sárt dagasztunk S amit nyakunkba akasztunk, Nyomorúság tarisznyája . . . Mélyét reménytelen vájja Tíz görcsös ujjúnknak körme! . . . Felettünk a pálca törve! Ázunk, Fázunk, Penitenciázunk! Nincsen álmunk, nincsen lázunk, Halál-nótát dudorászunk, Vigasztalónk nem akad! Hasznunk nincsen, sok a kárunk, S mégis várunk, i?árunk, várunk Valamilyen nagy csodát, Bár a sorsunk: nincs tovább! LEVÉL KÖZEL-KELETRÖL (Saját versem. Wesermünde, 1946) ÚJ EMBERTÍPUS Új embertípus született: a D. P. Kiszakítva honi ta­lajából gazdátlanul, árván, társtalanul ődöng végig a vilá­gon. De hála Istennek — nem adja fel a reményt, mert Reményik Sándorral vallja: Ki vehet el éntőlem valamit, Szegényebbé ki tehet engemel? Mindenemet magammal hordozom, Ha nem vesztettem el a lelkemet! S a D. P. erős hittel és reménnyel lelkében megfogta a dolog nehezebb végét s megteremtette az egzisztenciáját magának. Azok, akiket a sors megkímélt s megmaradtak hazájukban, értetlenül álltak ezzel az új embertípussá* izemben. Mi is majdnem mindannyian menekültek vagyunk akik Kegyetlen sorsukat nehezen, de állják. Reményük gyér lángját sóhajjal táplálják. Megadó lélekkel veszik, mit a sors ád, Mohón f alnak minden földre hullott morzsát. Csillagokból titkos híreket betűznek, Türelem-fonálra könny-gyöngyöket fűznek, Felajzott lélekkel nagy csodákra várnak S álmok hímes útján mind, mind hazajárnak . (“Menekültek című versem) SZABADSÁGHARC Van Jókai Mórnak egy elbeszélése, Az elátkozott család”. Ebben olvastam a következő mondatot: Lehajol hatsz, te árva nemzet, egész a fekete földig, széthullhatsz, elolvadhatsz mikor a legvégsőre jutottál, akkor is feléb­redsz újra s megújítod létedet! Az árva nemzet tizenhét évvel ezelőtt — 1936 október 25-án — felébred újra, hogy megkísérelje megújítani létét. A magyar ellenszegülés talpra szökkent, egekig tornyosult s nagysága és méltóságos volta porba silányította Nyugat nemtörődömségét. Buda­pest utcáin megíródott piros magyar vérrel a világtörténe­lem legnagyszerűbb hősi eposza: serdülő gyermekek s véd­telen nők puszta kézzel mentek neki az orosz tankok ára­datának. Ez a nap, ha gyászkeretben is, de aranybetűkkel íródott Budapest s az egész nemzet történelmének évköny­veibe. Eisenhower elnök 1957 január 21-i beiktatási beszé­dében azt mondta: “Budapest többé már nemcsak városnév, hanem mos­tantól kezdve az emberiség szabadságvágyának ragyogó szimbóluma. Hogy Nyugat r- régi szokásához híven — akkor is csak a szép szavaknál, üres frázisoknál maradt? Mert mik ezek: emberi jogok”, humánum ’, emberi méltóság stb.? Apró csörgők a legnagyobb blöff, a demokrácia bohóc­sipkáján. Kutyából nem lesz szalonna. Keserű iróniával jegyezte meg akkor a nagy spanyol történetfilozófus, Sal­vador de Madariaga: Fia Budapest utcáin vér helyett olaj folyt volna, Nyu­gat azonnal ott termett volna segíteni! Kedves Bátyám! Köszönettel nyugtatom januári postádat. Úgy a ké leveledet, mint a Clevelandban megjelenő Az Újság -cími hetilapot megkaptam. Kérésedpek szívből örömmel teszek eleget és küldök esetenként rövid helyzpt ismertetést az itteni állanotokról különös tekintettel az olajfronton zajló esemé­nyekről. Úgy emlékezem, hogy pár éve rendszeresen közölte a címedre addresszált itteni eseményeket. Van egypár gon­dosan megőrzött példányom a lapból azokból az időkből. Gratulálok Az Újság -karácsonyi számában megje­lent csendőrtárgyú cikkedért és nagyon örülök s alig várom a doni harcokról írt megemlékezésedet. Szeretném ha tolmácsolnád a lap főszerkesztőjének Rév. dr. Kótai főtisz­telendő úrnak jó kívánságomat és hálás köszönetemet, mint volt magyar honvéd a nagyháború, csendár és honvéd baj­társaimról írt cikkek közléséért. BUDAPEST SZERELMESE! A szerelmes szíve bálványáról a végtelenségig tudna beszélni. Újra csak Kosztolányi Dezsőt, Budapest szerel­mesét idézem: Rímet reád még! Színt, mely életemre Odafest! Ha meghalok, mondjátok a síromnál: Budapest! Mi sem tudjuk elfelejteni, akármilyen régen szakad­tunk is el tőle! Álmainkban vissza-visszatér . . . O, hányszor állunk ott gondolatban a tündéri szép Duna partján, amelyről így énekelt báró Eötvös József: Nagy magyar télben kicsike tüzek !. . . Hirtelen Erdély halhatatlan költőjének verse jutott eszembe, amikor Az Újságra ég a többi kicsike lapocskákra gondolok, melyek szerte szét a nagy világban mint sok annyi lángocska az igazán reménytelennek látszó magyar éjben ápolják az örök magyar katonaeszményt és megpróbálják ébren tartani a hitet és a reményt magyarságunk sorsának jobbrafordulására. Az olaj fronton a helyzet változatlan. Az embargót ne hezen akarják arabjaink, legalább is az Egyesült Államok felé feloldani. Kikötésük Izraelnek teljes visszavonulása a hatnapos háborút megelőző határai mögé. I eheránban a Niavaran Palace-n tartott Opec ülésen, ahol Iran, Irak, Kuwait, Saudi, Qator, Abu-Dhabi, Algeria, Libya, Indo­nézia, Ecuador, Nigéria, Venezuela és Gabbon kiküldöttjei vettek részt az Amerika ellenességgel éppen nem vádolható Irán pénzügy minisztere Jamshid Amuzegar keserűen je­gyezte meg, hogy miképpen képzeli el Nixon elnök a Világ rendőre szerepét betöltetni az Egyesült Államokkal amikor nem egészen három millió zsidónak nem képes megmagya­rázni, hogy az ENSZ döntései Izraelre is vonatkoznak! Már pedig a “Csodák Napjaként megértekéit hatnapos háború mindenképpen agresszív volt s következménye az ENSZ - Izraelt megbélyegző határozata. Amilyen meglepetést okozott az arab világban James Schlesinger hadügyi államtitkár katonai akcióval való fenye­getése, épfren olyan meglepetésként hatott dr. Kissinger villám akciója a Közelkeleti béke megteremtésének kimun­kálásában. Amig az előbbinél az olaj államok és emiritánu­­sok vezetői és sejkjei egyetlen éjszaka a mérnökök irányí­tásával munkásai ezrei aknáztak alá minden olaj objektu­mot, ugyanakkor Sadat egyiptomi elnök és dr. Kissinger, Assuanban a Cleopsmenhotep fáraó szobrának árnyéká­ban kimunkáltak egy ideiglenes, hangsúlyozni szeretném csak ideiglenes, béke tervet, aminek “alapján az egymásba kapaszkodott egyiptomi és izraeli hadseregeket szét lehet választani. Első pillanatban úgy nézett ki a helyzet, hogy dr. Kissinger béke akciója teljesen szétütötte az amúgy is lengelábon álló arab egységet. 13 méríöldes visszavonulása az izraelieknek Nílustól egyenlő a semmivel, mert az elő ér, szóval a Nílus keleti partisávja, még egy közepes meretű ábori tarackkal is kontrolálható. Sadat ma kétség kívül egyike a Közel-Kelet horizontális látkörű államfőjének. Be­­átta hogy katonai erővel az Egyesült Államok ellen nem ud zöld ágra vergődni. Mert az csak a süketek és vakok­iak lehetett bebeszélni, hogy egyes magyar újságírók é analizátorok szerint Rommelhez hasonlított Dayan, diadal­mas hadserege kényszerítette békére Egyiptom elnökét. Cső dálkozva olvasom a kezeimhez jutó magyar lapok kommen lálását és analizátorainak összevissza irkafirkáját a Yom- Kipur-i háborúval kapcsolatosan. Ezer és ezer mérföldre az események színhelyétől minden arab tudás nélkül kizárólag a hazabeszélő illetve író angol lapokra támaszkodva Mo hamed katonáinak verességéről írnak. Az igazság ezzel szemben, hogy Dayan lehet Izrael nemzeti hőse, de a had műveletek kidolgozói a hatnapos háborúban Yitzak Rabin, mig a jelenlegi háborúban David Elezár tábornok vezér­kari főnökök voltak. Az októberi háború első két napján az izraeli haderő anyag-repülő és páncélos-veszteségei ak­korák voltak, hogy ha Schlesinger amerikai hadügyér nem dobja át Izraelnek az európai és hazai arzenálok készletét, a vég elkerülhetetlen lett volna Izraelt illetőleg. Sadat, min! a másik arab kulcsfigura Feisal Saudi Arábia királya kéz­zel fogható bizonyítékát kapták, hogy aki Izrael ellen kezet emel, az a jelenlegi Egyesült Államokkal találja szemben magát. Nem igaz tehát az izraelieknek Kissinger akciójának arab egység megbontásában vetett reménye. Az arabok na­gyon is tisztában vannak hogy a fegyvereknél, pláne a meg­bízhatatlan orosz segélynél, sokkal hathatósabb fegyvert tudnak bevetni Izrael ellen, ez pedig az Olaj! Az olajat pótoló energia szülés előtt vajúdik. Időbe és sok időbe ke­rül, amíg a “Láthatatlan Hatalom szolgálatába álló és irányított házisajtó, és egyéb hírközlő szervek által világ­csodaként beharangozott “emberi ürülékből előállított gáz­zal motorokat tudnak megmozdítani! Jót derültem az egyik lapockacsont, vagy lehet, hogy csirkebélből jósoló analizátorunkon, aki Sadat hirtelen bé­kehajlandóságát azzal magyarázta és hitette el olvasóival, mivel a körülzárt 3. egyiptomi hadseregben rengeteg orosz :atona van, akik fezfcel a fejükön bumusban arabnak van­nak álcázva. Fezzel a fejükön és csikós galibába legfeljebb labbas vagy Arafat guerilla vezérek kommandói hajtanak /égre fegyveres akciókat, de a rendes sorhadsereg katonái, még az egyiptomiak is sisakkal a fejükön és terep színű formaruhába harcolnak. Hogy hány és mennyi orosz volt a körülzárt hadseregben, én aki itt vagyok, nem tudom, akkor hogyan tudhatják ezt, mondjuk Kanadában? Egyik mérnök kollégánk, aki most jött a Felső Nilusmenti próbafúrások­hoz, kacagva mesélte, hogy az esztelenül elrendelt ameri­kai alert -et, riadót, amivel szerencsétlenül szétrugták az Atlanti csoportosulást, az Amerika földrésze, egyet­len ember nem vette komolyan, a kanadai hadügyminiszter, aki amikor titkára éjjel jelentette neki, falnak fordult és aludt tovább. Másnap amikor a magasabbrendű sajtó ezért megtámadta, a következőket válaszolta... Ki az az őrült, aki félbeszakítja jó ízű ólmát egy jerichói hajcihőért akkor, amikor az alertet elrendelő államférfi (dr. Kissinger a nem­zetbiztonsági tanács elnöke) öccse, a megtámadandó ország fővárosában az ország vezető embereivel milliós üzleteket gründol és a Kremlinben a valamikori cárok selyembrokátos ágyában nyugodtan alszik. Khartoum. Szudán. testvéri szeretettel Károly Közli: v. Nagy Lajos. Buda-, Mohács-, Nándortuíl elfutó, Tán honom könnye vagy, te nagy folyó! (Búcsú) Hát igen! Amennyi könny, fájdalom és vágyódással telt szomorúság gyülemlett fel a szívünkben, az több, mint amennyi víz folyt le a Dunán! Budapest! Ne szűnjünk meg rólad emlékezni! Ne csökkenjen szívünkben-Ielkünkben a szeretet irántad. Ne lohadjon le a vágyakozás lángja utánad s mindennapi imánk ez legyen: “Melynél szebbet Isten ecsetje se festhet, Add vissza minekünk, Uram, Budapestet! (Vége) ISMÉT MANDÁTUMOT VESZTETT A REPUBLIKÁNUS PÁRT A Michigan államban most lefolyt választáson a de mokratapárti jelölt győzött, Ford alelnök volt választó ke rületében. -Ezt a novemberi választásokra kedvezőtlen elő jelnek tekintik a Republikánus pártban. Mint ismeretes, a mandátum Gerald Ford alelnök kinevezése folytán ürült meg. A választó kerületnek c múltban, 64 éven át, republikánuspárti képviselője volt Konzervatív beállítottságúnak és a Republikánus párt stem pontjából biztos területnek tekintették mindig. Gerald Fore 25 éven át volt a kerület kongresszusi képviselője, enneI ellenére a demokratapárti jelölt győzött és ezt a tényt ál tálában úgy tekintik, hogy a pártnak milyen problémákká kell számolnia a novemberi kongresszusi választásokon. Senki nem tudná pontosan megmondani, hogy a mi chigani választás eredményében milyen tényezőknek volt < legfontosabb szerepük. De az egybehangzó véleményei szerint nagy szerepe volt a Watergate ügynek, az olaj ellá tás nehézségeinek és az e bből származó munkanélküli ségnek. A választás kampány / utolsó szakaszában azonban < demokrata jelölt igyekezett minden figyelmet ■Nixon elnökn és a Watergate ügyre irányítani. És amikor a választás eredmények nyilvánosságra kerültek, a republikánusok mi chigani elnöke kijelentette, hogy a Watergate-ügy felelő érte. Ford alelnök is elismerte, hogy a választás kimenete lében a Watergate-ügy is szerepet játszott. George Bush, a Republikánus párt országos elnöki hosszú időn át meg volt győződve arról, hogy a választól a Watergate ügyért nem teszik felelőssé magát a pártot. Az utóbbi időben a michigani volt a második idősza ki választás. A pennszilvániai választókerületben zajlott l az előző és az eddigi republikánuspárti mandátumot itt i a demokratapárti jelölt nyerte el. Ezek után érthető, hogy milyen nagy figyelemmel fog ák kisémi országszerte az időközi választásokat, amikr hamarosan Ohio-ban és Kaliforniában kerül sor majd. IRODALMI PÁLYÁZAT Az emigrációs magyar irodalom felkarolása és mef becsülése érdekében az UJ VILÁG IRODALMI PÁLYÁZATOT HIRDET, melyen a szabad földön élő írók és költők eddig meg nej jelent műveit kívánja szerény pályadíjakkal jutalmazni. A pályázat két csoportból áll: 1) PRÓZA: Novella, tanulmány, kisregény. Le alább négy, de 12 ritkán gépelt oldal terjedelmet meg nei haladó munka. 2) VERS: Négy gépelt oldalt meg nem haladó kö temény. PÁLYÁDIJ PRÓZA VERS I. díj $250.00 I. díj $250.00 II. díj $100.00 II. díj $100.00 III. díj $50.00 III. díj $50.00 IV.-V. díj LJismerő oklevél IV.-V. díj Elismerő öklévé Bírálóbizottság: Dr. Birnbaum D. Marianna (UCLA), Earnady E dór, Dr. Fodor László, Kővágó Katalin (Pepperdine Unive sity). PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: Három példányban, géppel írott, jeligével ellátott m vek. Mellékelve jeligével ellátott zárt borítékban az író ne és címe. I ályázati határidő: 19/4. május 30. A pályamű kák borítékján kérjük feltüntetni: Irodalmi pályázat. Cím: 5017 Melrose Avenue, Los Angeles, CA. 9003 A beküldött kéziratok elsőközlési joga az Új Világ illeti. A pályadíjak kiosztása utón a kéziratok átvehetők szerkesztőségben. A díjnyertesek nevét szeptember 7-én, a Riporter E keretén belül, ünnepélyes formában hozzuk nyilvánosság és ugyanezen alkalommal oszt juh ki a fenti pályadíjak

Next

/
Thumbnails
Contents